24. Menjünk

Na, én már nagyon rég hoztam részt :D Remélem azért nem utált meg mindenki :) De most itt a rész, nekem annyira nem tetszik. Remélem nektek annál jobban :) ja és még valami... az enyéim nélkül 13 (!!!) KOMMENT ÉRKEZETT *___* köszönöm srácok, tényleg imádlak titeket :) 10 komment ---> új rész ♥

Ui.: Az első évadot 35-40 részesre tervezem ;)

"- Határozottan nem. És mint hűséges rajongójuk, kötelességemnek érzem hogy vigyázzak az egészségükre. - vigyorodott el."

Egyszerre álltunk fel a kanapéról, és indultunk meg az egyik szoba felé. Óvatosan benyitottunk, de csak egy üres szoba volt. Valószínűleg Harryé vagy Louisé. Tovább mentünk, és megtaláltuk Zaynt. Lábujjhegyen bementünk a szobába, de mikor már az ágya fölött álltunk alig bírtunk magunkkal. Én a röhögőgörcs szélén álltam, Jessie meg egyszerűen csak vonaglott.
Miután túljutottunk a kezdeti sokkon, nekiálltunk megbeszélni, hogy mit tegyünk az áldozattal, jelen esetben Zaynnel. Persze csak suttogva.
- Húzzuk le róla a takarót! - javasoltam, mire Jess egy kicsit elfintorodott. - Mi az?
- Hát tudod... Egyesek szerint Zayn meztelenül alszik. Nem mintha engem zavarna, de nem akarok kockáztatni. - vigyorodott el a végén. Fúj. Asszem a takarólehúzós ébresztést hanyagolom.
- Énekeljünk neki. - vigyorogtam.
- Neeem, az éneklést Liamnek tartogatom. Inkább lökjük le az ágyról.
- Azt meg én tartogatom Niallnek. - nevettem fel halkan, mire Zayn mocorogni kezdett. Azonnal befogtam. Szerencsére nem ébredt fel, csak megfordult.
- Ágyon ugrálás? - kérdezte Jess. Bólintottam. A régi jó ágyon ugrálás. Felléptünk az ágyra, aztán Jessie szinte hangtalanul visszaszámolt.
- 3... 2... 1!
Elkezdtünk visítozva ugrálni az ágyon mint az őrült. Zayn egy ideig tűrte, aztán csak simán a fejére húzta a párnát. Mi még jobban ugráltunk az ágyon, Zayn pedig olyan volt mint egy hulla. Aztán egyszer csak elkapta Jess lábát, és kirántotta alóla. Jessie az ágyra esett, az arca egyszerre volt sértődött és meglepett. Én ez alatt végig nevettem, nevettem és nevettem.
Mikor már mindenki abbahagyott mindent (én a röhögcsélést, Jess az ágyon fetrengést), Zayn teljes lelki nyugalomban borult vissza az ágyba. Rögtön fel is ült.
- Francba! Most már nem tudok visszaaludni. - mondta durcásan.
Elvigyorodtam, és lepacsiztam Jessievel. Felálltunk, otthagyva Zaynt, és mentünk tovább. A következő szobában Niall aludta az igazak álmát. Már megbeszéltük, hogy őt leborítjuk az ágyról...
Egy pillanatig elgondolkodtam rajta, hogy tényleg jó ötlet ez? Kicsit durva lenne... És miért haragszom még rá? Ő már elismerte hogy tévedett. Sőt...
De akkor Jessie elkezdett könyörtelenül bökdösni, és hirtelen több kedvet kaptam hozzá, mint eredetileg. Odalopóztunk az ágya egyik oldalára, én még egy tétova pillantást vetettem az alvó Niallre. Aztán Jessre. Ahogy megláttam azt az ördögi vigyort a száján, biztos lettem a dolgomban. Ezúttal nem kellett visszaszámolni, valahogy egy húron pendültünk Jessievel. Teljes összhangban emeltük meg a súlyos matracot, ezzel letaszítva Niallt a padlóra. Miközben Niall nyögdécselt a földön, belőlünk újra előtört a nevetés.
Niall elaludt hajjal és morcos fejjel állt fel a földről.
- Ezt most miért kaptam?! Olyan szépet álmodtam.
- Hahah... a... hajad.... kicsit.... szarul áll. - nyögtem ki, két szó között küszködve a röhögőgörcsömmel.
- Mi? - nézett ránk értetlen fejjel, majd megfordult és a háta mögött található óriási tükörbe bámult. Jó ideig nézegette magát, forgatta a fejét és piszkálta a haját. Szerintem az összes létező szögből végigtanulmányozta már az egész hajszerkezetét. És még Zaynre mondja Jess hogy a mindene a tükör és a haja.
Nagyjából 5 percet állhattunk ott, mire Niall megint felénk fordult.
- Szerintem jól áll. - vigyorodott el. - De most ha megbocsátotok. Aludni szeretnék. - mondta és felkapta a földről az ágyneműjét. Talán mondani sem kell, megakadályoztuk célja elérésében.
- Azt már nem! Harry szólt hogy segíteni kéne a konyhában. Összetört valamit. Ha feltakarítod ad neked csokit. - állt elő Jessie a nagy ötlettel. Én személy szerint nem értettem hogyan lehet valakit csokival megvesztegetni, tekintetbe véve hogy az illető 18 éves, de úgy tűnt nagyon is hatással volt Niallre. Eldobta az ágyneműt, és úgy ahogy volt (boxerben) kirohant a szobából.
- Ez meg.. ? - tátogtam Jessre mint egy hal, miközben az ajtóra mutogattam. Jess csak legyintett olyan "úgy sem értenéd" stílusban. Megvontam a vállam, és már mentünk is tovább a következő áldozat felé.
Megint találtunk egy üres szobát, otthagytuk. A furcsa az volt, hogy az utána következő szobák mind üresek voltak. Liam sehol.
Jessievel tanácstalanul néztünk egymásra.
- Biztos felkelt már. - vontam meg a vállam végül.
Jess és én kicsit csalódottan, de mégis büszkén mentünk a már feltakarított konyhába. Niall a csokiját majszolta éppen, ami kicsit furcsa volt, ugyanis Harry egy szóval sem mondta hogy ad neki egy csokit ha feltakarít. Ezt csak Jess találta ki. Kérdőn néztem Harryre, aki idő közben felöltözött.
Fehér egyszínű rövid ujjú felső és egy világosbarna, kicsit ülepes gatya volt rajta. El kellett ismernem, nagyon jól állt neki.
- Mi az? Ha már felsöpörte a szilánkokat, adtam neki egy csokit. - válaszolt Harry. Elvigyorodtam. Ezt csak én meg Jessie érthettük.
- Amúgy te ki vagy? - kérdezte Zayn (mert hogy ő is ott volt) és közben Jessre mutogatott. Mily' udvarias.
- Ja, bocsi. Ő itt Jessie Johnson, egy jó barátom. És a rajongótok. - mutattam be barátnőmet a nagy közönségnek.
- De ugye nem a sikítozós fajta? - kérdezte Niall
- Úgy nézek én ki?! - háborodott fel Jess. A konyhában lévő fiúk azonnal heves bólogatásba kezdtek. Ezen nem lehetett nem mosolyogni (jól elmagyaráztam - szerk. megj.).
Harry megköszörülte a torkát. Rögtön odakaptam a fejem.
- Mehetünk? - kérdezte vigyorogva. Bólintottam.
Elköszöntünk a srácoktól, még Liam is előkerült. Aztán elindultunk a vidámparkba Harryvel. Jesst a fiúkkal hagytuk. Reméltem hogy azért nem szedik szét.

Út közben nem nagyon beszélgettünk Harryvel. De nem volt kínos csönd. Én többnyire nézelődtem, mert Londonnak ezt az oldalát még sohasem láttam. Eddig még csak a szálloda környékén járkáltam. De ez... csodálatos volt. Jól megfigyeltem minden egyes részét.
- Gyönyörű, ugye? - törte meg váratlanul a csendet Harry.
- Igen. - csak ennyi volt a válaszom. Szerintem többet nem is kellett mondanom, mindent leolvasott az arcomról.
Egy ideig még mentünk egymás mellett, aztán Harry hirtelen leparkolt. Először nem tudtam mi van, de rájöttem hogy megérkeztünk. Már a vidámpark bejárata is díszes és színes volt. Ilyet nem mindenhol látni. Volt egy sanda gyanúm, hogy Harry London legszuperebb vidámparkjába hozott. És ezt az elégedett vigyora is megerősítette.
- Menjünk. - vigyorgott továbbra is, majd kézen ragadott és szó szerint behúzott a kapun.