10. Félreérthető helyzet

Magamat meghazudtolva, hoztam a 10.részt! :D Jó olvasást, komikat várok♥

*Emma szemszöge*

Miután felértünk a szobámba, leültettem Harryt a TV elé és elmentem valami üdítőért. Kinyitottam a hűtőt és kivettem a narancslevet. Előkotortam két poharat, kitöltöttem a gyümölcslevet, aztán már vittem is Harrynek.
- Köszi. - mosolygott - Nem ülsz le?
- De igen. - válaszoltam és leültem mellé, aztán kicsit szembefordultam vele (már amennyire lehetett).
Harry nekikezdett a mesélésnek...
- Jelenleg a fiúkkal élek, anyámék elváltak, családi állapotom egyedülálló. Csak úgy mint te, én is szeretem a macskákat, ezen kívül szeretem még a gumicukrot és...
- A gumicukrot? - nevettem el magam, de azonnal abba is hagytam mert Harry gyilkos pillantásokat vetett rám. - Bocsi. Folytasd.
- Szóval... többnyire a nőügyeimről vagyok híres, a legtöbben úgy ismernek mint a nagy "nőcsábász" vagy "szívtipró". Szerintem ez így nem teljesen igaz, bár a sajtó mindent nagyon felfúj. Utálom ha valaki csak azért keresi a társaságomat mert én vagyok Harry Styles a One Directionből. Viszont nagyra becsülöm azokat akik tényleg magamért szeretnek. Imádom a rajongóimat, énekelni is imádok és a bandát imádom a legjobban. Szerintem röviden ennyi.
- Én nem néztem volna ki belőled, hogy te lennél a nagy "nőcsábász" a bandából. Inkább Zaynre mondanám a rosszfiús kinézete miatt. - mondtam, de éreztem hogy elpirulok. Szuper...
Valószínű, hogy Harry is észrevette, mivel rám vigyorgott. Bár ki tudja miért vigyorog egy világhírű tinisztár egy recepciós csajra, aki épp most bókolt a világhírű tinisztárnak.
2 perc után vettem észre, hogy feltűnően bámulom Harryt, aki megköszörülte a torkát. Megint égtem...
- Khm, ne kapcsoljuk be a TV-t? - kérdeztem, hogy "oldjam a feszkót".
- De igen. Hol a távirányító?
Körülnéztem, de az említett tárgyat sehol nem láttam.
- Fogalmam sincs. Meg kéne keresni, de nem emlékszem hova tettem le... - mondtam és zavaromban a fejemet vakargattam.
- Hát akkor keresgéljünk. - mosolygott Harry.
Felálltam, ahogy Harry is, aztán nekiálltunk nézelődni. Lehajoltam, hogy megnézzem a dohányzóasztal alatt. Meg is pillantottam a fekete távirányítót. Biztos leejthettem amikor siettem...
- Megtaláltam! - kiáltottam Harrynek, aki éppen felém rohant, csak kicsit elmérhette a távolságot, mivel felbukott bennem. Így mind a ketten a földre kerültünk (egy elég félreérthető pózban), én meg csak néztem Harryt mint egy idióta. Bár ő is ugyan ezt tette. Az "idilli" pillanatot a fiúk rontották el, akik berontottak a szobámba, akár a terroristák... Ma már harmadszorra égtem porig Harry előtt. Ennél jobb már nem is lehetne.
Ráadásként, a fiúk is úgy néztek ránk, mintha valami rosszat csináltunk volna... nagyon rosszat.
- Csak nem megzavartunk valamit? - kérdezte Niall gúnyosan... mai napig nem tudom mi baja van velem.
- Öhm... csak kerestünk a távirányítót. - mondtam, mire a négy fiú nevetni kezdett. Hát jóó...
- Ez egy hosszú sztori. Majd egy szép napon megérted. - nézett rám Louis úgy, mintha csak a kislányának magyarázná. Kicsit sem néztem rá furán...
Eközben próbáltam lehámozni magamról Harryt, aki nem akart moccani, ugyanis túlságosan el volt foglalva azzal, hogy Louisra bámul döbbenten.