4. Hajrá!

Bocsi, hogy ritkán hozok részt, ez is rövid lett, de vizsgaidőszak van, és az osztálykirándulás is most volt :D De most játszunk olyat hogy 2 komment után jön a következő (enyém nem számít) :D Amúgy a szavazást lezártam, Harry lett a győztes (mily' meglepő :'DD). Mindenesetre itt a rész:

- ÖRÜLÖK EMMA HOGY VÉGRE ÚRI KEDVED ÚGY TARTOTTA HOGY FELHÍVSZ! MINTHA AZT MONDTAD VOLNA HOGY AMINT MEGÉRKEZEL... - hallottam meg anyu hangját a vonal túlsó végéről. Kicsit eltartottam a fülemtől a telefont, így a további ordibálást már nem hallottam. Amikor végleg elhalkult a hangja, visszaemeltem a fülem mellé a mobilt, és beleszóltam.
- Szia anya! Tegnap amúgy hívtalak. - mondtam tökre nyugodt hangon...
- Jaa, tegnap... öö igen. Akartam is mondani... - mondta anyu akadozva és zavartan. Rosszat sejtek...
- Akkor mondd! - biztattam.
- Hát az úgy volt, hogy... - kezdett bele... Majdnem elnevettem magam. Anyu lélekben még mindig gyerek volt, ugyan úgy viccelődött és hülyéskedett mint én. - Szóval a lényeg, hogy állásinterjún voltam, és megkaptam az állást! - kezdett sikongatni mintha csak azt mesélné a legjobb barátnőjének hogy az a bizonyos elhívta randira...
- Ez mind szép és jó anya, de mégis milyen állást kaptál? És a régivel mi van?
- Hát természetesen a régi munkahelyemen felmondtam. Az új állás pedig... - kezdett bele, de nem hallottam a végét mert a telefonom sípolni kezdett, és kikapcsolt... Remek! Épp csak a lényeget nem hallottam...
Földhöz vágtam a telefonomat idegességemben, aztán mikor kicsit lenyugodtam felvettem a darabjait (akku, telefon, hátlap), összeraktam és töltőre tettem.

Még nem volt olyan késő, ezért úgy döntöttem meglátogatom Johnt. Mintha az első nap elmondta volna hogy hol találom... hmmm... akárhogy is erőlködtem, nem jutott eszembe, ezért arra vetemedtem hogy a portán megkérdezzem. Így is tettem, az öreg nénike annyit mondott, hogy most vacsizik. Hát most okosabb lettem, tényleg megtudtam hogy hol találom amikor éppen nincs szem előtt... Halk sóhajtás kíséretében az étterem felé vettem az irányt, és kis keresgélés után ráakadtam apámra. Most egyedül ült, és ahogy tapasztaltam nagyon a gondolataiba lehetett zuhanva, ugyanis csak akkor vett észre mikor már vagy egy perce előtte ültem és bámultam. De még akkor is mintha felriasztottam volna...
- Jaj! Szia Emma, nem is vettelek észre! - mosolygott rám bágyadtan.
- Tapasztaltam, köszi. Amúgy ha már itt vagyok muszáj megkérdeznem... Ezek a liftek mindig is ilyen lassúak voltak? Csak mert sok esetben elalszom mire felérek vele a 8. emeletre. Tuti nem lehetne kicsit gyorsabbra venni?
Sóhajtott egyet, majd elmosolyodott. Nyilván már várta a kérdésemet...
- Nem, nem lehet felgyorsítani. Hozzászoksz, hidd el. - nevetett. Hát számomra már kevésbé volt vicces...
- Felőlem... Holnap hányra menjek a recepciós pulthoz?
- Délután 2-re tökéletes lesz.
- Hát oké.... de hamarabb nem mehetek? Így is szétunom a fejem egész délelőtt. - néztem rá óriási szemekkel.
- Jó, legyen! Miranda valószínűleg még örülni is fog hogy hamarabb szabadul. Akkor délre menj oda, és akkor még egy kicsit magyarázok neked, hogy pontosan mit hogyan csinálj. - kezdte el, aztán riadt tekintetemet látva, hozzátette: - Nyugi, 5 percet akarok csak dumálni, annyira nem lesz unalmas.
Kicsit megkönnyebbültem, de tudtam hogy úgy is 30 perc lesz az 5-ből...

Miután mindent lerendeztem Johnnal, jobb híján újra a szobám felé vettem az irányt. Úgy döntöttem megnézem az olvasatlan üziket, és hogy mi történt a nagyvilágban...
Úgy is tettem, amint a lift felvitt, a szobámba rontottam, elővettem a drágaságomat (laptopomat) és vártam, hogy betöltsön. Bizony sajnálattal vettem észre, hogy merülőben van. Éppen töltőre tettem volna, mikor kopogtattak. Esküszöm, egy perc nyugtom sincs! Unottan nyitottam ki az ajtót, és az ideges Mirandával találtam szemben magam. Elégedett vigyor terült szét az arcomon, amitől még jobban felment benne a pumpa.
- Van fogalmad róla, hova vitt az a sok barom?! Ott hagytál egyedül! El fogom mondani Johnnak, és percek alatt ki fog tenni innen! - ordította. - Hogy merészeltél lelépni?! Egyáltalán honnan tudtad hogy merre mész? Elintézem hogy elkerülj innen, esküszöm!
- Hajrá! - mondtam neki vigyorogva miután kitombolta magát. Erre csak visított egyet, és rám csapta az ajtót... hát egészségére.