Először is: imádom az olvasóimat, amiért akkor is nézegetik a blogot, mikor éppen óóóóóóriási szünetet tartok, ráadásul nagyon sokat késtem is a résszel.
Másodszor: tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hoztam az ígért időpontra a részt és ezért utálom is magamat. Remélem nem lett olyan szar mint ahogy gondolom :'D puszi♥Ui.: szerintem rá fogok szokni, hogy a részekhez mellékelek nektek képeket is :D :$

Miután sikeresen lefejtegettük a végtagjainkat a kanapéról (értsd: felkeltünk), elindultunk az ajtó felé, Harry még mondott valamit a fiúknak, hogy majd jövünk, de amint láttam nem nagyon érdekelte őket. Elindultunk hát a repülőtérre. Én nem tudtam hogy merre van, viszont Harry annál inkább. Nem csoda, hisz itt él.
Harryvel annyira jól elbeszélgettünk az úton, hogy szinte elrepült az a kicsi idő is amíg odaértünk. Többnyire csak hülyültünk, és épp ez volt a jó benne. Felhőtlenül beszélgethettünk anélkül hogy bármi komolyság lett volna benne. Pedig szinte nem is ismerjük egymást. Nagyon jófejnek tűnik...
Viszont megérkeztünk a reptérre. Mind a ketten kiszálltunk, majd tanácstalanul néztem Harryre.
- Szerintem keressük meg a meglepidet. - mosolygott rám. El is indultunk keresgélni. Nem telt sok időbe, megleltem a titokzatos ajándékomat. Sikoltozva ugrottam a meglepetés nyakába...
*Harry szemszöge*
Akaratlanul is egy kicsit hátrébb húzódtam mikor megláttam, hogy Emma egy fiú nyakába ugrik és majd' meghal a boldogságtól. Feltételezhetően a pasija. Fogalmam sincs miért éreztem egy kicsi csalódottságot, mikor nem is ismerem ezt a lányt. De olyan jól elbeszélgettünk az úton... Kicsit megköszörültem a torkomat, de nem azért tettem, hogy rám figyeljenek, mégis odakapták a fejüket. Ciki...
- Öhm, Harry,ő itt Chris, a bátyám. Chris, ő Harry Styles, az egyik barátom. - mondta Em.
Bátyja? Hogy én mekkora marha vagyok. Jobban égtem mint a felszínre törő láva... Képes voltam bemesélni magamnak hogy együtt járnak miközben rokonok... hát teljesen hülye vagyok.
Miután végeztem a saját magam szidalmazásával, megpróbáltam úgy tenni mintha nem tartanám magam idiótának az előző gondolataim miatt.
- Ööö, akkor szerintem izé... Chris pakold be a... csomagjaidat és izéé.... hova vigyelek? - dadogtam mint egy fogyatékos. Kicsit sem nézett hülyének a gyerek... amúgy sem szimpi.
- Van egy házam nem messze a hoteletektől. Majd mondom mikor merre fordulj... Van egyáltalán jogsid?!
- Nem, csak szeretek pszichopatát játszani a közutakon. 18 éves vagyok... persze hogy van jogsim. - válaszoltam kicsit flegmán.
- Én kérek elnézést! Nem tudtam hogy ha betöltötted a 18-at, már automatikusan adnak egy jogsit a kezedbe. De hát ilyen ez a mai világ... - szólt gúnyosan. Esküszöm, ha Emma nem lép közbe én leütöm...
- Mehetnénk végre, vagy még égettek egy kicsit a viselkedésetekkel?!
Mind a ketten felmordultunk, de beszálltunk a kocsiba. Emma mellém ült, a bátyját pedig a hátsó ülésre száműztem. Onnan navigált egészen egy szép házig, ahol leparkoltam és segítettem kiszedni a cuccait.
Megvártam Emmát, aki a pakolászás után még beszélt Chrisszel és most éppen gyilkos pillantásokat lövellt bátyja felé. Ezek után már meg sem lepődtem, hogy azonnal elfogadta az ajánlatomat miszerint hazaviszem. Mármint a hotelbe.
Udvariasan kinyitottam neki az ajtót, majd miután beült az anyósülésre én is beszálltam a túloldalra. Eléggé csöndben volt…
- Minden oké? – kérdeztem meg szótlanságára hivatkozva.
- Aha…
- Ez nem volt valami meggyőző. – vigyorogtam rá – Tudod mit..? Beszélgessünk. Eddig még nem tudtam meg rólad sok mindent és őszintén szólva nem tudnék azzal a tudattal elmenni turnézni, hogy csak annyit tudok rólad, hogy szép vagy, jó a humorod és Emmának hívnak. Szóóóval… mesélj magadról. – fejeztem be mondandómat majd rámosolyogtam. Reméltem, hogy ez majd kicsit eltereli a figyelmét, ugyanis az arcáról tisztán le tudtam olvasni, hogy nincs jól.
- Hát jó. Apám a Rhodes hotel igazgatója, ennek örömére ingyen szállást nyújt nekem a 8. emelet egyik szobájában. Nincs ellenemre ha becézgetnek, az erős kisebbség szerint kedves vagyok.
- Erős kisebbség? – húztam fel egyik szemöldökömet
- Aha. A többiek, a nagy többség, azok akik ismernek. Szerintük flegma és szókimondó vagyok, de néha tudok viselkedni. – vigyorgott rám az utolsó szónál. Nekem is halvány mosoly húzódott a számra. Folytatta.
- Utálom, ha valaki megjátssza magát, lenézi az embereket, vagy nagyképűsködik. Szeretem az állatokat, főleg a macskákat. Régebben lovagoltam, volt egy hörcsögöm, egy aranyhalam és egy macskám is csak őt elütötte egy teherautó. - itt egy kicsit megborzongott.
- Én is imádom a macskákat. - mondtam neki teljesen lelkesen.
- Akkor azt hiszem jóban leszünk. - kacsintott rám, mire féloldalasan rámosolyogtam.
- Na de te is mesélj magadról valamit! Nem tudok rólad szinte semmit.
- Hát, mikor először találkoztunk nyilván felismertél. Vagyis a One Directiont ismered nem? Csak tudsz rólam egyet s mást.
Megrázta a fejét.
- Tudom mi az a One Direction, még a tagok nevét is tudom, de egyébként semmi mást. És amúgy sem gondolom, hogy ha most elkezdenék kutakodni utánad a neten, akkor jobban megismernélek mintha beszélgetnénk. Szóval rajta! - vigyorgott önelégülten. Sóhajtottam egyet.
- Szívesen beszélnék még magamról, - kezdtem egoistán - de sajnos megérkeztünk.
Miközben ezt kimondtam leparkoltam, gyorsan kiszálltam az autóból és mielőtt Emma megtehette volna ugyan ezt, kinyitottam neki a kocsi ajtaját. Ezt egy hálás mosollyal nyugtázta.
- Ez esetben... muszáj lesz felkísérned a szobámba, hogy mesélhess magadról. - mondta. Nem ellenkeztem, elindultunk a szobája felé. A fiúknak nem akartam szólni, mert ők is át akartak volna jönni, ahhoz meg nem volt kedvem. Olyan jól elvoltunk kettesben...
Udvariasan kinyitottam neki az ajtót, majd miután beült az anyósülésre én is beszálltam a túloldalra. Eléggé csöndben volt…
- Minden oké? – kérdeztem meg szótlanságára hivatkozva.
- Aha…
- Ez nem volt valami meggyőző. – vigyorogtam rá – Tudod mit..? Beszélgessünk. Eddig még nem tudtam meg rólad sok mindent és őszintén szólva nem tudnék azzal a tudattal elmenni turnézni, hogy csak annyit tudok rólad, hogy szép vagy, jó a humorod és Emmának hívnak. Szóóóval… mesélj magadról. – fejeztem be mondandómat majd rámosolyogtam. Reméltem, hogy ez majd kicsit eltereli a figyelmét, ugyanis az arcáról tisztán le tudtam olvasni, hogy nincs jól.
- Hát jó. Apám a Rhodes hotel igazgatója, ennek örömére ingyen szállást nyújt nekem a 8. emelet egyik szobájában. Nincs ellenemre ha becézgetnek, az erős kisebbség szerint kedves vagyok.
- Erős kisebbség? – húztam fel egyik szemöldökömet
- Aha. A többiek, a nagy többség, azok akik ismernek. Szerintük flegma és szókimondó vagyok, de néha tudok viselkedni. – vigyorgott rám az utolsó szónál. Nekem is halvány mosoly húzódott a számra. Folytatta.
- Utálom, ha valaki megjátssza magát, lenézi az embereket, vagy nagyképűsködik. Szeretem az állatokat, főleg a macskákat. Régebben lovagoltam, volt egy hörcsögöm, egy aranyhalam és egy macskám is csak őt elütötte egy teherautó. - itt egy kicsit megborzongott.
- Én is imádom a macskákat. - mondtam neki teljesen lelkesen.
- Akkor azt hiszem jóban leszünk. - kacsintott rám, mire féloldalasan rámosolyogtam.
- Na de te is mesélj magadról valamit! Nem tudok rólad szinte semmit.
- Hát, mikor először találkoztunk nyilván felismertél. Vagyis a One Directiont ismered nem? Csak tudsz rólam egyet s mást.
Megrázta a fejét.
- Tudom mi az a One Direction, még a tagok nevét is tudom, de egyébként semmi mást. És amúgy sem gondolom, hogy ha most elkezdenék kutakodni utánad a neten, akkor jobban megismernélek mintha beszélgetnénk. Szóval rajta! - vigyorgott önelégülten. Sóhajtottam egyet.
- Szívesen beszélnék még magamról, - kezdtem egoistán - de sajnos megérkeztünk.
Miközben ezt kimondtam leparkoltam, gyorsan kiszálltam az autóból és mielőtt Emma megtehette volna ugyan ezt, kinyitottam neki a kocsi ajtaját. Ezt egy hálás mosollyal nyugtázta.
- Ez esetben... muszáj lesz felkísérned a szobámba, hogy mesélhess magadról. - mondta. Nem ellenkeztem, elindultunk a szobája felé. A fiúknak nem akartam szólni, mert ők is át akartak volna jönni, ahhoz meg nem volt kedvem. Olyan jól elvoltunk kettesben...
Viccelsz??minden nap megnéztem hogy van e új rész holott tudtam hogy ugyse lesz!:'( Nagyon jó lett ez a rész, már alig várom hogy öszejöjön valamelyikel!Kivel fog???Tudom hogy neked az nem az erőséged de siess a kövivel!!:P
VálaszTörléstudom, és ezért borzasztóan hálás vagyok*-* Hmm kiderül :DD ezt nagyon jól tudod, de most tényleg megerőltetem magam xD
TörlésNagyon jó lett :D Amúgy tegnap kezdtem olvasni, szóval nem kell várnom a következő részre, hanem egyből elolvashatok 28 részt :DD
VálaszTörlésköszönöm!:D hahaha igen:DD
Törlés