11. Terroristák

Sálálá, na ki hozott új részt? :D Hát persze, hogy nem én :$ De azért jó olvasást.

Mivel szerencsétlen Harry sem moccani sem megszólalni nem tudott, ezért muszáj voltam lelökni magamról.
- Hééé! Ezt most miért kellett?! - kérdezte a felháborodott Harry
- Azért, mert drága Harry nem voltál hajlandó leszállni rólam. - válaszoltam, mire a többiek csak nevetni tudtak. Miután felálltam, most már a távirányítóval a kezemben, letettem az asztalra. Időközben Harrynek is sikerült felállnia. Még mindig furán nézett Louisra, aki viszonozta pillantását. Talán csak nekem tűnt fel mekkora köztük a feszültség. Zayn és Liam még mindig a félreérthető testhelyzetünkön mulatott, Niall pedig el volt foglalva azzal, hogy meggyilkoljon a szemeivel. Kicsit próbáltam terelni a témát...
- Fiúk! Csak úgy mellékesen, mi okból rontottatok be a szobámba? - néztem rájuk kíváncsian.
- Hááát...
- Öööö
- Az úgy volt, hogy...
Szememet forgatva hagytam el a szobát.
- Most meg hová mész? - kérdezte Harry.
- A szobámba. Csináljatok amit akartok, gondolom már úgy is otthon érzitek magatokat. - azzal végleg a szobámba száműztem magam. Elővettem az MP4-emet, és elindítottam a kedvenc számomat. Tudtam, hogy Harry, vagy valaki utánam jött, de mivel a kopogást nem hallhattam, ezért nem foglalkoztam vele. Csakhogy úgy tűnik, a látogatóm sem. Zayn egyenesen hozzám indult és levágódott mellém az ágyra.
- Szeretnél valamit? - kérdeztem tőle, a szemöldökömet felhúzva, miután az egyik fülest kivettem a fülemből. Ő meg sem hallotta... Kivette a fülest a kezemből.
- Mit hallgatsz? - mutatta fel a fülest. Nem hogy belehallgatna...
- Viva la Vida.
- Óóó, csak nem a One Direction-ös verziót? - csillant fel a szeme és a fülesemet a fülébe dugta.
- Képzeld csak, NEM! - azzal kirántottam a fülest a füléből, és visszatettem a saját fülembe. Szegény Zayn megsértődött és kiment... ő hibája. Nem kellett volna terroristásat játszani amikor Harryvel távirányítót kerestünk. Miután Zayn lelépett, leállítottam a zenét. Igazából nem is nagyon akartam zenét hallgatni...
Amint kivettem a fülest, meghallottam ahogy a banda két tagja a fürdőszobában beszélget.
- ...azt hittem barátok vagyunk! Megegyeztünk... Nem gondoltam volna, hogy egy jött-ment csaj fontosabb a több éves barátságunknál. Te is beleegyeztél, hogy egyikünk sem mászik rá. Akkora egy pöcs vagy Harry!
- Persze, egy jött-ment csaj, mi? Azért te is elvinnéd egy éjszakára, ugye? Te magad mondtad... Ráadásul neked ott van Eleanor, akkor miért az én életemet teszed tönkre? A sajátodat is elbaszhatnád.
- Halkabban ordíts már léccike. Nincs kedvem magyarázkodni sem a fiúknak, sem Emmának. Amúgy is, már leszarom. Csinálj vele amit akarsz, nem érdekel.
- Menj a faszba Tomlinson...!
Éppen mentem volna vissza, már nem akartam többet hallani. Úgy is befejezték, nekem meg nem állt szándékomban hallgatózni. Az egyetlen probléma, hogy történetesen balfasz vagyok és lelöktem a lámpát a szekrényről. A fiúk persze hogy meghallották... Gyorsan visszatettem a lámpát a helyére, visszafeküdtem az ágyra, és úgy tettem mint aki nem hallott semmit. Még a laptopomat is az ölembe tettem. Aztán bejöttek Harryék...
Leültek a két oldalamra. Már előre fel voltam készülve a kihallgatásra.
- Mi jót csinálsz? - kérdezte Louis
- Ööö twitter? - adtam a nem túl meggyőző választ
- Aha... ahhoz be kéne kapcsolni a laptopot, nem? Mondjuk nem értek én ehhez... a mai technika nem az én asztalom...
- Igazad van. Úgy értettem, hogy twitterezni akartam, csak ti berontottatok a szobámba, Louis drága már másodszorra a mai nap, így időt sem adtatok, hogy bekapcsoljam. ERRE MIT LÉPSZ?
- Tudjuk, hogy hallgatóztál. - jelentette ki Harry.
- Nem hallgatóztam, a lámpa véletlenül esett le...
- Ha nem hallgatóztál akkor honnan tudod, hogy ott voltunk, és hallottuk a lámpát?
- Faszomat...