25. Nagy Izé

Ugyan még nincs meg a 10 komment, de mivel tudom hogy elég gyatra lett az előző rész ezért előbb hoztam nektek a mostanit :D Azért ne szokjatok hozzá :D Amúgy ez rövid lett mert csak ennyit tudtam gyorsan összedobni. puszipá♥

"- Menjünk. - vigyorgott továbbra is, majd kézen ragadott és szó szerint behúzott a kapun."

- Na, mire üljünk fel először? - nézett rám Harry, miután már bent voltunk.
Lassan körbenéztem. Rögtön kiszúrtam a legnagyobb "játékszert". Mindig is adrenalin függő voltam. És a bajt is vonzom. Az óriási szerkezet nevét nem tudtam, de a lényege az volt, hogy össze-vissza dobálta az embereket, hirtelen irányváltoztatásokkal és hihetetlen sebességgel, hihetetlen magasságban.
Már éreztem is azt a bizonyos bizsergést a gyomromban, a látványtól is felpörögtem.
- Arra ott! - mutogattam az előbb említett szerkezet felé. Harry elnevette magát.
- Jó vicc. - vigyorgott - De komolyan. Mire üljünk fel először?
Fapofával bámultam rá, amíg le nem esett neki.
- Nem! Én arra nem ülök fel. Most reggeliztem. És mióta vagy te öngyilkos hajlamú?  - húzta fel a szemöldökét.
- Szerintem nem halok bele ha lógok egy kicsit a levegőben, de most hogy mondod... Siessünk, kezd nagy lenni a sor. - vigyorogtam rá kihívóan. Élveztem hogy betojt a magasságtól, meg úgy az egésztől. - Vagy talán félsz? - húztam tovább az agyát. Tudtam hogy ezzel most megfogtam.
- Hogy én? Félni? Dehooogy! Menjünk! Fogadok előbb elhányod magad mint én. - húzta ki magát büszkén. Hát... Nem akartam kiábrándítani hogy ezeknél kicsit durvább dolgokban is részem volt már, ezért belementem egy fogadásba, amit úgy terveztem megnyerek. Mint mindig ugyebár.
- Tuti nem. Miben fogadunk? - vigyorogtam rá, már most is elégedetten. Nem tudja még hogy mire vállalkozott.
- Ha én nyerek, eltöltesz velem egy éjszakát. - nézett rám perverzen Harry.
- A-a. Már fogadtunk egyszer, hogy kibírok nálatok egy hetet. - ráztam meg a fejem makacsul. Gondolkozni kezdett.
- Hmm... Akkor ha nyerek teljesíted 3 kívánságom.
- Mi vagyok én, dzsinn?! - nevettem fel, de azért beleegyeztem. - Ha én nyerek akkor 1 hétig azt csinálod amit mondok.
- Rendben. - húzta el a száját.
Már indultam volna a Nagy Izé felé (fantáziadús nevet adtam neki), mikor Harry megállított.
- Na mi van már? - kérdeztem türelmetlenül. Alig bírtam magammal, fent akartam már ülni a Nagy Izére.
- Nem kérsz előtte vattacukrot? - nézett ártatlan szemekkel. Hát persze! Azt hiszi ez segít neki a fogadás megnyerésében. Akkor sem fog győzni.
- Ha már így kérded... - válaszoltam neki a lehető legjobb színészi tudásaimat bevetve. Kicsi koromban színésznő akartam lenni. Jártam is drámaórákra. Imádtam őket. Azóta is imádok színészkedni, kisebb szerepekre fel is kértek. Persze ez mind Ausztráliában volt. Itt Londonban ez az első alkalom hogy megcsillogtathatom a tudásomat. Ironikus hogy egy randin színészkedem. De kizárólag nemes cél érdekében.

Eközben Harry vett nekem vattacukrot, amit elintéztem, hogy ketten fogyasszunk el. Ördögi? Szerintem sem.
Ahogy ezzel is végeztünk, VÉGRE elindultunk a Nagy Izéhez. Beálltunk a nem túl nagy sorba, gyorsan oda is értünk. Két személyes ülések voltak. Remegve beültünk az ülésekbe, én az izgalomtól, Harry reméltem hogy a félelemtől.

*a Nagy Izé után*

- Aaah... - szálltunk ki mind a ketten a hasunkat fogva. Ez most tényleg nagyon megviselt. Nem gondoltam volna, tényleg mindenben volt már részem. Ez biztos sátáni erőkkel működik ami elszívja az életerődet. Meg az életkedvedet is. Jelen pillanatban veszélyesen közeledett felém a hányinger, de szerencsémre Harry is hasonló állapotokban volt. Csak addig kell kitartanom amíg be nem dobja a törülközőt.
Azért biztonság kedvéért egy bokor mellé álltam, és mily' szerencse, mert abban a pillanatban derékig el is tűntem a bokorban és kirókáztam a reggelimet. De nem csak én voltam így. Akik leszálltak erről a pokolgépről, azok is mind ezt tették. Csak én egy kicsit tovább bírtam. Sajnos Harrynél nem tovább.
- Cseszd meg Harry. - nyögtem neki mikor már felegyenesedtem.
- Jól vagy? - nézett rám aggódó tekintettel, miközben a keze a vállamra csúszott.
- Jól. De attól még cseszd meg. - vigyorodtam el a végén.

Úgy döntöttünk, haza megyünk. Igaz hogy még alig próbáltunk ki valamit, de a Nagy Izé pont elég volt. Egyébként később Harry is kiadta magából a reggelijét. Amin én elég jól szórakoztam. De így visszagondolva lehet hogy egy kicsit köcsög voltam.
Megegyeztünk, hogy az én szobámba megyünk. vagyis nem egyeztünk meg, egyszerűen csak oda mentünk. Csakhogy út közben természetesen eleredt az eső, mi meg bőrig áztunk. Harryt nem zavarta és már én is kezdtem hozzászokni a Londoni időjáráshoz.
Miranda kicsit morgott mikor összevizeztük az egész hallt. Úgy járt. Gyorsan beszálltunk a liftbe és már fent is voltunk a 9.-en. A kulcsommal kinyitottam ajtót és betereltem Harryt a szobába (igen, terelgetni kellett). Sóhajtva ledobtam a táskám a földre, majd Harryre néztem.
- Nem akarsz lezuhanyozni? - kérdeztem tőle, szerintem jogosan. Ugyanis mint már említettem, tiszta víz volt mindkettőnk ruhája meg úgy alapból.
- Itt? Nem lehet. Nincs itt egy darab ruhám sem amit felvehetnék utána.
- Ha akarod hozhatok a szobátokból. - néztem rá kölyökkutya szemekkel. Nem nagyon akartam hogy elmenjen. Szerintem ezt ő is érezte.
- Rendben. Addig lezuhanyzom, oké?
Bólintottam, majd otthagyva Harryt, elindultam a srácok szobája felé. Újra kopogás nélkül nyitottam be hozzájuk. Azt hiszem kezdtem otthon érezni magam.