23. Reggeli káosz

Srácok, ez itt egy extra-giga-megahosszú rész lett, becsüljétek meg! :P Merész leszek, és azt mondom hogy 8 komment után jön az új rész :) Mindjárt elérjük a 3000 olvasót, és 8 rendszeres olvasóm van :D LOVE YA GUYZ!♥

"Jessie visítozása kikészítette a dobhártyámat. Asszem tévedtem."

- Szólj ha végeztél. - szóltam bele a telefonba, miután kihalásztam a szekrény mögül, ahová dobtam... Jess még egy ideig sikongatott, de a levegőhiány miatt, vagy valami más természetfeletti okokból abbahagyta.
- Befejeztem. - sóhajtott.
- Szuper. Amúgy azt hittem nem szereted a One Directiont. Vagy legalábbis nem néztem ki belőled.
- Viccelsz?! A One Directiont mindenki szereti!
- Khm... Akkor ezek szerint egy senki vagyok. - mondtam "sértődötten"
- Ezt képletesen mondtam. Amúgy nem vagyok olyan nagy rajongó, szóval érted... Nem vagyok Directioner, csak tudom mi merre hány méter.
- Mi az a Directioner? - néztem értetlenül, bár ezt ő nem láthatta. Időközben bementem a szobába és az ágyra dobtam magam. Most a plafont nézve telefonáltam.
- Tudod vannak a Directionerek, meg a Directionaterek... De ez hosszú történet, most arról van itt szó, hogy te, kedves Emma Rhodes, randira mész Harryvel! Milyen érzés hogy a sokak által imádott tinisztárral fogsz vidámparkba menni? - kérdezte izgatottan. Komolyan, mintha ő menne randizni.
- Ilyet ne is mondj! Engem nem Harry Styles az 1D-ből fog randira vinni, hanem Harry akit Londoni nyaram alatt ismertem meg, és megkedveltem érted? Felőlem kukás is lehetne.
- Azért valld be, te sem akarnál egy kukással randizni.
- Jessie!
- Jó, jó, értem miről beszélsz. Szóval holnap mentek. Nincs kedved előtte bemutatni a fiúknak? - kérdezte reménykedve. Fogadok ha személyesen beszélünk, még a kölyökkutya szemeket is beveti.
- A seggedet ne nyaljam ki, baszki? - nevettem fel
- Már épp kérni akartam. - nevetett ő is
- Álmodj királylány. Amúgy ha nagyon szeretnéd bemutathatlak nekik.
- Juj oké, akkor le is teszem mielőtt meggondolod magad.
- Jól teszed. SMS-ben elküldöm mikor gyere és hova.
- Oké, szia! - mondta, és már le is tette.
Ledobtam a telefont magam mellé az ágyra, és felsóhajtottam. Talán még csak most tudatosult bennem igazán... Holnap randizom Harryvel.
Aztán eszembe jutott a fogadásunk... Egy teljes hetet ki kell bírnom azokkal a barmokkal? Más ezért ölni tudna. De én... Máris félek. Simán kinézem belőlük, hogy azon az egy héten végigszívatnak. Hát ha így lesz, én is szívatom majd őket. Említettem már, hogy eddig minden fogadást megnyertem? Mert így van.

A nap további része unalmasan telt. Többnyire TV-t néztem, vagy a telefonommal babráltam. Hamar elment az idő. Este 11 órakor már az ágyamban feküdtem, és gondolkoztam. Nem nagyon tudtam elaludni, ezért elővettem az MP4-et, bedugtam a fülest és elindítottam a kedvenc számaim egyikét.

*Másnap, reggel 7 óra*

Ásítozva, de mégis kipihenten másztam ki az ágyból, hogy aztán a fürdőbe menjek mosakodni. Lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, aztán törülközőbe csavarva, elindultam a szobámba kiválasztani a ruhámat, amiben a vidámparkba tervezek menni. Ahogy elnéztem kicsit fúj a szél, és lehet hogy esni is fog, de ettől függetlenül én elővettem egy ujjatlan felsőt, hozzá pedig majd felveszem a bőrdzsekimet. Úgy gondoltam, a magassarkú kicsit gáz lenne a vidámparkhoz, ezért egy fekete Converse cipőt készítettem ki magamnak. Még elővettem egy egyszerű farmert, és a felsőmhöz illő masnival díszített táskát, meg persze fehérneműt és készen is voltam.

Aztán rájöttem, hogy nem küldtem el Jessienek mikor jöjjön... Francba. Ami késik, nem múlik... Fogtam a telefonom, és gyorsan írtam neki egy üzenetet, hogy 1 óra múlva a szálloda előtt találkozzunk. Valószínűtlen hogy a fiúk felkelnek addig, de hát ez van... majd meglepjük őket.
Gyorsan felvettem a kikészített ruhákat és újra a telefonomhoz nyúltam. Küldtem egy üzenetet Harrynek is, egyrészt hogy felkészítsem Jessre, másrészt hogy felébredjen.
Kicsit meglepődtem mikor azonnal visszaírt, mert ezek szerint már ébren volt. Ritka szép pillanatok egyike, Harry Styles korán kel. Tuti benne lesz a törikönyvekben.

Még egy kicsit unatkoztam a szobámban, aztán eljött az én időm is: lementem Jessie elé
Ő is pont akkor érkezett, egy öleléssel köszöntött. Izgatottnak tűnt.
- Szia csajszi! - mondta aztán a megszokott laza stílusában mikor elengedett.
- Szia. Szerintem a fiúk még alszanak amúgy, de azért menjünk. - közöltem vele a tényt, és intettem hogy menjünk. Úgy is tettünk, fellifteztünk a 8. emeletre és megálltunk a szobájuk előtt.
- Biztos akarod ezt? - néztem Jessiere vészjóslóan. Remélem sikerült elbizonytalanítanom.
- Nyisd már ki azt a rohadt ajtót Em! - parancsolt rám nevetve. Én is elnevettem magam, aztán kopogás nélkül (ahogy szoktam) benyitottam a srácok szobájába.
Teljes csend. Majd teljes káosz. A konyha féleségben valami óriási csörömpöléssel ért földet, vagyis gondoltam hogy a konyhában... de ezek a szobák mind ugyan olyanok. Aztán Louis ordítozva (és szerencsére felöltözve) rohant ki valamelyik szobából, a zaj irányába. Utána meghallottam Harry hangját is.
- Bazdmeg Louis menj már innen! Nem látod hogy minden tele van szilánkokkal?! Ha rálépsz, én kiheréllek!
Felnevettem, ahogy Jessie is. Erre a bent lévő fiúk hirtelen elhallgattak. Szépen lassan Harry tántorgott ki elénk, öhm... egy szál boxerben. Elég feltűnően néztem végig rajta, és valahogy nem tudtam levenni a szemem az izmos hasáról. Akkor eszméltem fel, mikor Jess oldalba könyökölt.
- Izééé, szia Harry. - vigyorogtam rá idétlenül. Még láttam ahogy egy önelégült vigyor terül szét az arcán, de azonnal Jess felé fordultam. Majd megint vissza Harryre.
- Harry, ő itt Jessie, egy barátom. Jessie, szerintem Harryt nem kell bemutatni. - mondtam, és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy Jessie is Harryt bámulja. Most rajtam volt a sor hogy oldalba bökjem.
- Áucs. - dörzsölgette a karját. Talán kicsit erősre sikeredett.
- Khm... Lányok, szerintem akkor foglaljátok el magatokat amíg elkészülök. A fiúk még alszanak, csak Louis kelt fel. - kacsintott rám a végén. Talán mondani sem kell, hogy abban a pillanatban pirosabb lettem mint egy paradicsom. De támadt egy ötletem, amit meg is osztottam Jessievel.
- Jess... Mit gondolsz... Szerinted jót tesz a srácoknak, hogy ennyit alszanak? - néztem rá sunyin. Azonnal vette a lapot.
- Határozottan nem. És mint hűséges rajongójuk, kötelességemnek érzem hogy vigyázzak az egészségükre. - vigyorodott el.