19. Basszameg...

 Hali *-* Ez a rész szerintem jó hosszú lett:D igaz, négy napos kimaradás volt:// Azért jó olvasást :) Komizzatok is!:D Jaaa és mivel TESCO-san gondolkodom (legkisebb is számít :$$) ezért megpróbálok csak akkor káromkodni ha nagyon muszáj, mert egy emberkének nem jön be :D csak ennyi :D Pááá♥

"Most muszáj lesz őt is kerülnöm. Nehéz lesz, de kibírom. Azt hiszem."

Nem nyitottam meg a Harrytől kapott üzeneteket, nem akartam még ennél is jobban fájdítani a szívem. Na jó, ez egy kicsit nyálas volt, de akkor is... Ki tudja mit ír benne. Lehet hogy találkozni akar, de lehet hogy haragszik rám. Mindegy. Amíg nem nézem meg az üzenetet, nem lesz baj. Elmegyek szépen Adammel kávézni, kerülöm a fiúkat és minden jó lesz.
Hogy eltereljem a figyelmem Harryről meg a többiekről, megnéztem anya és az osztálytársam Lexi üzenetét. Hogy őszinte legyek, rosszabbnál rosszabbak voltak benne. Lexi utál engem, ahogy Ausztráliában a többiek is. Anya meg csak egyszerűen kiakadt rám. Mivel most úgy döntöttem, hogy semmi sem baszhatja el a kedvem (ennél jobban) ezért nem foglalkoztam egyik üzenettel sem. Inkább mentem átöltözni. Egy halvány rózsaszín ujjatlan felsőt vettem fel, fekete cicanacival és kék magassarkúval. Az egészet feldobtam egy nyaklánccal amin egy horgonyos medál díszelgett, és egy hasonló fülbevalóval. Felvettem a pólóra egy ugyanolyan kék felsőrészt, mint amilyen a cipőm és már kész is voltam.

Valahogy sikerült elütnöm az időt 3 óráig. Fogalmam sincs hogyan, de sikerült. Teljesen fel voltam dobódva, mikor ajtót nyitottam Adamnek.
- Hűűűűű! - mondta mikor meglátott. Elvigyorodtam.
- Kifejtenéd? - vigyorogtam tovább
- Nagyon jól nézel ki. - motyogta, mire elpirultam.
- Köszi. - válaszoltam és a fülem mögé tűrtem az egyik szemembe lógó hajtincsemet. Aztán beállt az a bizonyos kínos csend. Megköszörültem a torkom.
- Khm... akkor mehetünk?
Bólintott. Felkaptam egy fekete táskát, bezártam az ajtót és a kulcsot belegyömöszöltem a táskámba.
- Hova megyünk amúgy? - tettem fel a kérdést, mikor már az utcán voltunk. Nem rég esett, ezért vizes volt a beton.
- Én egy kávézóra gondoltam. Ott nyugodtan elmesélheted mi történt. Nyugis hely, és amúgy is közel van.
- Igen, az jó lesz...
Nagyjából ennyi volt a beszélgetésünk amíg sétáltunk. Mikor a kávézóhoz értünk, Adam kinyitotta előttem az ajtót, amit egy hálás pillantással köszöntem meg. Mind a ketten bementünk, és elfoglaltuk az egyetlen csendes sarkot ami volt. Ahogy leültünk, már jött is a pincérnő.
- Sziasztok! Választottatok már?
- Csak most ültünk le, baszki... - morogtam az orrom alatt.
- Hogy mondtad?! - vetett rám lesújtó pillantást a nő. Pár pillanatig farkasszemet néztem vele, de a szemem sarkából láttam, hogy Adam alig tudja visszatartani a nevetését.
- Öhm... csak azt mondtam, hogy egy cappuccinot szeretnék. - mondtam a csajnak gúnyos vigyorral az arcomon.
A csaj - ahogy a névtáblája mutatja Stacey -, sértődötten fordult Adamhez.
- Ugyanazt. - mosolygott Adam bájosan Staceyre. Tudtam, hogy csak művigyor volt, de akkor is elfogott egy kicsit a féltékenység.
Gyorsan megráztam a fejem, hogy kiverjem a fejemből... Szerencsére Adam elterelte a figyelmem.
- Szóval. Miért költöztél át a 9. emeletre? - nézett rám egy kicsit gyanakvóan
- Hát... Nem tudom észrevetted-e, de mióta Niallel találkoztam, valamiért nem bírja a fejemet. Ma rákérdeztem, hogy mi baja van velem...
- És? Mi baja van? - sürgetett Adam, de elhallgattunk mivel jött a pincér a rendelésekkel. Letette elénk, aztán Adamhez fordult. Igen, Adamhez fordult. Én meg bámulhattam a nagy seggét.
- Kértek még valamit? - kérdezte, olyan ribancos hangnemben. Megint előtört az az iciri piciri féltékenység... De csak egy kicsi.
- Ha kéne még valami, szerintem már mondtuk volna. - mosolyogtam rá mézes mázasan mikor felém fordult. Győzelem! Újra sértődötten elvonult. Végre..
- Nem gondolod hogy egy kicsit bunkó vagy? - kérdezte vigyorogva Adam.
- Most miért? Szerintem tök kedves voltam... - mondtam, majd belekortyoltam a cappuccinomba.
- Mindegy. Szóval Niall miért dühös rád?
- Szerinte hisztis picsa vagyok, aki nagyképű és apuci pénzéből él. - válaszoltam. Adamnek az egekbe szökött a szemöldöke.
- De hát nem is ismer!
- Igen... A lényeg, hogy szerinte jobb lenne mindenkinek nélkülem. Főleg Harrynek... - sütöttem le szemeim mikor Harryről vol szó. Hiba volt őt is belekeverni. De azért folytattam. - Miután ezt közölte velem, ráébresztettem, hogy mennyire félreismert. Én nem használom ki sem Harryt, sem a többieket. Erre ő is rájött a beszélgetésünk végén, de ismersz.. nem nagyon hagytam, hogy nyerjen. - húztam a szám egy féloldalas mosolyra.
- És akkor ők úgy tudják, hogy már nem laksz a szállodában? - tapintott a lényegre Adam
- Pontosan. Vagyis szerintem csak Niall. Nem hinném hogy elmondta volna a többieknek.
- Értem... Szóval akkor a többiek úgy tudják, hogy még mindig a 8. emeleten laksz a velük szemben lévő szobában?
- Igen. Vagyis nem. Louis meglátott amikor vittem fel a bőröndöket. Megígértettem vele, hogy nem mondja el senkinek, de attól félek hogy nem tartja be... Legrosszabb esetben is azt fogják hinni, hogy visszamentem Ausztráliába.
- És az jó?
- Fogjuk rá. - vigyorodtam el.
Ezután csak csendben iszogattuk a kávénkat. Egy idő után Adam megszólalt.
- Mennünk kéne. Szerintem esni fog.
Kinéztem az ablakon, hogy megbizonyosodjak róla, de valami egészen máson akadt meg a szemem.
Harry bámult minket döbbenten. Fogalmam sem volt hogy került oda, de egy biztos... Megint félreértette a helyzetet. Láttam a szemeiben. Már amennyit ki tudtam venni, ugyanis messze volt, és azonnal el is fordultam.
- Basszameg! - mondtam, és próbáltam úgy helyezkedni hogy ne lássa az arcomat. Bár ez kicsit hülyén jött ki..
- Mi az? - kérdezte Adam aggódva
- Mondd hogy vak vagyok, mondd hogy megőrültem és hallucinálok de kérlek ne mondd hogy az ott kint Harry...! - morogtam idegesen magam elé.
A szemem sarkából láttam, hogy idegesen keresi az említett személyt.
- Márpedig az ott Harry.
- Basszameg! - ismételtem.