14. Miranda

Sziasztok! Itt az új rész, bár tudom hogy nem olvassátok :'D Remélem tetszik, pááá♥

"- Szia Em! Előbb akartam szólni, de csak most tudtalak elérni. Az a helyzet, hogy..."

- ...Az a helyzet, hogy tudok valamit a laptopoddal kapcsolatban. De lécci ne legyél mérges.
- Nem leszek mérges. Szóval? - sürgettem Adamet
- Láttam Mirandát, pár pasassal beszélgetni. Valószínűleg médiások voltak. Csak keveset hallottam, de biztos vagyok benne, hogy adott nekik egy kulcsot. A szobád kulcsát.
- Tessék?! De... De... De oda nem mehettek be, hiszen egész végig ott volt... A francba! Figyelj, most le kell tennem, majd visszahívlak, okés? Köszi, hogy elmondtad, imádlak! Szia! - mondtam sietve és választ sem várva letettem a telefont.
- HARRY! - ordítottam a fiúra, aki idő közben felöltözött, most pedig felpattant a kanapéról és elrohant. Én meg utána... A lépcsőkön és folyosókon kergetőztünk egy ideig, de aztán Harry kezdett fáradni. Éppen az alagsorban rohangáltunk, mikor végleg kimerült, így könnyen utolértem és szó szerint ráugrottam. Már megint a földön voltunk, a különbség, hogy most az égvilágon senki nem zavart meg. Harry láthatólag élvezte a helyzetet, hogy újra a porban fetrengek vele. Nekem már annyira nem jött be. Nem elég hogy itt minden mocskos, még Harry idegesítő vigyorgását is el kell viselnem.
- Harry, te akkora egy rohadt nagy idióta vagy!
- Tudom. Amúgy most miéééért? - nézett rám kölyökkutya szemekkel.
- Azért Styles, mert nem vetted észre, hogy egy csapat fotós, újságíró, vagy faszom tudja mi bement a szobámba és elvitte a laptopomat, vagy ki tudja még micsodát!
- Azt hiszed, hogy ha a vezetéknevemen szólítasz drámaibb leszel? Mellesleg nem figyeltem... TV-t néztem.
- Aaaaaahj! - kiáltottam fel és leszálltam Harryről.
Aztán mivel Harryből többet már úgy sem tudtam volna kiszedni, elindultam vissza a szobámba. Az alagsorban voltunk, így fellépcsőztem a hallba, ott beszálltam a liftbe. Harry utánam futott, de nagy mázlimra a lift ajtaja előtte zárult be. Hát ez most nem jött össze...
Már éppen fellélegeztem mikor kiléptem a liftből, de ez hamar elmúlt, ugyanis Haroldka ott állt az ajtóm előtt.
- Ez most komoly?! Te lépcsőztél? - néztem rá felhúzott szemöldökkel
- Aha. - vonta meg a vállát - Figyelj Emma, sajnálom.
- Mit sajnálsz? Annyi bűnöd van hogy vak vagy. - mondtam miközben nyitottam az ajtót.
- Igen, de akkor is! Tudod mit? Kapsz egy új laptopot.
- He'? - tettem fel, az igen nőies kérdést
- Az én hibám hogy ellopták. Veszek neked egy újat.
- Nem kell. Inkább visszaszerzem a régit.
- Azt sem tudod ki lopta el! - nézett rám hitetlenkedve
- Emlékeztetlek, hogy azért nem tudom, mert basztál figyelni!
- Mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha megengednéd, hogy jóvá tegyem... - sóhajtott
- Jól van! Csak... szállj már le rólam. Azt veszel amit akarsz, jó?
- Szuper! Mehetünk is!
- Csak előtte még el kell intéznem valamit. - sóhajtottam, aztán elindultam lefelé, és reméltem megtalálom azt akit keresek.
A pultnál álldogált... tökéletes. Ordibálva mentem oda hozzá...
- Miranda, te ribanc...!