12. Vizes póló

Hali! Kicsit később, de itt van a 12. rész is. Oldalt szavazzatok ám!:D Komikat is elfogadok♥

- Térjünk a lényegre. Mennyit hallottál? - tért a lényegre Louis. Sóhajtottam.
- Csak annyit, hogy veszekedtetek. De nem tudom min, szóval most szépen elmondjátok!
Összenéztek, majd Harry belekezdett.
- Igazából rólad beszéltünk...
- Mikor találkoztunk veled, kötöttem Harryvel egy egyezséget. - folytatta Lou.
- Ami arról szól, hogy mivel mind a kettőnknek... tetszel, egyikünk sem nyomul, így nem lesz semmi gond.
- Csak Harold barátunk megszegte az ígéretét. - nézett Louis szúrósan Harryre
Miután röviden elmagyarázták, várták a reakciómat. Egy ideig csak néztem magam elé.
- Egy szar alak vagy Louis. - jelentettem ki végül, mire a két fiú döbbent tekintetével találtam szembe magam. - Lebaszod Harryt, közben a "jött-ment csajokcskát" csak egy menetre vállalnád be, ráadásul neked van barátnőd. Ezt ugye nem gondoltátok komolyan?! - mondtam nekik, majd még nagyobb döbbenetet váltottam ki, mikor felálltam, felkaptam egy táskát aztán egyszerűen kiviharzottam a szobámból. A hotelszobámat is otthagyva, nem foglalkozva a fiúkkal akik utánam kiabáltak, lementem a lifttel, közben kikerestem a névjegyzékből Jessie számát. Két csörgés után fel is vette.
- Szia csajszi! Na mizu? - köszönt a telefonba Jessie. Meg kell még szoknom, hogy itt ilyen közvetlenek az emberek.
- Szia! Semmi, csak gondoltam összefuthatnánk a parkban. Persze, csak ha ráérsz. - mondtam Jessnek miközben kiszálltam a liftből, és megálltam a hallban.
- Persze, hogy ráérek! 15 perc múlva a Hyde Parkban. Szia!
- Sziaa. - azzal letettem a telefont.
Hát ez gyors volt. Nekem csak 12 perc odaérni...
Úgy döntöttem megnézem Miranda hogyan teljesít a recepciónál, de kellemes meglepetés ért. Nem Röfi állt a pult mögött.
- Szia! Hát te? - álltam Adam elé, aki egy mosollyal nyugtázta jelenlétemet.
- Hali. Emlékszel amikor John-t kerestem? Éppen munkát kerestem. És amint látod találtam is. - vigyorodott el. Olyan aranyos volt...
- Khm... szuper. Akkor úgy tűnik, gyakrabban fogunk találkozni. - mosolyogtam rá.
- Igen, valahogy úgy. - mondta vigyorogva.
Megnéztem az időt a telefonomon.
- Mennem kell, de remélem megint hamar összefutunk. - majd választ sem várva, leléptem.
Reméltem, hogy Jessie még nincs ott.
Hát nem is volt... Bár ahogy odaértem, fél perc múlva ő is megérkezett. Öleléssel köszöntött.
- Hogyhogy most hívtál? Azt hittem szinte minden nap dolgozol. - kérdezte
- Hogy őszinte legyek, kicsit le akartam lépni a hotelből. Amúgy is szabadnapom van. Vagy valami olyasmi. - válaszoltam kicsit unottan
- Miért akartál lelépni? Történt valami? - kérdezte Jessie aggódva. Sóhajtottam.
- Üljünk be valahova, kicsit hosszú.
Elindultunk valamerre, mivel még mindig nem ismerem Londont, csak mentem Jessie után. Beültünk a Starbucksba. A sarokba ültünk, mert ott nem volt senki, bár nem valószínű, hogy bárki is hallgatózna. Kértem egy cappuccinot, ahogy Jess is.
- Na mesélj! - biztatott
- Hát... az egész ott kezdődik, hogy a One Direction is a mi szállodánkban lakik. Ne kérdezd miért, én is tudom, hogy nekik óriási házuk van errefelé. Fogalmam sincs miért laknak szállodában. A lényeg, hogy újabban sokat lógok Harryvel. Feljött egy kicsit TV-t nézni, csak nem találtuk a távirányítót. Amikor megtaláltam, az a szerencsétlen felbukott bennem, és rám esett. Akkor rontottak ránk a fiúk... Szerintem mondanom sem kell, hogy mindannyian félreértették, de Louis... Meghallottam ahogy Harryvel beszélt. Vagyis csak egy részletet hallottam. Elmondásuk szerint egy jött-ment lány vagyok, akit Louis elvinne egy éjszakára. Szerinted mennyire volt megalázó? És természetesen rájöttek, hogy mindent hallottam. Rögtön eljöttem. - fejeztem be a történetet. A cappuccinomat már megittam közben, és ahogy láttam Jess is.
- Szegény lány. Borzalmas lehetett! Nem gondoltam volna, hogy az a Tomlinson gyerek ekkora paraszt. Harry nem mondott semmit?
- Nem igazán. Még védett is... de nem is ez a lényeg. Louis úgy beszélt rólam, mintha nem is lenne barátnője. Pedig van neki! - mondtam felháborodottan
- Erre nem tudok mit mondani. Nem kéne tinisztárokkal barátkoznod. Mindegyik egy faszkalap.
- Kössz a tanácsot, de kicsit elkéstél vele. Mellesleg a többieket kedvelem. Csak Niall valamiért utál. Van ötleted?
- Hmm... Nincs. Gondoltál már arra, hogy beszélj vele?
Újra felsóhajtottam.
- Igen, de vagy időm nincs, vagy bátorságom. - mondtam lemondóan.
- Te is tudod, hogy muszáj lesz beszélnetek!
- Igen, tudom... Köszi, hogy meghallgattál. - mosolyogtam Jessiere
- Bármikor! - kacsintott.
Fizettünk, aztán még sétáltunk egy kicsit, végül Jessienek mennie kellett. Megbeszéltük, hogy majd hívom, este.
Miközben mentem vissza a hotelbe, reménykedtem, hogy a fiúk már otthagyták a hotelszobámat.

Mikor megpillantottam a Rhodes Hotel villogó betűit, drámaian eleredt az eső. Fogalmam sincs hogyan tud drámaian eleredni az eső, de most összejött neki. Arra pont elég volt az eső, hogy elázzak. Csodás. Azonnal megpillantottam Adamet a pultnál, amint engem figyel. Csodásan nézhettem ki csurom vizesen... a ruháim a testemhez tapadtak, és a hajamból is csöpögött az eső vize.
Odaköszöntem Adamnek, aztán siettem is a szobámba, hogy átöltözhessek.
Nagy "szerencsémre" a fiúk még ott voltak. Harry állt meg előttem, mikor kinyitottam az ajtót.
- Húúú...! Vizes póló? - kérdezte szemtelenül, miközben elég feltűnően végigstírölt.
- Kint szakad az eső, barom! - vágtam oda neki, majd benyitottam a szobámba, ahol szerencsére senki nem volt.
Gyorsan átöltöztem. A hajamat is megszárítottam, majd kimentem a nappaliba. Észrevettem, hogy már csak Harry van itt.
- Szeretnél valamit? - kérdeztem szemöldökömet felhúzva
- Ööhm... ami azt illeti, igen.