23. Reggeli káosz

Srácok, ez itt egy extra-giga-megahosszú rész lett, becsüljétek meg! :P Merész leszek, és azt mondom hogy 8 komment után jön az új rész :) Mindjárt elérjük a 3000 olvasót, és 8 rendszeres olvasóm van :D LOVE YA GUYZ!♥

"Jessie visítozása kikészítette a dobhártyámat. Asszem tévedtem."

- Szólj ha végeztél. - szóltam bele a telefonba, miután kihalásztam a szekrény mögül, ahová dobtam... Jess még egy ideig sikongatott, de a levegőhiány miatt, vagy valami más természetfeletti okokból abbahagyta.
- Befejeztem. - sóhajtott.
- Szuper. Amúgy azt hittem nem szereted a One Directiont. Vagy legalábbis nem néztem ki belőled.
- Viccelsz?! A One Directiont mindenki szereti!
- Khm... Akkor ezek szerint egy senki vagyok. - mondtam "sértődötten"
- Ezt képletesen mondtam. Amúgy nem vagyok olyan nagy rajongó, szóval érted... Nem vagyok Directioner, csak tudom mi merre hány méter.
- Mi az a Directioner? - néztem értetlenül, bár ezt ő nem láthatta. Időközben bementem a szobába és az ágyra dobtam magam. Most a plafont nézve telefonáltam.
- Tudod vannak a Directionerek, meg a Directionaterek... De ez hosszú történet, most arról van itt szó, hogy te, kedves Emma Rhodes, randira mész Harryvel! Milyen érzés hogy a sokak által imádott tinisztárral fogsz vidámparkba menni? - kérdezte izgatottan. Komolyan, mintha ő menne randizni.
- Ilyet ne is mondj! Engem nem Harry Styles az 1D-ből fog randira vinni, hanem Harry akit Londoni nyaram alatt ismertem meg, és megkedveltem érted? Felőlem kukás is lehetne.
- Azért valld be, te sem akarnál egy kukással randizni.
- Jessie!
- Jó, jó, értem miről beszélsz. Szóval holnap mentek. Nincs kedved előtte bemutatni a fiúknak? - kérdezte reménykedve. Fogadok ha személyesen beszélünk, még a kölyökkutya szemeket is beveti.
- A seggedet ne nyaljam ki, baszki? - nevettem fel
- Már épp kérni akartam. - nevetett ő is
- Álmodj királylány. Amúgy ha nagyon szeretnéd bemutathatlak nekik.
- Juj oké, akkor le is teszem mielőtt meggondolod magad.
- Jól teszed. SMS-ben elküldöm mikor gyere és hova.
- Oké, szia! - mondta, és már le is tette.
Ledobtam a telefont magam mellé az ágyra, és felsóhajtottam. Talán még csak most tudatosult bennem igazán... Holnap randizom Harryvel.
Aztán eszembe jutott a fogadásunk... Egy teljes hetet ki kell bírnom azokkal a barmokkal? Más ezért ölni tudna. De én... Máris félek. Simán kinézem belőlük, hogy azon az egy héten végigszívatnak. Hát ha így lesz, én is szívatom majd őket. Említettem már, hogy eddig minden fogadást megnyertem? Mert így van.

A nap további része unalmasan telt. Többnyire TV-t néztem, vagy a telefonommal babráltam. Hamar elment az idő. Este 11 órakor már az ágyamban feküdtem, és gondolkoztam. Nem nagyon tudtam elaludni, ezért elővettem az MP4-et, bedugtam a fülest és elindítottam a kedvenc számaim egyikét.

*Másnap, reggel 7 óra*

Ásítozva, de mégis kipihenten másztam ki az ágyból, hogy aztán a fürdőbe menjek mosakodni. Lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, aztán törülközőbe csavarva, elindultam a szobámba kiválasztani a ruhámat, amiben a vidámparkba tervezek menni. Ahogy elnéztem kicsit fúj a szél, és lehet hogy esni is fog, de ettől függetlenül én elővettem egy ujjatlan felsőt, hozzá pedig majd felveszem a bőrdzsekimet. Úgy gondoltam, a magassarkú kicsit gáz lenne a vidámparkhoz, ezért egy fekete Converse cipőt készítettem ki magamnak. Még elővettem egy egyszerű farmert, és a felsőmhöz illő masnival díszített táskát, meg persze fehérneműt és készen is voltam.

Aztán rájöttem, hogy nem küldtem el Jessienek mikor jöjjön... Francba. Ami késik, nem múlik... Fogtam a telefonom, és gyorsan írtam neki egy üzenetet, hogy 1 óra múlva a szálloda előtt találkozzunk. Valószínűtlen hogy a fiúk felkelnek addig, de hát ez van... majd meglepjük őket.
Gyorsan felvettem a kikészített ruhákat és újra a telefonomhoz nyúltam. Küldtem egy üzenetet Harrynek is, egyrészt hogy felkészítsem Jessre, másrészt hogy felébredjen.
Kicsit meglepődtem mikor azonnal visszaírt, mert ezek szerint már ébren volt. Ritka szép pillanatok egyike, Harry Styles korán kel. Tuti benne lesz a törikönyvekben.

Még egy kicsit unatkoztam a szobámban, aztán eljött az én időm is: lementem Jessie elé
Ő is pont akkor érkezett, egy öleléssel köszöntött. Izgatottnak tűnt.
- Szia csajszi! - mondta aztán a megszokott laza stílusában mikor elengedett.
- Szia. Szerintem a fiúk még alszanak amúgy, de azért menjünk. - közöltem vele a tényt, és intettem hogy menjünk. Úgy is tettünk, fellifteztünk a 8. emeletre és megálltunk a szobájuk előtt.
- Biztos akarod ezt? - néztem Jessiere vészjóslóan. Remélem sikerült elbizonytalanítanom.
- Nyisd már ki azt a rohadt ajtót Em! - parancsolt rám nevetve. Én is elnevettem magam, aztán kopogás nélkül (ahogy szoktam) benyitottam a srácok szobájába.
Teljes csend. Majd teljes káosz. A konyha féleségben valami óriási csörömpöléssel ért földet, vagyis gondoltam hogy a konyhában... de ezek a szobák mind ugyan olyanok. Aztán Louis ordítozva (és szerencsére felöltözve) rohant ki valamelyik szobából, a zaj irányába. Utána meghallottam Harry hangját is.
- Bazdmeg Louis menj már innen! Nem látod hogy minden tele van szilánkokkal?! Ha rálépsz, én kiheréllek!
Felnevettem, ahogy Jessie is. Erre a bent lévő fiúk hirtelen elhallgattak. Szépen lassan Harry tántorgott ki elénk, öhm... egy szál boxerben. Elég feltűnően néztem végig rajta, és valahogy nem tudtam levenni a szemem az izmos hasáról. Akkor eszméltem fel, mikor Jess oldalba könyökölt.
- Izééé, szia Harry. - vigyorogtam rá idétlenül. Még láttam ahogy egy önelégült vigyor terül szét az arcán, de azonnal Jess felé fordultam. Majd megint vissza Harryre.
- Harry, ő itt Jessie, egy barátom. Jessie, szerintem Harryt nem kell bemutatni. - mondtam, és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy Jessie is Harryt bámulja. Most rajtam volt a sor hogy oldalba bökjem.
- Áucs. - dörzsölgette a karját. Talán kicsit erősre sikeredett.
- Khm... Lányok, szerintem akkor foglaljátok el magatokat amíg elkészülök. A fiúk még alszanak, csak Louis kelt fel. - kacsintott rám a végén. Talán mondani sem kell, hogy abban a pillanatban pirosabb lettem mint egy paradicsom. De támadt egy ötletem, amit meg is osztottam Jessievel.
- Jess... Mit gondolsz... Szerinted jót tesz a srácoknak, hogy ennyit alszanak? - néztem rá sunyin. Azonnal vette a lapot.
- Határozottan nem. És mint hűséges rajongójuk, kötelességemnek érzem hogy vigyázzak az egészségükre. - vigyorodott el.

22. Te jó ég...

Egyszerűen csak imádlak titeket srácok*-* Az enyémek a világ legjobb olvasói:D Most 7 komi az enyémek nélkül, és jön a kövi rész♥ Jó olvasást♥

"- Szóval mégsem mentél el. - jelentette ki, mikor elengedtem."

- Valamelyikük elmondta, ugye? - vigyorodtam el. Igazából viccesnek találtam a helyzetet. Kíváncsi voltam mikor törnek meg. - Louis volt, vagy Niall?
- Először Niall utána Louis. De mi az hogy ők tudták én meg nem? - húzta fel a szemöldökét, mire muszáj volt nevetnem. Nagyon viccesen nézett ki.
- Tudod az úgy volt, hogy... - kezdtem bele - Niall azért tudta mert pont miatta akartam kicsit eltűnni szem elől, Louis meg azért mert látott amikor elhagytam a szobámat a bőröndökkel. De egyébként nem mentem messzire csak... - mondtam, de itt a számra csaptam... nem terveztem elárulni neki. Hát ez van ha találkozom vele.
- Csak? - kérdezett rá vigyorogva
- Nem érdekes. Amúgy örülök hogy tudtunk találkozni. - néztem rá a lehető legcukibb nézésemmel, csak hogy ne kelljen magyarázkodnom.
- Ne tereld a témát! - Francba...
- Na jó... De a többieknek ne mondd el.
Bólintott egyet. Már a második sráccal ígértetem meg hogy ne mondja el a többieknek. Borzalmas mennyire bízom ebben a sok hülyében.
- Egy emelettel feljebb költöztem.
Elnevette magát.
- Te mos kiröhögsz? - vágtam be a sértődött fejet. Még mindig nevetett.
- Neeem, csak... - szünetet tartott amíg kiröhögcsélhette magát.
- Levegőt is vegyél.
- Nem gondoltad, hogy erre rá fogunk jönni? - kérdezte még mindig vigyorogva.
- Őszintén? Nem. Szerintem azt sem vennétek észre ha hozzátok költöznék.
- Hozzánk költözöl? - csillant fel a szeme. Most rajtam volt a sor hogy kinevessem
- Isten ments!
- Fogadjunk egy hétig sem bírnád ki nálunk. - vigyorgott sunyin.
- Óóó igen? Fogadjunk! Jövőhéten?
- Jövőhéten. - kacsintott. Francba. Már megint. Az újévi fogadalmam az lesz, hogy több fogadásba nem megyek bele. Bár eddig minden fogadást nyertem. Ezt is meg fogom.
- Egyébként kérdezni akartam valamit. - szólalt meg Harry váratlanul.
- Kérdezz!
- Mi van veled és azzal az Adam gyerekkel? - érezni lehetett a féltékenységet a hangjában
Sóhajtottam.
- Semmi nincs velünk. Figyelj, tudom hogy láttál minket, de tényleg nincs semmi. Csak elmeséltem neki, hogy veszekedtem Niallel.
- Akkor jó... Még egy kérdés. Eljössz velem holnap vidámparkba?
- Vidámparkba? Randira hívsz? - vigyorodtam el.
- Ami azt illeti.. igen, randira hívlak. - mosolygott ő is azzal a Tudom-hogy-szexi-vagyok mosolyával.
- Akkor elmegyek. - válaszoltam, majd egy kis szünet után folytattam - Visszamegyünk a hotelbe?
- Persze. Menjünk.
Gyorsan visszaértünk a hotelbe. Harry egészen a szobámig kísért, ott megölelt és mondta hogy majd hív. Ezután bementem a hotelszobámba, és levágtam magam a TV elé. A nap még alig kezdődött el, de remélem ezzel véget is ért. Úgy terveztem, hogy felhívom Jessiet és elmesélek neki mindent. Mármint a Harrys ügyet. Azt hiszem ő nem az a "TE JÓ ÉG A ONE DIRECTION HARRYJÉVEL MÉSZ RANDIRA!!!", szóval nyugodtan elmondhatom neki.

*10 perc múlva, telefonbeszélgetés közben*

- TE JÓ ÉG KOMOLYAN ELMÉSZ RANDIZNI HARRY STYLESSZAL?! ÁÁÁÁÁÁH!
A többit már nem hallottam, mert eldobtam a telefont a szoba másik felébe, ugyanis Jessie visítozása kikészítette a dobhártyámat. Asszem tévedtem.

21. Meglepetés

Gyerekeeek*-* Az enyéim nélkül összesen 6 kommentet kaptam tőletek*-* #imádomazolvasóimat :3 Mivel kiderült, hogy tudtok ti ilyet is, csak kérni kell, ezért feljebb tesszük a lécet, és most 5 komi után jön a következő rész :D Amúgy bocsi hogy már rég megvolt a kijelölt 3 komment és nem hoztam, de nem számítottam rá hogy ilyen gyorsan összehozzátok:D Akkor 5 komi után találkozunk. Páááá♥

"- Harry! Mielőtt lecseszel hogy miért hallgatóztam, el kell mondanom valamit..."




*Niall szemszöge*

- Ki vele! - mondta Harry idegesen. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy tényleg el akarom-e mondani. Le fogja szedni a fejemet... De már nincs visszaút. El kell mondanom.
- Az a helyzet... hogy nemrég veszekedtem Emmával.
- Jó, engem ez miben is érint? - kérdezte flegmán. Tudom, hogy nem bírja hogy nem bírom Emmát. Vagy valami ilyesmi.
- Megsértődött azon amit mondtam, és azt mondta hogy elintézi hogy többet ne lássuk... - hajtottam le a fejem
- Micsoda?! Mit mondtál neki?
- Tudod, eléggé félreismertem... és... ezt mondtam neki. Hogy mit gondolok róla. - válaszoltam, de már éreztem hogy jobb lett volna magamban tartani.
- Jééé, akkor azért láttam bőröndökkel a szobája előtt! - világosodott meg Louis. Szinte látni lehetett a villanykörtét a feje felett...
- De akkor miért lett volna a kávézóban? - értetlenkedett Harry
- Harry... Lehet hogy nem őt láttad. - mondta neki halkan Louis.
- Őt láttam! Nem vagyok vak, meg tudom mondani ki ült abban a rohadt kávézóban!
Louisval összenéztünk.


*Harry szemszöge*

Most biztosan hülyének néznek. Látom a szemükben. De én akkor is láttam Emmát. Nem érdekel mit gondolnak. Emma nem ment sehova. És hogy ezt bebizonyítsam, fel akartam hívni Emmát. Csak nem előttük... Mára bőven elég volt mindenkiből. Fogtam magam, és kimentem a szobából. Sőt, nem csak a szobából, hanem a hotelszobából is. Ráadásul magából a hotelből is. Igen, bizony ez egy elég érdekes megfogalmazása annak, hogy most az utcán dekkoltam.
Szerencsére nem voltam akkora barom, hogy otthon hagyjam a telefonom, úgyhogy elsétáltam a parkig, leültem egy padra és a kezembe vettem a készüléket. Magabiztosan kikerestem a névjegyzékből Emma számát.
Egy ideig köröztem az ujjammal a Hívás gomb felett, viszont megnyomni már nem tudtam. Kicsit megijedtem. Nem tudtam mit fog szólni hozzám, ráadásul minél többet gondolok arra amit Niall mondott... annál biztosabb vagyok benne, hogy megőrültem és Em elment az első repülővel, vissza Ausztráliába...
Viszont ezt csak úgy tudhatom meg, ha felhívom. Így hát mégis csak rányomtam arra a Hívás gombra...


*Emma szemszöge*

Amióta csak volt Adammel az az incidens, az ágyon döglöttem. Nem csináltam semmit, csak a plafonon tanyázó pókocskát figyeltem. Ő sem mozdult. Az alatt a 20 perc alatt, kifigyeltem hol van a pókhálója, és a nappali tevékenységét is megtudtam: mászkálni, és a szívbajt hozni az emberekre. Én történetesen félek a pókoktól. Amíg csak távolról nézem őket, vagy amíg be vannak zárva addig semmi bajom velük. De ha rajtam mászkálna egy, abba belehalnék...

A telefonom csörgésére összerezzentem. Pedig már teljesen belemerültem a pókok tanulmányozásába...
A kijelzőre rá sem pillantva, gyanútlanul vettem fel a telefonom.
- Igeeen?
- Emma? Harry vagyok. - szólt bele a fiú. Francba. Tudtam hogy meg kellett volna néznem ki hív. Nem szabadott volna felvennem, le fogok bukni... mondjuk ennél jobban. Már így is látott Adammel.
- Khm... Szia. - nyögdécseltem a telefonba
- Na jó, térjünk a lényegre. Miért kerülsz engem?
Egy kicsikét ledöbbentem. Azt hittem azért akar számon kérni mert Adammel lógok.
- Én nem kerüllek. - próbáltam hihető maradni.
- Be is bizonyítanád? - kérdezte. Ez csak egy egyszerű kérdés volt, mégis éreztem mögötte a hátsó szándékot. Vagy legalábbis többet gondolt mint amit elmondott.
- Természetesen. - válaszoltam magabiztosan. Ha kihívás, akkor mindenképp elfogadva.
- Tökéletes. Akkor gyere a parkba, itt foglak várni.
- Tessék?! - háborodtam fel, de már letette. Francba. Mire vállalkoztam megint?
Végül is... Gondolom nem tudja hogy "leléptem", és legalább újra láthatom. Már amúgy sem bírtam sokáig. Titkon a képeit nézegettem este. De élőben sokkal aranyosabb.
Mivel semmi kedvem nem volt harmadszorra is átöltözni, és szerintem ez a ruha teljesen megfelelt egy kis sétára a parkban, ezért csak a táskámat kaptam fel és már indultam is. 10 perc alatt ott voltam, de Harryt sehol nem láttam.
- Meglepetés. - suttogta valaki a fülembe. Egy kicsit megborzongtam, de azonnal megpördültem és szembetaláltam magam Harryvel.
- Szia. - mondtam, majd megöleltem. Bevallom egy nagyon iciri picirit hiányzott. De tényleg csak annyit.
- Szóval mégsem mentél el. - jelentette ki, mikor elengedtem.

20. El kell mondanom valamit

Sziasztok*-* Először is: többet sem írok hosszú részt, mert nem komiztok hozzá :|
Másodszor: most csináljunk egy olyat, hogy ha összegyűlik a 3 komment (enyéim nélkül) akkor kiteszem az új részt :3 (tudom hogy köcsög vagyok) Akkor jó olvasást :) x

"- Basszameg! - ismételtem"

- Menjünk? - kérdezte Adam.
- Aha. Ennél rosszabb már úgy sem lehet.
Adam kifizette a két cappuccinot, aztán felálltunk és elhagytuk a kávézót. Szerencsére még nem esett, ezért szárazon értünk vissza a hotelbe.
Adam úgy döntött felkísér a szobámba. Nagy mázlinkra egyik bandataggal sem találkoztunk, az kéne még... Fent a szobám ajtaja előtt megálltunk.
- Köszi, hogy elmondhattam... Mindent. Sokat jelent. - mondtam neki, az ajtónak dőlve.
- Ugyan.. Semmiség. Örülök hogy elmondtad. - válaszolt, egyre halkabban, miközben egyre közelebb jött hozzám.

Szinte már az ajtónak nyomott, én mozdulni sem tudtam. Egyfolytában a tekintetem kereste, és mikor megtalálta nem engedte hogy félrenézzek. Teljesen bepánikoltam, mert tudtam hogy mire készül de nem volt annyi lélekjelenlétem hogy eltoljam magamtól, vagy elfordítsam a fejem.
 Ő meg csak egyre közelebb és közelebb hajolt, míg végül csak egy centi volt az arcunk között. Én pedig csak bámultam és bámultam a szemeit.
- Ezt... - kezdtem, de belém fojtotta a szót és megcsókolt. Egy pillanatig élveztem is, de hamar észhez tértem és ellöktem magamtól.
- Adam... Én nem... Nekem te nem jössz be úgy. Barátok vagyunk. És a barátok nem szoktak smárolni, oké? - álltam neki felháborodva

- Őt szereted ugye? - kérdezett vissza hűvösen
- Tessék?! - ez most egy kicsit hirtelen jött...
- Harryt. Azért nem akartad hogy meglásson velem a kávézóban.
Lehajtottam a fejem. Valamilyen szinten igaza volt. Csak nem akartam elfogadni hogy kedvelem azt az idiótát. Mondjuk az kicsit erős kifejezés hogy "őt szeretem". Bár még magam sem tudom. Az utóbbi napokban teljesen összezavarodtam.
- Lehet. - válaszoltam végül.
- Akkor bocsi. - mosolygott rám
- He'? - teljesen ki vagyok akadva a hirtelen hangulatingadozásoktól
- Nem akarok senki közé sem állni.
- De hát... - néztem rá értetlenkedve, de feladtam - Oké. Bocsánatkérés elfogadva. Szerintem jobb lesz ha most mész.
Bólintott. Elköszöntem tőle, aztán bementem a "lakásba". A szobámban sóhajtva dőltem le az ágyra...


*Harry szemszöge*

Kicsit idegesen rontottam be a hotelszobába, mire a bent lévő Liamtől kaptam is egy furcsa pillantást. Nem nagyon érdekelt. Louisval akartam beszélni. Ha valakinek elmondom ezt az egészet, akkor az Louis lesz. Benéztem a szobájába, de ott nem volt. Igazából sehol sem volt. Nem volt otthon.
Ez a problémám pár perc múlva meg is oldódott, ugyanis Louis hazaért.
- Te meg hol voltál?! - visítottam lányosan, ami így visszagondolva elég szarul nézhetett ki.
- Ööö boltban. - mutatta fel a kis szatyrot.
- Ja, oké. De most gyere velem!
- Mit csináltam? - nyafogott Louis miközben rángattam a szobája felé. Leültettem az ágyra, és kulcsra zártam az ajtót.
- Muszáj beszélnem veled.
- Ööö erre már rájöttem. Fogadok Emmával van valami. - mondta unottan, miközben a körmeit piszkálgatta
- Láttam a recepciós sráccal egy kávézóban. Szerintem randi volt. - jelentettem ki, mire Louis végre felnézett
- Miért menne randizni egy olyan gyökérrel? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Hát.. ez jó kérdés. De... tegnap rájöttem... hogy Emma lány... szóval...
- Folytasd.
- A lányok mindig gyökerekkel mennek randizni ugye?
Egy pillanatig mintha elgondolkodott volna (de lehet hogy csak hallucináltam), aztán bólintott.
- Igazad van. De akkor most jár azzal a gyerekkel?
- Fogalmam sincs... - néztem rá komolyan.
Miután befejeztük ezt a felettébb fontos tanácskozást, kinyitottam a kulcsra zárt ajtót. Kellemetlen meglepetés ért minket... Niall esett be hozzánk. Szó szerint.
- Harry! Mielőtt lecseszel hogy miért hallgatóztam, el kell mondanom valamit...

19. Basszameg...

 Hali *-* Ez a rész szerintem jó hosszú lett:D igaz, négy napos kimaradás volt:// Azért jó olvasást :) Komizzatok is!:D Jaaa és mivel TESCO-san gondolkodom (legkisebb is számít :$$) ezért megpróbálok csak akkor káromkodni ha nagyon muszáj, mert egy emberkének nem jön be :D csak ennyi :D Pááá♥

"Most muszáj lesz őt is kerülnöm. Nehéz lesz, de kibírom. Azt hiszem."

Nem nyitottam meg a Harrytől kapott üzeneteket, nem akartam még ennél is jobban fájdítani a szívem. Na jó, ez egy kicsit nyálas volt, de akkor is... Ki tudja mit ír benne. Lehet hogy találkozni akar, de lehet hogy haragszik rám. Mindegy. Amíg nem nézem meg az üzenetet, nem lesz baj. Elmegyek szépen Adammel kávézni, kerülöm a fiúkat és minden jó lesz.
Hogy eltereljem a figyelmem Harryről meg a többiekről, megnéztem anya és az osztálytársam Lexi üzenetét. Hogy őszinte legyek, rosszabbnál rosszabbak voltak benne. Lexi utál engem, ahogy Ausztráliában a többiek is. Anya meg csak egyszerűen kiakadt rám. Mivel most úgy döntöttem, hogy semmi sem baszhatja el a kedvem (ennél jobban) ezért nem foglalkoztam egyik üzenettel sem. Inkább mentem átöltözni. Egy halvány rózsaszín ujjatlan felsőt vettem fel, fekete cicanacival és kék magassarkúval. Az egészet feldobtam egy nyaklánccal amin egy horgonyos medál díszelgett, és egy hasonló fülbevalóval. Felvettem a pólóra egy ugyanolyan kék felsőrészt, mint amilyen a cipőm és már kész is voltam.

Valahogy sikerült elütnöm az időt 3 óráig. Fogalmam sincs hogyan, de sikerült. Teljesen fel voltam dobódva, mikor ajtót nyitottam Adamnek.
- Hűűűűű! - mondta mikor meglátott. Elvigyorodtam.
- Kifejtenéd? - vigyorogtam tovább
- Nagyon jól nézel ki. - motyogta, mire elpirultam.
- Köszi. - válaszoltam és a fülem mögé tűrtem az egyik szemembe lógó hajtincsemet. Aztán beállt az a bizonyos kínos csend. Megköszörültem a torkom.
- Khm... akkor mehetünk?
Bólintott. Felkaptam egy fekete táskát, bezártam az ajtót és a kulcsot belegyömöszöltem a táskámba.
- Hova megyünk amúgy? - tettem fel a kérdést, mikor már az utcán voltunk. Nem rég esett, ezért vizes volt a beton.
- Én egy kávézóra gondoltam. Ott nyugodtan elmesélheted mi történt. Nyugis hely, és amúgy is közel van.
- Igen, az jó lesz...
Nagyjából ennyi volt a beszélgetésünk amíg sétáltunk. Mikor a kávézóhoz értünk, Adam kinyitotta előttem az ajtót, amit egy hálás pillantással köszöntem meg. Mind a ketten bementünk, és elfoglaltuk az egyetlen csendes sarkot ami volt. Ahogy leültünk, már jött is a pincérnő.
- Sziasztok! Választottatok már?
- Csak most ültünk le, baszki... - morogtam az orrom alatt.
- Hogy mondtad?! - vetett rám lesújtó pillantást a nő. Pár pillanatig farkasszemet néztem vele, de a szemem sarkából láttam, hogy Adam alig tudja visszatartani a nevetését.
- Öhm... csak azt mondtam, hogy egy cappuccinot szeretnék. - mondtam a csajnak gúnyos vigyorral az arcomon.
A csaj - ahogy a névtáblája mutatja Stacey -, sértődötten fordult Adamhez.
- Ugyanazt. - mosolygott Adam bájosan Staceyre. Tudtam, hogy csak művigyor volt, de akkor is elfogott egy kicsit a féltékenység.
Gyorsan megráztam a fejem, hogy kiverjem a fejemből... Szerencsére Adam elterelte a figyelmem.
- Szóval. Miért költöztél át a 9. emeletre? - nézett rám egy kicsit gyanakvóan
- Hát... Nem tudom észrevetted-e, de mióta Niallel találkoztam, valamiért nem bírja a fejemet. Ma rákérdeztem, hogy mi baja van velem...
- És? Mi baja van? - sürgetett Adam, de elhallgattunk mivel jött a pincér a rendelésekkel. Letette elénk, aztán Adamhez fordult. Igen, Adamhez fordult. Én meg bámulhattam a nagy seggét.
- Kértek még valamit? - kérdezte, olyan ribancos hangnemben. Megint előtört az az iciri piciri féltékenység... De csak egy kicsi.
- Ha kéne még valami, szerintem már mondtuk volna. - mosolyogtam rá mézes mázasan mikor felém fordult. Győzelem! Újra sértődötten elvonult. Végre..
- Nem gondolod hogy egy kicsit bunkó vagy? - kérdezte vigyorogva Adam.
- Most miért? Szerintem tök kedves voltam... - mondtam, majd belekortyoltam a cappuccinomba.
- Mindegy. Szóval Niall miért dühös rád?
- Szerinte hisztis picsa vagyok, aki nagyképű és apuci pénzéből él. - válaszoltam. Adamnek az egekbe szökött a szemöldöke.
- De hát nem is ismer!
- Igen... A lényeg, hogy szerinte jobb lenne mindenkinek nélkülem. Főleg Harrynek... - sütöttem le szemeim mikor Harryről vol szó. Hiba volt őt is belekeverni. De azért folytattam. - Miután ezt közölte velem, ráébresztettem, hogy mennyire félreismert. Én nem használom ki sem Harryt, sem a többieket. Erre ő is rájött a beszélgetésünk végén, de ismersz.. nem nagyon hagytam, hogy nyerjen. - húztam a szám egy féloldalas mosolyra.
- És akkor ők úgy tudják, hogy már nem laksz a szállodában? - tapintott a lényegre Adam
- Pontosan. Vagyis szerintem csak Niall. Nem hinném hogy elmondta volna a többieknek.
- Értem... Szóval akkor a többiek úgy tudják, hogy még mindig a 8. emeleten laksz a velük szemben lévő szobában?
- Igen. Vagyis nem. Louis meglátott amikor vittem fel a bőröndöket. Megígértettem vele, hogy nem mondja el senkinek, de attól félek hogy nem tartja be... Legrosszabb esetben is azt fogják hinni, hogy visszamentem Ausztráliába.
- És az jó?
- Fogjuk rá. - vigyorodtam el.
Ezután csak csendben iszogattuk a kávénkat. Egy idő után Adam megszólalt.
- Mennünk kéne. Szerintem esni fog.
Kinéztem az ablakon, hogy megbizonyosodjak róla, de valami egészen máson akadt meg a szemem.
Harry bámult minket döbbenten. Fogalmam sem volt hogy került oda, de egy biztos... Megint félreértette a helyzetet. Láttam a szemeiben. Már amennyit ki tudtam venni, ugyanis messze volt, és azonnal el is fordultam.
- Basszameg! - mondtam, és próbáltam úgy helyezkedni hogy ne lássa az arcomat. Bár ez kicsit hülyén jött ki..
- Mi az? - kérdezte Adam aggódva
- Mondd hogy vak vagyok, mondd hogy megőrültem és hallucinálok de kérlek ne mondd hogy az ott kint Harry...! - morogtam idegesen magam elé.
A szemem sarkából láttam, hogy idegesen keresi az említett személyt.
- Márpedig az ott Harry.
- Basszameg! - ismételtem.

18. Kerülnöm kell...

 Helóóó :D Tudom hogy rég nem írtam, és ez sem sikerült hosszabbra, szóval ezért bocsesz :| Azért remélem tetszik. Pááá♥

"- Mit csináltál?- hallottam meg Liam ledöbbent hangját a hátam mögül... Ne már, hogy végig hallgatta az egészet. Ez nem lehet igaz..."

- Mit csináltál Niall? Emma miért lépett le? - kérdezte újra Liam.
- Azt hiszem... azért mert elküldtem. - dadogtam mint egy idióta. Liam felhúzot szemöldökkel nézett rám, aztán végül megvonta a vállát és leült TV-t nézni. Sóhajtottam egyet. Ezt rendbe kell hoznom... Muszáj lesz, mert ha nem teszem Harry észreveszi, hogy Emma kerüli és akkor rá fog kérdezni... De lehet hogy el kéne mondanom neki. Jobb ha tőlem tudja meg. Bár előtte mégis csak meg kéne próbálnom rendbe tenni... Át kéne menni Emmához... de lehet hogy nincs is a szobájában. Lehet hogy nem is akar velem beszélni. Sőt biztos... Azért megpróbálhatnám. De mi van ha csak rosszabbodna? Ennél rosszabb mondjuk már nem lehet...
Na jó... Átmegyek hozzá és ha ott lesz akkor helyrehozom amit elcsesztem.
De nem merem. Nem is lenne jó ötlet pont most átmenni hozzá... Majd holnap. Igen, holnap átmegyek hozzá, kimagyarázom magam és minden rendben lesz. Addig kitalálom mit mondjak neki...


*Emma szemszöge*

 Miután közöltem Niallel hogy többet nem fognak hallani rólam, visszamentem a szobámba és elkezdtem pakolni. Nem, nem terveztem eltűnni Londonból. Csupán egy emelettel feljebb költözöm. Így azt hihetik hogy elmentem, de ha mégis egy liftbe kerülünk, nem tudják meg hogy melyik emeleten vagyok mivel előbb ki fognak szállni...
Miután bedobáltam a cuccaimat a bőröndökbe (úgy sem megyek messzire), elindultam a szobakulcsommal lefelé a recepcióhoz, hogy keressek egy szabad szobát a 9.-en. Megint Adam volt ott, aminek örültem. Semmi kedvem nem volt Mirandához.
- Szia! - köszöntem neki mosolyogva.
- Heló! Mizu? - kérdezte
- Át akarok költözni egy másik szobába. A 9. emeletre. Van szabad szoba? - tértem a lényegre egyből.
- Öhm, igen ahogy látom van. De miért nem jó a mostani szobád? Történt valami?
- Ami azt illeti igen, történt de nem érdekes... hosszú.
- Van időm. - vigyorodott el - Egy kávé mellett délután?
- Hát jó. - sóhajtottam - Lecserélhetem a szobámat?
- Persze. - mondta, majd átnyújtott nekem egy kulcsot.
- Köszi! Mindjárt hozom a mostaninak a kulcsát.
- Ráér. 3-kor végzek, majd felmegyek a szobádba okés? - kérdezte
- Tökéletes. - vigyorodtam el, majd elindultam felfelé a szobámba. A bőröndjeimet felkaptam a földről, és kint a folyosón letettem őket amíg bezártam az ajtót. Persze hogy az egyikük meglátott...
- Elmész?! - kérdezte döbbenten Louis.
- Ööö izéé.. Ja. Elmegyek. - dadogtam. Jobb nem jutott eszembe. Nem akartam lebuktatni magam.
- De miért? Ugye nem miattam? Harry miatt?
- Nem! Figyelj senki miatt, csak jobb lesz mindenkinek ha egy kicsit eltűnök szem elől. Ígérd meg hogy erről senkinek nem szólsz!
- Miért? - hunyorgott rám Louis.
- Mert... öhm... én akarom nekik mondani! Szar lenne ha lelőnéd a poént. - vontam meg a vállam a végén. Úgy tűnt bevette.
- Hát oké. De mégis hova mész? Vissza Ausztráliába?
- Túl sok a kérdés! - mondtam neki, aztán mielőtt válaszolhatott volna elhúztam a csíkot. Beszálltam a liftbe, felmentem az új szobámhoz és bevittem a bőröndjeimet.
Miután ezzel végeztem, újra lementem, hogy odaadjam Adamnek a régi szobám kulcsát. Ahogy ezt is letudtam, visszamentem az újonnan szerzett szobámba és kipakoltam.
Volt még pár óra 3-ig, így leültem TV-zni. Találtam valami sorozatot ami megtetszett, de hamar vége lett. Hamarabb is bekapcsolhattam volna a TV-t...
Na mindegy. Átkapcsoltam a jól megszokott zenecsatornára. Most épp nem zenét adtak, hanem divattippeket osztogattak. Ez sem érdekelt túlzottan, hát megnéztem a telefonom. Érkezett vagy 10 üzenetem. Írt anya, írt egy régi osztálytársam is Ausztráliából, és írt Harry is. 3-szor. Szuper. Most muszáj lesz őt is kerülnöm. Nehéz lesz, de kibírom. Azt hiszem.

17. Mit csináltál?

Directionerek figyelem! Aki még nem tette, az most azonnal menjen trendelni twitterre!:D #HungaryNeeds1D

"- TESSÉK?!"

- Jól hallottad. Felmondok.- mondtam könyörtelenül
- De... De miért? - kérdezte elképedve
- Mert... Nem vagyok hajlandó Mirandával dolgozni. Amúgy is utálom, most meg főleg.
- Ne csináld már! Tudod mit... Van egy ötletem. Ne mondj fel! Inkább áthelyezlek.
- He'? - néztem rá furán
- Így nem leszel Miranda közelében. Mész mondjuk pincérkedni, de tudod mit... Te válaszd ki, hogy mit szeretnél csinálni, csak ne menj el. Anyád mit szólna hozzá?
- Nem érdekel anya mit szól hozzá, és nem érdekel az sem, hogy én választhatom ki mit csináljak. Felmondok. Már eldöntöttem.
- Egy hét fizetett szabadság? - kérdezte reménykedve, de én megráztam a fejem - Dupla akkora fizetésed lesz mint a többieknek! - próbálkozott tovább
- Aaaah... jó, nem megyek el. De nem kell a dupla fizu. És a pincérnkedés jó lesz. Mikor kezdjek? - sóhajtottam a végén. Johnnak felderült az arca.
- Ma vasárnap van... Pénteken! - mondta, majd el is ment. Szuper...
Miután ezzel végeztem, elindultam arra a bizonyos reggeli sétára. Csak a Hyde Parkba mentem, így esély sem volt rá hogy eltévedjek. Kellemes meglepetés fogadott. Megpillantottam Adamet, aki egy golden retrieverrel játszott. Valószínűleg az ő kutyája volt. Elkezdtem feléjük menni, félúton Adam észre is vett.
- Emma! Szia. Hát te? - mosolygott rám
- Szia. Kijöttem egy kicsit sétálni. És te?
- Kutyasétáltatás. Hobbi és másodállás.
- Ó! Azt hittem ő a tied. - simogattam meg a kutyus fejét.
- Ááá nem. Ez a szépség egy idős nőé, csak ő már nem tudja tanítani és játszani vele minden nap, ezért reggelente és délutánonkét is ki szoktam hozni.
- Rendes tőled. - mondtam
Ő csak édesen mosolygott.
- Lassan vissza kéne vinnem, nem akarsz velem jönni? - kérdezte végül
- Ööö szeretnék, de sajnos még vissza kell mennem a szállodába. Beszélni akarok Niallel. Majd legközelebb, oké?
Bólintott.
El is indultam a szállodába, egyenesen a fiúk szobájába. Bekopogtam, és szerencsémre pont Niall nyitott ajtót.
- Harry a fürdőben van, de nincs kedvem szólni neki, úgyhogy ha beszélni akarsz vele akkor sajnos be kell jönnöd. - mondta rögtön gúnyosan, majd kitárta előttem az ajtót.
- Nem Harryhez jöttem. Veled akarok beszélni.
Sikerült meglepnem.
- Akkor nyögd ki.
- Jó. Mi a fasz bajod van velem? - szegeztem neki a kérdést. Már éreztem, hogy el fog durvulni a helyzet.
- Semmi, azon kívül hogy egy beképzelt hisztis picsa vagy, aki apuci szállodájában él apuci pénzéből és mellesleg csak azért lóg Harryvel, hogy benne lehessen az újságokban meg hogy híres legyen. Szerinted nem veszem észre? Úgy tapadsz rá mint egy pióca. Ráadásul amilyen hisztiket levágsz percenként, szinte már vérzik tőled a fülem. De elmondok neked valamit. Attól, hogy a One Directionnel lógsz nem leszel népszerűbb. Az emberek utálni fognak, a sajtó kiforgatja minden szavadat, a fotósok félreérthető helyzeteket teremtenek, az ismerőseid pedig elfordulnak tőled. Azt ajánlom kopj le, mindenkinek szebb lesz az élete nélküled.

Teljesen ledöbbentem. Niall valamit nagyon félreértett.
- Te most komolyan ezt gondolod rólam? Én ide csak a nyárra jöttem, és megdolgozom azért hogy itt lehessek. Amúgy arra nem gondoltál, hogy azért vagyok Harryvel mert kedvelem? Fasznak van kedve a One Directionnel lógni! Csak megtörtént. Nem akarok sem az újságok címlapján virítani, sem az interneten híressé válni, sem népszerűvé válni. Igyekszem hogy ne lássanak meg még csak egy légtérben sem veletek, mert nem akarom, hogy rögtön hozzátok kapcsoljanak. Szerinted én nem tudom mi lehet ebből? De egyébként ti sem nagyon akartok lekopni. Bekaphatod Niall Horan! - mondtam neki miközben láttam, hogy az arca pirosból átvált fehérbe. Úgy tűnik tényleg félreértett valamit.
- Én... - kezdte, de nem engedtem hogy foyltassa
- De mivel úgy is azt szeretnéd, hogy lelépjek, teszek neked egy szívességet. Megnyugodhatsz, többet nem láttok. - fejeztem be, majd megpördültem és a szobámba mentem.
Nem terveztem, hogy elutazok... Nem. Inkább csak elintézem, hogy ne fussak össze velük sehol a szállodában.


*Niall szemszöge*

Nem gondoltam volna, hogy Emmának tényleg bejön Harry. Biztos voltam benne, hogy olyan mint az a csaj, akivel Harry régebben összejött... Mi is volt a neve? Georga... Georgina... Gemma... Ja, nem... Gemma a nővére. Mindegy. A lényeg, hogy ő csak kihasználta, utána lelépett, de a hírnév örökké megmaradt. És most elbasztam Harry lehetőségét...
- Mit csináltál? - hallottam meg Liam ledöbbent hangját a hátam mögül... Ne már, hogy végig hallgatta az egészet. Ez nem lehet igaz...

16. Tessék?!

Na jó, tudom hogy ez nagyon rövid lett, de csak ennyi tellett :(( Bocsesz :( Mellesleg későn is hoztam.. azért remélem mindenkinek tetszeni fog ;) Bár csak ilyen átkötő rész... ♥

"Onnantól már csak annyira emlékszem, hogy Harry mellkasának dőlve aludtam el, miközben a TV ment..."

Reggel, mikor felébredtem Harry már nem volt mellettem. Egy kicsit csalódott voltam.
Nagy nehezen rávettem magam, hogy felkeljek a kanapéról és kimenjek a konyhába inni. A torkom borzalmasan ki volt száradva.
- Jó reggelt! - mondta valaki mikor beléptem a konyhába
Ijedten rákaptam a tekintetem, de kicsit lenyugodtam mikor megláttam hogy Harry az. Reggelit csinált.
- Neked is. Mikor keltél? És miért csinálsz reggelit? - néztem rá furán
- Khm... Hát izé... Olyan egy órája keltem, és azért csinálok reggelit mert te még aludtál, nekem meg nem volt szívem felkelteni. És hát unatkoztam. Meg gondoltam éhes leszel, de ha...
- Aranyos tőled. - vágtam a szavába mielőtt még folytathatta volna. Rögtön el is pirultam. Ő csak rám mosolygott és kiszedte a rántottát két tányérra.
- Köszönöm. - mondtam, majd mind a ketten enni kezdtünk.Miután végeztünk, fogtam a tányérokat és elmosogattam őket. Visszatettem a helyére, aztán Harryhez fordultam.
- El kéne mennem fogat mosni... Amúgy a fiúk nem hiányoltak téged este?
- Menj csak persze. Hívni nem hívtak, és nem is jöttek át, úgyhogy szerintem nem nagyon érdekli őket hol vagyok vagy mit csinálok. - vágott szomorú arcot a végén.
- Héé, persze hogy érdekli őket. Biztos csak nem akartak zavarni. Ők a barátaid, már hogy ne érdekelnéd őket?
- Nem is tudom, Louis olyan fura velem mostanában. Niall általában kerül, Liam Daniellel van elfoglalva. Egyedül Zayn maradt velem normális.
- Hát... Szerintem Niall azért kerül téged mert velem lógsz. És valószínű, hogy ez Louis problémája is. Úgy tűnik rossz hatással vagyok rád. - vigyorodtam el a végén.
- Hát, jobb lesz ha hozzászoknak, hogy veled lógok, mert kedvellek. - mosolygott rám és megfogta a kezem. Erre nem számítottam, ezért gyorsan elhúztam. Nem kellett volna. Harry kicsit csalódott arcot vágott.
- Ööö, akkor elmegyek fogat mosni... - dadogtam össze-vissza és bemenekültem a fürdőszobába, mielőtt még jobban leégethettem volna magamat. Magamat meghazudtolva készültem el 2 teljes perc alatt. Még átmentem a szobámba átöltözni.

Utána visszatértem Harryhez aki éppen készülődött.
- Hova mész? - kérdeztem ledöbbenve.
- Úgy terveztem vissza a fiúkhoz... Nem akarok rád telepedni, és amúgy is meg kell még beszélnem pár dolgot velük. - mondta, de a hangjában semmi érzelem nem volt. Szuper... megbántottam.
- Oké. Majd hívj... Szia.
- Szia. - köszönt el, majd megölelt.

Miután elment, még hosszú percekig bámultam a csukott ajtót, bár nem tudom miért. Aztán végül csak megmozdultam... Megfogtam a telefonomat és megnéztem az időt. 8:30. Tökéletes. Elindultam egy kis reggeli sétára, de előtte még megkerestem Johnt. Fogalmam sem volt merre keressem, ezért szokásomhoz híven a hallba indultam. Már a liftben összeütköztem vele, de mondandómat csak akkor közöltem vele, mikor már kiszálltunk. Ő is ezt az időpontot választotta, hogy beszélgetésbe kezdjen
- Beszéltem Mirandával, és azt mondta...
- Nem érdekel. - válaszoltam egyszerűen.
- Tessék?
- Már nem érdekel. Ugyanis felmondok.
- TESSÉK?!

15. Csajbunyó

Sziasztok!*-* Hoztam az új részt, bár nem olyan hamar. Remélem tetszik ;$ Jó olvasást!♥

Ui.: ISTENEM DE ARANYOS *_____* Harry fénykorában :'D :$

"- Miranda, te ribanc...!"

- Miranda, te ribanc! - ordítottam, miközben belemarkoltam a tökéletesen beállított, meg agyonhajlakkozott hajába, és erősen megrántottam. Miranda felsikoltott, de én nem engedtem el. Valahogy mégis sikerült kiszabadulnia, amit egy óriási pofon követett. Eltorzult arckifejezéssel viszonoztam volna a pofont, csakhogy én ökölbe szorítottam a kezem, mert a célom nem más volt, mint eltörni a csinos kis orrocskáját. Ebben sajnos egy kéz akadályozott meg, pontosabban kettő. Harry a derekamra kulcsolta a karjait, így próbált meg hátrahúzni és leszedni engem Mirandáról. Nem tudtam ellenkezni, mert Harry erősebb volt, így csak össze-vissza kapálóztam.
- A kurva életbe Harry! Engedj már el! Kinyírom ezt a szánalmas kurvát! - kiáltottam miközben próbáltam kiszabadulni Harry szorításából.
- Nyugodj le... - suttogta a fülembe
- Nyugodjon a faszom! Kórházba küldöm a rohadékot! - kapálóztam még jobban.
Időközben megérkezett Adam is, aki éppen Mirandát rángatta el a közelemből.
És akkor lépett oda John... Harry még mindig szorosan tartott, gondoltam biztos ami biztos alapon.
- Ti meg mi a... mi van itt? - kérdezte, kettőnk között kapkodva a tekintetét
- Mr. Rhodes... - kezdte Adam, de félbeszakítottam
- Az a kis féreg kiadta a szobám kulcsát az újságíróknak és a fotósoknak. A laptopomat el is vitték! - mondtam Johnnak felháborodva.
- Ne problémázz már ennyit Emma. Majd veszel egy másikat, nem fog belehalni a pénztárcád. - szólalt meg Niall. Csak most vettem észre, hogy ő is itt van. Kaptam az alkalmon, hogy Harry nem figyel, így kiszabadultam a szorításából, és Niall felé vettem az irányt.
- Én kérek elnézést, hogy nem vagyok híres tinisztár, és nincs olyan mennyiségű angol font a bankszámlámon, ami az életemnél is többet ér. Elnézést kedves Horan, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy kedvemre vegyek luxus házat, kocsit vagy bármi szart. De képzeld, én nem a gazdag Niall Horan vagyok hogy megengedhessem magamnak. - mondtam, egyre inkább felemelve a hangom. Nem érdekelt hogy apám is ott van és hogy gyakorlatilag jelenetet rendezek az egész szálloda előtt.
- Nyugodjatok meg! - vetett véget a vitának John. - Miranda, veled még számolok! - nézett apám szigorúan Mirandára. - Emma, szerintem jobb lesz ha felmész a szobádba. Ezt meg még megbeszéljük.
Harry elkezdett a lift felé terelgetni, amit hagytam. El sem hittem, hogy John ennyiben hagyta, hogy az alkalmazottja idegeneknek adott ki kulcsot... 


Észre sem vettem, és már fent voltunk a szobámban.
- Jól vagy? - kérdezte Harry aggódva.
- Aha... Tudod... Lehet, hogy Niallnek igaza van. Nem kéne olyan nagy ügyet csinálnom belőle.
- Lehet. - mondta, majd bólintott egyet.
- Na jó, szerintem átöltözöm pizsibe. Kicsit későre jár. - álltam fel az ágyról, mert hogy eddig ott ültünk.
- Öhm persze... Akkor én szerintem megyek. - mondta, és ő is felállt.
- Ne! Vagyis izé... jó lenne ha maradnál még egy kicsit. Csak gyorsan átöltözöm, oké?
- Nekem oké. - vigyorodott el.
Felkaptam a pizsim az ágy végéből és bementem vele a fürdőbe. Gyorsan magamra kaptam, megnéztem magam a tükörben, és már vissza is tértem Harryhez.
- Szerintem TV-zzünk egy kicsit. - vetettem fel az ötletet, amire Harry rábólintott.

Végigkapcsolgattuk vagy 50-szer az összes csatornát, de semmit nem találtunk. Végül is megállapodtunk a Dr. House-nál. Ez volt éjfélkor...
- Nagyon idegbeteg voltam ma? - kérdeztem kicsit kómásan, mert elég álmos voltam.
- Kibírható. - nevette el magát. Én is elmosolyodtam.
Onnantól már csak annyira emlékszem, hogy Harry mellkasának dőlve aludtam el, miközben a TV ment...

14. Miranda

Sziasztok! Itt az új rész, bár tudom hogy nem olvassátok :'D Remélem tetszik, pááá♥

"- Szia Em! Előbb akartam szólni, de csak most tudtalak elérni. Az a helyzet, hogy..."

- ...Az a helyzet, hogy tudok valamit a laptopoddal kapcsolatban. De lécci ne legyél mérges.
- Nem leszek mérges. Szóval? - sürgettem Adamet
- Láttam Mirandát, pár pasassal beszélgetni. Valószínűleg médiások voltak. Csak keveset hallottam, de biztos vagyok benne, hogy adott nekik egy kulcsot. A szobád kulcsát.
- Tessék?! De... De... De oda nem mehettek be, hiszen egész végig ott volt... A francba! Figyelj, most le kell tennem, majd visszahívlak, okés? Köszi, hogy elmondtad, imádlak! Szia! - mondtam sietve és választ sem várva letettem a telefont.
- HARRY! - ordítottam a fiúra, aki idő közben felöltözött, most pedig felpattant a kanapéról és elrohant. Én meg utána... A lépcsőkön és folyosókon kergetőztünk egy ideig, de aztán Harry kezdett fáradni. Éppen az alagsorban rohangáltunk, mikor végleg kimerült, így könnyen utolértem és szó szerint ráugrottam. Már megint a földön voltunk, a különbség, hogy most az égvilágon senki nem zavart meg. Harry láthatólag élvezte a helyzetet, hogy újra a porban fetrengek vele. Nekem már annyira nem jött be. Nem elég hogy itt minden mocskos, még Harry idegesítő vigyorgását is el kell viselnem.
- Harry, te akkora egy rohadt nagy idióta vagy!
- Tudom. Amúgy most miéééért? - nézett rám kölyökkutya szemekkel.
- Azért Styles, mert nem vetted észre, hogy egy csapat fotós, újságíró, vagy faszom tudja mi bement a szobámba és elvitte a laptopomat, vagy ki tudja még micsodát!
- Azt hiszed, hogy ha a vezetéknevemen szólítasz drámaibb leszel? Mellesleg nem figyeltem... TV-t néztem.
- Aaaaaahj! - kiáltottam fel és leszálltam Harryről.
Aztán mivel Harryből többet már úgy sem tudtam volna kiszedni, elindultam vissza a szobámba. Az alagsorban voltunk, így fellépcsőztem a hallba, ott beszálltam a liftbe. Harry utánam futott, de nagy mázlimra a lift ajtaja előtte zárult be. Hát ez most nem jött össze...
Már éppen fellélegeztem mikor kiléptem a liftből, de ez hamar elmúlt, ugyanis Haroldka ott állt az ajtóm előtt.
- Ez most komoly?! Te lépcsőztél? - néztem rá felhúzott szemöldökkel
- Aha. - vonta meg a vállát - Figyelj Emma, sajnálom.
- Mit sajnálsz? Annyi bűnöd van hogy vak vagy. - mondtam miközben nyitottam az ajtót.
- Igen, de akkor is! Tudod mit? Kapsz egy új laptopot.
- He'? - tettem fel, az igen nőies kérdést
- Az én hibám hogy ellopták. Veszek neked egy újat.
- Nem kell. Inkább visszaszerzem a régit.
- Azt sem tudod ki lopta el! - nézett rám hitetlenkedve
- Emlékeztetlek, hogy azért nem tudom, mert basztál figyelni!
- Mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha megengednéd, hogy jóvá tegyem... - sóhajtott
- Jól van! Csak... szállj már le rólam. Azt veszel amit akarsz, jó?
- Szuper! Mehetünk is!
- Csak előtte még el kell intéznem valamit. - sóhajtottam, aztán elindultam lefelé, és reméltem megtalálom azt akit keresek.
A pultnál álldogált... tökéletes. Ordibálva mentem oda hozzá...
- Miranda, te ribanc...!

13. Laptop

Hejhóóó! Szóval, meghoztam a 13. részt is. Csak hogy van egy kis problem. Én kajak örülök, hogy vannak rendszeres olvasóim és komizóim, de az az érzésem, hogy igazából nem is tetszik a sztori, mert mindig csak annyit kapok, hogy "nagyon jó siess". Mivel nem ír senki igazi véleményt :/ Olyan, mintha nem is lenne miért írnom :(
De nem fárasztalak ezzel titeket, inkább olvassátok a részt :)♥

"- Szeretnél valamit? - kérdeztem szemöldökömet felhúzva
- Ööhm... ami azt illeti, igen."

- Akkor gyorsan mondd, mert még le is akarok zuhanyozni. - sürgettem Harryt
- Ööö, csak nyugodtan. - vigyorgott, mire szúrósan néztem rá. - Vaaaagy, inkább mondom aztán lelépek és zuhanyozhatsz.
- Látod, milyen okos is tudsz te lenni, ha akarsz. - vigyorogtam rá mintha egy idiótának beszélnék. Bár sok különbség nincs. - Akkor akár mondhatod is.
- Öhm... Hát, tudod... Az van, hogy én... - nyögdécselt, mire megint furán néztem rá. - Mindegy. Lou bocsánatot akar kérni amiért kibeszéltünk, meg ilyenek. Akkor megyek is. Szia!
- Várj már! Mit akartál mondani? Mert tuti nem azt, hogy Louis bocsánatot akar kérni. Mellesleg kétlem, hogy Tomlinson bocsánatot kérne. Szóval?
Egy pillanatig mintha megfordult volna a fejében, hogy tényleg elmondja, de aztán megint meggondolta magát.
- Nem fontos. Majd hívlak. Szia! - intett, majd már ott sem volt. Mivel esélyem sem volt utánamenni, ezért úgy döntöttem lezuhanyzom. 

Bezárkóztam a fürdőszobába, majd levettem a tiszta ruhákat. Beálltam a zuhanyfülkébe, megeresztettem a csapot és hosszan áztattam magam a forró víz alatt. Megmostam a hajamat is.
Miután végeztem mindennel, egy törülközőbe csavartam magam. Felkaptam a ruháimat, amiket nemrég vettem át, és átvittem őket a szobámba. Mivel alig volt rajtam, összehajtogattam őket és visszatettem a szekrénybe. Előkaptam egy topot, egy rövidnadrágot meg fehérneműt. Felvettem őket, aztán mivel semmi dolgom nem volt, és már kezdett későre járni, ezért bekapcsoltam a TV-t, hátha találok valami jó filmet.
Nem nagyon volt semmi, ezért inkább átkapcsoltam valami zenecsatornára, hogy legyen háttérzaj miközben laptopozok. Ezzel nem is volt baj, csak hogy sehol sem találtam a laptopomat. Teljesen elfogott a pánik, átkutattam az egész hotelszobát.
Miután már vagy 50-szer átfésültem, rá kellett jönnöm, hogy nincs itt. Volt tippem hova tűnhetett, és most nem az arab terroristákra, még csak nem is FBI ügynökökre gondoltam.
Mint az őrült, rohantam át a szemközti szobába, nem nagyon érdekelt, hogy mindjárt 9 óra.
Berontottam hozzájuk, aminek eredménye az lett, hogy bepillantást nyerhettem a One Direction életébe, mikor éppen azt hiszik senki sem zavarhatja őket. Vázolom a helyzetet: Harry boxerben szaladgált körbe-körbe, Niall a TV előtt gubbasztott és pizzát zabált, Louis Harryt kergette egy lepedővel (?), Liam telefonált, Zaynt pedig nem láttam. Talán jobban jártam.
Mivel nem érdekelt milyen abszurd helyzetben találtam a fiúkat, így is sikerült ordibálni velük.
- Na jó, ez kurvára nem vicces! - kiáltottam, mire egyszerre mindenki lefagyott. Szó szerint. Mintha megállították volna az időt. Először Louis és Harry tért észhez, valószínűleg azért mert ők voltak a legkínosabb helyzetben.
- Khm... ez nem az aminek látszik! - tette fel védekezően kezeit Louis.
- Leszarom milyen perverz élvezetet érzel abban, hogy lepedővel kergesd Harryt aki egy szál boxerben szaladgál... Nem azért jöttem. Hova a faszomba tüntettétek el a laptopomat?
- Mi va'? - kérdezte Niall teli szájjal.
- Az van kedves Niall, hogy becsórtátok a laptopomat. Le se próbáljátok tagadni, mert már így is rohadtul berágtam rátok, szóval bökjétek ki hova tettétek, vagy egyenként heréllek ki benneteket.
- De én nem csináltam semmit! Amúgy miről van szó? - jött ki a fürdőszobából Zayn, szintén boxerben. Asszem lassan hozzászokok.
- Eltűnt a laptopom, és fogadok közötök van hozzá! - ordítottam a fiúra, aki jobbnak látta ha visszahátrál a fürdőbe.
- Ööö Emma! - bökdöste meg a vállam Niall, mire megfordultam. Nem is tudtam, hogy ennyire közel van. - Szerintem csak simán vak vagy és nem láttad. Fogadok a szobádban van. - mondta flegmán.
- Baszd meg Niall! Kibaszottul nincs a szobámban, mert kibaszottul átnéztem ötvenmilliószor, és te kibaszottul befoghatnád, mert kibaszottul nem vagyok kíváncsi a kibaszottul szar beszólásaidra.
Niall csak úgy bámult rám.
- Húúú! Ez kibaszott nagy volt csajszi! - mondta Zayn eltátott szájjal
- TE MIÉRT VAGY MÉG ITT?! - ordítottam újra rá, mire újra visszament a fürdőbe

Ekkor Liam belépett, a telefonnal a kezében. Intett, hogy menjek oda.
- Adam az. Beszélni akar veled. - mondta, majd odanyújtotta a mobilját.
- Igen? - szóltam bele
- Szia Em! Előbb akartam szólni, de csak most tudtalak elérni. Az a helyzet, hogy...

12. Vizes póló

Hali! Kicsit később, de itt van a 12. rész is. Oldalt szavazzatok ám!:D Komikat is elfogadok♥

- Térjünk a lényegre. Mennyit hallottál? - tért a lényegre Louis. Sóhajtottam.
- Csak annyit, hogy veszekedtetek. De nem tudom min, szóval most szépen elmondjátok!
Összenéztek, majd Harry belekezdett.
- Igazából rólad beszéltünk...
- Mikor találkoztunk veled, kötöttem Harryvel egy egyezséget. - folytatta Lou.
- Ami arról szól, hogy mivel mind a kettőnknek... tetszel, egyikünk sem nyomul, így nem lesz semmi gond.
- Csak Harold barátunk megszegte az ígéretét. - nézett Louis szúrósan Harryre
Miután röviden elmagyarázták, várták a reakciómat. Egy ideig csak néztem magam elé.
- Egy szar alak vagy Louis. - jelentettem ki végül, mire a két fiú döbbent tekintetével találtam szembe magam. - Lebaszod Harryt, közben a "jött-ment csajokcskát" csak egy menetre vállalnád be, ráadásul neked van barátnőd. Ezt ugye nem gondoltátok komolyan?! - mondtam nekik, majd még nagyobb döbbenetet váltottam ki, mikor felálltam, felkaptam egy táskát aztán egyszerűen kiviharzottam a szobámból. A hotelszobámat is otthagyva, nem foglalkozva a fiúkkal akik utánam kiabáltak, lementem a lifttel, közben kikerestem a névjegyzékből Jessie számát. Két csörgés után fel is vette.
- Szia csajszi! Na mizu? - köszönt a telefonba Jessie. Meg kell még szoknom, hogy itt ilyen közvetlenek az emberek.
- Szia! Semmi, csak gondoltam összefuthatnánk a parkban. Persze, csak ha ráérsz. - mondtam Jessnek miközben kiszálltam a liftből, és megálltam a hallban.
- Persze, hogy ráérek! 15 perc múlva a Hyde Parkban. Szia!
- Sziaa. - azzal letettem a telefont.
Hát ez gyors volt. Nekem csak 12 perc odaérni...
Úgy döntöttem megnézem Miranda hogyan teljesít a recepciónál, de kellemes meglepetés ért. Nem Röfi állt a pult mögött.
- Szia! Hát te? - álltam Adam elé, aki egy mosollyal nyugtázta jelenlétemet.
- Hali. Emlékszel amikor John-t kerestem? Éppen munkát kerestem. És amint látod találtam is. - vigyorodott el. Olyan aranyos volt...
- Khm... szuper. Akkor úgy tűnik, gyakrabban fogunk találkozni. - mosolyogtam rá.
- Igen, valahogy úgy. - mondta vigyorogva.
Megnéztem az időt a telefonomon.
- Mennem kell, de remélem megint hamar összefutunk. - majd választ sem várva, leléptem.
Reméltem, hogy Jessie még nincs ott.
Hát nem is volt... Bár ahogy odaértem, fél perc múlva ő is megérkezett. Öleléssel köszöntött.
- Hogyhogy most hívtál? Azt hittem szinte minden nap dolgozol. - kérdezte
- Hogy őszinte legyek, kicsit le akartam lépni a hotelből. Amúgy is szabadnapom van. Vagy valami olyasmi. - válaszoltam kicsit unottan
- Miért akartál lelépni? Történt valami? - kérdezte Jessie aggódva. Sóhajtottam.
- Üljünk be valahova, kicsit hosszú.
Elindultunk valamerre, mivel még mindig nem ismerem Londont, csak mentem Jessie után. Beültünk a Starbucksba. A sarokba ültünk, mert ott nem volt senki, bár nem valószínű, hogy bárki is hallgatózna. Kértem egy cappuccinot, ahogy Jess is.
- Na mesélj! - biztatott
- Hát... az egész ott kezdődik, hogy a One Direction is a mi szállodánkban lakik. Ne kérdezd miért, én is tudom, hogy nekik óriási házuk van errefelé. Fogalmam sincs miért laknak szállodában. A lényeg, hogy újabban sokat lógok Harryvel. Feljött egy kicsit TV-t nézni, csak nem találtuk a távirányítót. Amikor megtaláltam, az a szerencsétlen felbukott bennem, és rám esett. Akkor rontottak ránk a fiúk... Szerintem mondanom sem kell, hogy mindannyian félreértették, de Louis... Meghallottam ahogy Harryvel beszélt. Vagyis csak egy részletet hallottam. Elmondásuk szerint egy jött-ment lány vagyok, akit Louis elvinne egy éjszakára. Szerinted mennyire volt megalázó? És természetesen rájöttek, hogy mindent hallottam. Rögtön eljöttem. - fejeztem be a történetet. A cappuccinomat már megittam közben, és ahogy láttam Jess is.
- Szegény lány. Borzalmas lehetett! Nem gondoltam volna, hogy az a Tomlinson gyerek ekkora paraszt. Harry nem mondott semmit?
- Nem igazán. Még védett is... de nem is ez a lényeg. Louis úgy beszélt rólam, mintha nem is lenne barátnője. Pedig van neki! - mondtam felháborodottan
- Erre nem tudok mit mondani. Nem kéne tinisztárokkal barátkoznod. Mindegyik egy faszkalap.
- Kössz a tanácsot, de kicsit elkéstél vele. Mellesleg a többieket kedvelem. Csak Niall valamiért utál. Van ötleted?
- Hmm... Nincs. Gondoltál már arra, hogy beszélj vele?
Újra felsóhajtottam.
- Igen, de vagy időm nincs, vagy bátorságom. - mondtam lemondóan.
- Te is tudod, hogy muszáj lesz beszélnetek!
- Igen, tudom... Köszi, hogy meghallgattál. - mosolyogtam Jessiere
- Bármikor! - kacsintott.
Fizettünk, aztán még sétáltunk egy kicsit, végül Jessienek mennie kellett. Megbeszéltük, hogy majd hívom, este.
Miközben mentem vissza a hotelbe, reménykedtem, hogy a fiúk már otthagyták a hotelszobámat.

Mikor megpillantottam a Rhodes Hotel villogó betűit, drámaian eleredt az eső. Fogalmam sincs hogyan tud drámaian eleredni az eső, de most összejött neki. Arra pont elég volt az eső, hogy elázzak. Csodás. Azonnal megpillantottam Adamet a pultnál, amint engem figyel. Csodásan nézhettem ki csurom vizesen... a ruháim a testemhez tapadtak, és a hajamból is csöpögött az eső vize.
Odaköszöntem Adamnek, aztán siettem is a szobámba, hogy átöltözhessek.
Nagy "szerencsémre" a fiúk még ott voltak. Harry állt meg előttem, mikor kinyitottam az ajtót.
- Húúú...! Vizes póló? - kérdezte szemtelenül, miközben elég feltűnően végigstírölt.
- Kint szakad az eső, barom! - vágtam oda neki, majd benyitottam a szobámba, ahol szerencsére senki nem volt.
Gyorsan átöltöztem. A hajamat is megszárítottam, majd kimentem a nappaliba. Észrevettem, hogy már csak Harry van itt.
- Szeretnél valamit? - kérdeztem szemöldökömet felhúzva
- Ööhm... ami azt illeti, igen.

11. Terroristák

Sálálá, na ki hozott új részt? :D Hát persze, hogy nem én :$ De azért jó olvasást.

Mivel szerencsétlen Harry sem moccani sem megszólalni nem tudott, ezért muszáj voltam lelökni magamról.
- Hééé! Ezt most miért kellett?! - kérdezte a felháborodott Harry
- Azért, mert drága Harry nem voltál hajlandó leszállni rólam. - válaszoltam, mire a többiek csak nevetni tudtak. Miután felálltam, most már a távirányítóval a kezemben, letettem az asztalra. Időközben Harrynek is sikerült felállnia. Még mindig furán nézett Louisra, aki viszonozta pillantását. Talán csak nekem tűnt fel mekkora köztük a feszültség. Zayn és Liam még mindig a félreérthető testhelyzetünkön mulatott, Niall pedig el volt foglalva azzal, hogy meggyilkoljon a szemeivel. Kicsit próbáltam terelni a témát...
- Fiúk! Csak úgy mellékesen, mi okból rontottatok be a szobámba? - néztem rájuk kíváncsian.
- Hááát...
- Öööö
- Az úgy volt, hogy...
Szememet forgatva hagytam el a szobát.
- Most meg hová mész? - kérdezte Harry.
- A szobámba. Csináljatok amit akartok, gondolom már úgy is otthon érzitek magatokat. - azzal végleg a szobámba száműztem magam. Elővettem az MP4-emet, és elindítottam a kedvenc számomat. Tudtam, hogy Harry, vagy valaki utánam jött, de mivel a kopogást nem hallhattam, ezért nem foglalkoztam vele. Csakhogy úgy tűnik, a látogatóm sem. Zayn egyenesen hozzám indult és levágódott mellém az ágyra.
- Szeretnél valamit? - kérdeztem tőle, a szemöldökömet felhúzva, miután az egyik fülest kivettem a fülemből. Ő meg sem hallotta... Kivette a fülest a kezemből.
- Mit hallgatsz? - mutatta fel a fülest. Nem hogy belehallgatna...
- Viva la Vida.
- Óóó, csak nem a One Direction-ös verziót? - csillant fel a szeme és a fülesemet a fülébe dugta.
- Képzeld csak, NEM! - azzal kirántottam a fülest a füléből, és visszatettem a saját fülembe. Szegény Zayn megsértődött és kiment... ő hibája. Nem kellett volna terroristásat játszani amikor Harryvel távirányítót kerestünk. Miután Zayn lelépett, leállítottam a zenét. Igazából nem is nagyon akartam zenét hallgatni...
Amint kivettem a fülest, meghallottam ahogy a banda két tagja a fürdőszobában beszélget.
- ...azt hittem barátok vagyunk! Megegyeztünk... Nem gondoltam volna, hogy egy jött-ment csaj fontosabb a több éves barátságunknál. Te is beleegyeztél, hogy egyikünk sem mászik rá. Akkora egy pöcs vagy Harry!
- Persze, egy jött-ment csaj, mi? Azért te is elvinnéd egy éjszakára, ugye? Te magad mondtad... Ráadásul neked ott van Eleanor, akkor miért az én életemet teszed tönkre? A sajátodat is elbaszhatnád.
- Halkabban ordíts már léccike. Nincs kedvem magyarázkodni sem a fiúknak, sem Emmának. Amúgy is, már leszarom. Csinálj vele amit akarsz, nem érdekel.
- Menj a faszba Tomlinson...!
Éppen mentem volna vissza, már nem akartam többet hallani. Úgy is befejezték, nekem meg nem állt szándékomban hallgatózni. Az egyetlen probléma, hogy történetesen balfasz vagyok és lelöktem a lámpát a szekrényről. A fiúk persze hogy meghallották... Gyorsan visszatettem a lámpát a helyére, visszafeküdtem az ágyra, és úgy tettem mint aki nem hallott semmit. Még a laptopomat is az ölembe tettem. Aztán bejöttek Harryék...
Leültek a két oldalamra. Már előre fel voltam készülve a kihallgatásra.
- Mi jót csinálsz? - kérdezte Louis
- Ööö twitter? - adtam a nem túl meggyőző választ
- Aha... ahhoz be kéne kapcsolni a laptopot, nem? Mondjuk nem értek én ehhez... a mai technika nem az én asztalom...
- Igazad van. Úgy értettem, hogy twitterezni akartam, csak ti berontottatok a szobámba, Louis drága már másodszorra a mai nap, így időt sem adtatok, hogy bekapcsoljam. ERRE MIT LÉPSZ?
- Tudjuk, hogy hallgatóztál. - jelentette ki Harry.
- Nem hallgatóztam, a lámpa véletlenül esett le...
- Ha nem hallgatóztál akkor honnan tudod, hogy ott voltunk, és hallottuk a lámpát?
- Faszomat...

10. Félreérthető helyzet

Magamat meghazudtolva, hoztam a 10.részt! :D Jó olvasást, komikat várok♥

*Emma szemszöge*

Miután felértünk a szobámba, leültettem Harryt a TV elé és elmentem valami üdítőért. Kinyitottam a hűtőt és kivettem a narancslevet. Előkotortam két poharat, kitöltöttem a gyümölcslevet, aztán már vittem is Harrynek.
- Köszi. - mosolygott - Nem ülsz le?
- De igen. - válaszoltam és leültem mellé, aztán kicsit szembefordultam vele (már amennyire lehetett).
Harry nekikezdett a mesélésnek...
- Jelenleg a fiúkkal élek, anyámék elváltak, családi állapotom egyedülálló. Csak úgy mint te, én is szeretem a macskákat, ezen kívül szeretem még a gumicukrot és...
- A gumicukrot? - nevettem el magam, de azonnal abba is hagytam mert Harry gyilkos pillantásokat vetett rám. - Bocsi. Folytasd.
- Szóval... többnyire a nőügyeimről vagyok híres, a legtöbben úgy ismernek mint a nagy "nőcsábász" vagy "szívtipró". Szerintem ez így nem teljesen igaz, bár a sajtó mindent nagyon felfúj. Utálom ha valaki csak azért keresi a társaságomat mert én vagyok Harry Styles a One Directionből. Viszont nagyra becsülöm azokat akik tényleg magamért szeretnek. Imádom a rajongóimat, énekelni is imádok és a bandát imádom a legjobban. Szerintem röviden ennyi.
- Én nem néztem volna ki belőled, hogy te lennél a nagy "nőcsábász" a bandából. Inkább Zaynre mondanám a rosszfiús kinézete miatt. - mondtam, de éreztem hogy elpirulok. Szuper...
Valószínű, hogy Harry is észrevette, mivel rám vigyorgott. Bár ki tudja miért vigyorog egy világhírű tinisztár egy recepciós csajra, aki épp most bókolt a világhírű tinisztárnak.
2 perc után vettem észre, hogy feltűnően bámulom Harryt, aki megköszörülte a torkát. Megint égtem...
- Khm, ne kapcsoljuk be a TV-t? - kérdeztem, hogy "oldjam a feszkót".
- De igen. Hol a távirányító?
Körülnéztem, de az említett tárgyat sehol nem láttam.
- Fogalmam sincs. Meg kéne keresni, de nem emlékszem hova tettem le... - mondtam és zavaromban a fejemet vakargattam.
- Hát akkor keresgéljünk. - mosolygott Harry.
Felálltam, ahogy Harry is, aztán nekiálltunk nézelődni. Lehajoltam, hogy megnézzem a dohányzóasztal alatt. Meg is pillantottam a fekete távirányítót. Biztos leejthettem amikor siettem...
- Megtaláltam! - kiáltottam Harrynek, aki éppen felém rohant, csak kicsit elmérhette a távolságot, mivel felbukott bennem. Így mind a ketten a földre kerültünk (egy elég félreérthető pózban), én meg csak néztem Harryt mint egy idióta. Bár ő is ugyan ezt tette. Az "idilli" pillanatot a fiúk rontották el, akik berontottak a szobámba, akár a terroristák... Ma már harmadszorra égtem porig Harry előtt. Ennél jobb már nem is lehetne.
Ráadásként, a fiúk is úgy néztek ránk, mintha valami rosszat csináltunk volna... nagyon rosszat.
- Csak nem megzavartunk valamit? - kérdezte Niall gúnyosan... mai napig nem tudom mi baja van velem.
- Öhm... csak kerestünk a távirányítót. - mondtam, mire a négy fiú nevetni kezdett. Hát jóó...
- Ez egy hosszú sztori. Majd egy szép napon megérted. - nézett rám Louis úgy, mintha csak a kislányának magyarázná. Kicsit sem néztem rá furán...
Eközben próbáltam lehámozni magamról Harryt, aki nem akart moccani, ugyanis túlságosan el volt foglalva azzal, hogy Louisra bámul döbbenten.

9. Kettesben...

Először is: imádom az olvasóimat, amiért akkor is nézegetik a blogot, mikor éppen óóóóóóriási szünetet tartok, ráadásul nagyon sokat késtem is a résszel.

Másodszor: tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hoztam az ígért időpontra a részt és ezért utálom is magamat. Remélem nem lett olyan szar mint ahogy gondolom :'D puszi♥

Ui.: szerintem rá fogok szokni, hogy a részekhez mellékelek nektek képeket is :D :$


Miután sikeresen lefejtegettük a végtagjainkat a kanapéról (értsd: felkeltünk), elindultunk az ajtó felé, Harry még mondott valamit a fiúknak, hogy majd jövünk, de amint láttam nem nagyon érdekelte őket. Elindultunk hát a repülőtérre. Én nem tudtam hogy merre van, viszont Harry annál inkább. Nem csoda, hisz itt él.

Harryvel annyira jól elbeszélgettünk az úton, hogy szinte elrepült az a kicsi idő is amíg odaértünk. Többnyire csak hülyültünk, és épp ez volt a jó benne. Felhőtlenül beszélgethettünk anélkül hogy bármi komolyság lett volna benne. Pedig szinte nem is ismerjük egymást. Nagyon jófejnek tűnik...
Viszont megérkeztünk a reptérre. Mind a ketten kiszálltunk, majd tanácstalanul néztem Harryre.
- Szerintem keressük meg a meglepidet. - mosolygott rám. El is indultunk keresgélni. Nem telt sok időbe, megleltem a titokzatos ajándékomat. Sikoltozva ugrottam a meglepetés nyakába...


*Harry szemszöge*

Akaratlanul is egy kicsit hátrébb húzódtam mikor megláttam, hogy Emma egy fiú nyakába ugrik és majd' meghal a boldogságtól. Feltételezhetően a pasija. Fogalmam sincs miért éreztem egy kicsi csalódottságot, mikor nem is ismerem ezt a lányt. De olyan jól elbeszélgettünk az úton... Kicsit megköszörültem a torkomat, de nem azért tettem, hogy rám figyeljenek, mégis odakapták a fejüket. Ciki...
- Öhm, Harry,ő itt Chris, a bátyám. Chris, ő Harry Styles, az egyik barátom. - mondta Em.
Bátyja? Hogy én mekkora marha vagyok. Jobban égtem mint a felszínre törő láva... Képes voltam bemesélni magamnak hogy együtt járnak miközben rokonok... hát teljesen hülye vagyok.

Miután végeztem a saját magam szidalmazásával, megpróbáltam úgy tenni mintha nem tartanám magam idiótának az előző gondolataim miatt.
- Ööö, akkor szerintem izé... Chris pakold be a... csomagjaidat és izéé.... hova vigyelek? - dadogtam mint egy fogyatékos. Kicsit sem nézett hülyének a gyerek... amúgy sem szimpi.
- Van egy házam nem messze a hoteletektől. Majd mondom mikor merre fordulj... Van egyáltalán jogsid?!
- Nem, csak szeretek pszichopatát játszani a közutakon. 18 éves vagyok... persze hogy van jogsim. - válaszoltam kicsit flegmán.
- Én kérek elnézést! Nem tudtam hogy ha betöltötted a 18-at, már automatikusan adnak egy jogsit a kezedbe. De hát ilyen ez a mai világ... - szólt gúnyosan. Esküszöm, ha Emma nem lép közbe én leütöm...
- Mehetnénk végre, vagy még égettek egy kicsit a viselkedésetekkel?!
Mind a ketten felmordultunk, de beszálltunk a kocsiba. Emma mellém ült, a bátyját pedig a hátsó ülésre száműztem. Onnan navigált egészen egy szép házig, ahol leparkoltam és segítettem kiszedni a cuccait.

Megvártam Emmát, aki a pakolászás után még beszélt Chrisszel és most éppen gyilkos pillantásokat lövellt bátyja felé. Ezek után már meg sem lepődtem, hogy azonnal elfogadta az ajánlatomat miszerint hazaviszem. Mármint a hotelbe.
Udvariasan kinyitottam neki az ajtót, majd miután beült az anyósülésre én is beszálltam a túloldalra. Eléggé csöndben volt…
- Minden oké? – kérdeztem meg szótlanságára hivatkozva.
- Aha…
- Ez nem volt valami meggyőző. – vigyorogtam rá – Tudod mit..? Beszélgessünk. Eddig még nem tudtam meg rólad sok mindent és őszintén szólva nem tudnék azzal a tudattal elmenni turnézni, hogy csak annyit tudok rólad, hogy szép vagy, jó a humorod és Emmának hívnak. Szóóóval… mesélj magadról. – fejeztem be mondandómat majd rámosolyogtam. Reméltem, hogy ez majd kicsit eltereli a figyelmét, ugyanis az arcáról tisztán le tudtam olvasni, hogy nincs jól.
- Hát jó. Apám a Rhodes hotel igazgatója, ennek örömére ingyen szállást nyújt nekem a 8. emelet egyik szobájában. Nincs ellenemre ha becézgetnek, az erős kisebbség szerint kedves vagyok.
- Erős kisebbség? – húztam fel egyik szemöldökömet
- Aha. A többiek, a nagy többség, azok akik ismernek. Szerintük flegma és szókimondó vagyok, de néha tudok viselkedni. – vigyorgott rám az utolsó szónál. Nekem is halvány mosoly húzódott a számra. Folytatta.
- Utálom, ha valaki megjátssza magát, lenézi az embereket, vagy nagyképűsködik. Szeretem az állatokat, főleg a macskákat. Régebben lovagoltam, volt egy hörcsögöm, egy aranyhalam és egy macskám is csak őt elütötte egy teherautó. - itt egy kicsit megborzongott.
- Én is imádom a macskákat. - mondtam neki teljesen lelkesen.
- Akkor azt hiszem jóban leszünk. - kacsintott rám, mire féloldalasan rámosolyogtam.
- Na de te is mesélj magadról valamit! Nem tudok rólad szinte semmit.
- Hát, mikor először találkoztunk nyilván felismertél. Vagyis a One Directiont ismered nem? Csak tudsz rólam egyet s mást.
Megrázta a fejét.
- Tudom mi az a One Direction, még a tagok nevét is tudom, de egyébként semmi mást. És amúgy sem gondolom, hogy ha most elkezdenék kutakodni utánad a neten, akkor jobban megismernélek mintha beszélgetnénk. Szóval rajta! - vigyorgott önelégülten. Sóhajtottam egyet.
- Szívesen beszélnék még magamról, - kezdtem egoistán - de sajnos megérkeztünk.
Miközben ezt kimondtam leparkoltam, gyorsan kiszálltam az autóból és mielőtt Emma megtehette volna ugyan ezt, kinyitottam neki a kocsi ajtaját. Ezt egy hálás mosollyal nyugtázta.
- Ez esetben... muszáj lesz felkísérned a szobámba, hogy mesélhess magadról. - mondta. Nem ellenkeztem, elindultunk a szobája felé. A fiúknak nem akartam szólni, mert ők is át akartak volna jönni, ahhoz meg nem volt kedvem. Olyan jól elvoltunk kettesben...