Sorry for the terrible ending

Szóóóval... Az van, hogy befejezem a blogot. Vagy legalábbis tartok egy szünetet. Hogy miért? Na ez egy jó kérdés. Először is, kigondoltam egy új sztorit (sokkal szarabb mint ez) és most folyamatosan azon kattog az agyam, ennél pedig egyszerűen elakadtam. Tudom hogy minek kéne történnie, de nem tudom leírni. Hívhatjátok írói válságnak, vagy aminek akarjátok, de egyelőre úgy állok, hogy ennek itt vége. Egy időre.
A másik okom, ami elég nyomós ok, hogy nem szeretnék hiú reményeket táplálni bennetek, miszerint hamarosan jön a rész, holott én tudom hogy ha ezt most megírnám akkor az egy lapos, unalmas és valószínűleg semmitmondó rész lenne. Chat-ben azt írtam, hogy ma megpróbálom megírni a részt... Ez igaz is, de ha nem jó, nem tetszik, nem perfect, akkor nem posztolom ki. A továbbiakban pedig ne számítsatok új részre, mert egyszerűen nem fog menni.
Tudom hogy most sokan csalódtatok bennem, én is csalódtam magamban. Amint tudok, jelentkezem.

31. Kellemetlen meglepetések

Sziasztook :D Megint nagyon későn hoztam, mostanában ilyen lesz a részek gyakorisága... Ez most egy ilyen időszak..:D Remélem tetszik, 7 komment után jön a következő rész. Azt hiszem..:D

                       

Liamtől Conversees pulcsit kaptam, Louistól pedig öhm… egy „I love Louis Tomlinson”-os pólót. Tőle nem is vártam mást…

Ezután én is csatlakoztam a bulizó tömeghez, de hamar meguntam. Inkább elmentem egy italért és félreálltam. Meglepődtem mikor Liam is csatlakozott. Egy pohár kólával. Vágtam neki egy olyan „are you fucking kidding me?!” fejet, aztán rá is kérdeztem:
- Hogyhogy nem iszol? – húztam fel a szemöldököm, mire ő sóhajtott egyet.
- Hosszú történet. Kiskorom óta úgy élek, hogy az egyik vesém nem működik. Pár hete viszont elmentem ultrahangra és kiderült hogy mégis működik. – magyarázta
- Akkor most mi a probléma? – értetlenkedtem. Most rajta volt a sor hogy felhúzott szemöldökkel bámuljon rám
- 18 éven keresztül, összesen egy pohárnyi alkoholt ittam meg. Talán annyit sem. Akármilyen furcsa is, nem most szeretném elkezdeni. Engem nem vonzz ez az élet hogy ne emlékezzem a péntek estéimre. Most hogy kiderült hogy mind a két vesém működik, nem kell arra vigyáznom hogy egy csepp alkoholt sem igyak, de ennél nem több.
- Húú… A legtöbb 18 éves elmenne a legközelebbi szórakozóhelyre és a detoxba inná magát. – mondtam, mire Liam felnevetett, megemelte a poharát és beleivott.
- Egyébként te miért nem iszol? Vagy bulizol? Amit itt látsz, az csak miattad van itt. – kérdezett rá kedvesen
- Tudom, tudom, hogy ez mind miattam van itt… Lehet hogy csak nem vagyok bulizós hangulatban. – vontam vállat
- Keress egy ismerős arcot és csatlakozz a többiekhez! – tanácsolta
- Talán az lesz. – mosolyogtam rá
Már épp indultam volna keresni valakit amikor odalépett elém egy számomra még ismeretlen lány. Hosszú hullámos barna haja volt, barna szeme és eléggé szép volt. Először azt hittem hogy Harry egyik volt barátnője, vagy akármi.. Aztán bemutatkozott.
- Szia, én Eleanor vagyok. – mosolygott rám. Ismerős volt ez a név, de nem ugrott be azonnal hogy honnan. – Louis barátnője. – tette hozzá, mert gondolom látta az értetlenséget az arcomon.
- Tényleg! Louis rengeteget mesélt rólad, csak elég rossz a név memóriám. – azt a rengeteg mesélést úgy értem hogy egyszer elhangzott a neve és még azt sem kellett volna hallanom…
- Remélem csak jókat. – mosolygott tovább. Igazából kedves lánynak tűnt, csak nem bírom ha valaki magára erőlteti a művigyort és le sem lehet törölni a képéről.
- Csak jókat. – válaszoltam, aztán szétnéztem a tömegben, hátha akad valaki aki kimenthetne. Meg is pillantottam Jessiet, akinek tényleg megörültem, mert rég láttam már, és nem is tudtam hogy eljött.
Úgy terveztem hogy most lelépek és odamegyek Jesshez, de Eleanor nagyon erőltette azt a beszélgetést.
- Jaj de hülye vagyok! Boldog születésnapot! – kapott a fejéhez. Legszívesebben rögtön válaszoltam volna hogy igen, az vagy, de nem akartam bunkó lenni és egyébként sem tudtam hogy honnan jött ez az undor vagy utálat amit iránta éreztem, mert még nem is ismerem. Ha más kérdezi, akkor talán ráfoghatom arra hogy túl szép. Vagy túl kedves. Vagy akármi.
- Köszönöm. – mosolyogtam, mert hát nem akarom én hogy annyira látszódjon rajtam hogy nem kívánom a társaságát.
Nagy szerencsémre Jessie is észrevett engem, így elindult felém, két sráccal az oldalán. Most vagy nagyon összejött neki… vagy úgy gondolta hogy ez elijeszti Eleanort. Mindegy is, mert sikerült.
- Sziasztok. – vigyorgott Jessie amikor sikerült átverekednie magát az embereken hogy odajusson hozzánk. Mi is köszöntünk, meg a srácok is, akik közül az egyiket felismertem, Jessie barátja volt. A másikat még életemben nem láttam.
- Azt hiszem én odamegyek Louishoz, még alig beszéltünk mióta megérkeztünk. – mondta Eleanor, aztán gyorsan el is menekült.
- Pacsiit! – vigyorogtam Jessre miután Eleanor eltűnt szem elől. Lepacsiztunk és ki is röhögtük magunkat. Két ilyen idiótát.
- Ez amúgy ki volt? – kérdezte Jess
- Louis csaja. – válaszoltam félig röhögve. A barátnőjéről mindig olyanokat hallottam, hogy olyan mint Louis, de szerintem ég és föld.
- Eleanor? Te jó ég, képeken teljesen máshogy néz ki. Meg sem ismertem basszus. – mondta Jess. Hát oké.

*Jó sok pohárnyi itallal, fél órával és egy csokis sütivel később, a konyhában*

- Gyere táncolni! – mondta Louis nevetve és elkezdett húzni kifelé a konyhából
- Neee, neem én nem tudok táncolni, hagyj békén. – röhögtem. A hangulat már megvolt, rengeteget ittunk, de a „tudok idegen nyelveken beszélni, jól nézek ki és jól is táncolok” szintre még nem jutottunk el. Legalábbis én még nem. Félreértés ne essék, nem azért vagyok Louisval a konyhában amiért… a múltkor voltam vele az én konyhámban. Csak piáért jöttünk ki. Találtunk is, és most itt tartunk. A kezemben egy üveg whisky, amit én túl drága piának tartok ahhoz hogy csak így pazaroljuk egy házibulin, félig tele de már félig üres. Louis fogja a derekamat és kifelé próbál húzni én pedig kapaszkodom a konyhapultba. Hát így néztünk mi ki.
Végül az lett, hogy Louis egyszerűen felkapott és kivitt a konyhából.
Alapjáraton megbámultak volna, de túl jó volt a buli ahhoz, hogy két szerencsétlenen legyenek fennakadva az emberek. Viszont 4 szempár sokkolt pillantását magunkon tudhattuk, név szerint Zayn, Liam, Niall és Harry. Annyira nem figyeltem, igazából csak azt vettem észre hogy Jessie kiröhögött minket. Nem is vártam mást, ugyanis én kapálóztam mint egy hülye, Louis meg csak a képembe röhögött.
Végül a tömeg közepén rakott le, ott meg már mindegy volt, sem kedvem sem energiám nem volt ahhoz, hogy visszamenjek vagy valami. Ha már ott voltam akkor azt csináltam amit a többiek. Táncoltam. Talán nem is annyira rosszul. De lehet hogy ezt csak én láttam így..
Igazából egész jól elvoltam Louisval, szerintem egész este vele táncolok ha tehetem.

De megláttam Harryt… aki éppen Eleanor torkát tisztogatta a nyelvével. Nem tudtam mit reagáljak, mert Harry nem volt a pasim. Mondhattuk volna úgy is hogy az, de hivatalosan nem volt az. Mégis úgy éreztem magam mintha megcsalt volna. És ez szar érzés volt.
Louis is észrevette őket. Azt is látta, hogy csalódott vagyok. És mintha egy kicsit ideges lett volna.
- Nem szeretnél visszavágni? – húzogatta a szemöldökét
- De neked barátnőd van. – nevettem. Fogalmam sem volt hogy tudtam nevetni rajta, de nevettem.
- Normál esetben azt mondanám hogy a barátnőm épp most smárol a barátoddal, de elárulom, hogy Eleanor nem a barátnőm. – nézett rám sunyin
- Dehogynem. Mennyit ittál? – röhögtem tovább
- Tényleg nem a barátnőm. – komolyodott meg Louis

Tüptürüp

ITT lehet rám szavazni a blogversenyben, igen, már megint :D A részt hamarosan hozom, ha írtok chaten, akkor talán spoilerezek nektek egy kicsit..:D

Chatbox

Sziasztok!
Nem tudom észrevettétek-e, de ha lejjebb görgettek akkor találni fogtok egy Chatboxot :D Amint látjátok azért tettem be nektek, hogy ha nem vagyok fent, de ti igen, akkor tudjatok egymással beszélgetni. Nekem pedig nem kell majd új bejegyzést írnom, ha például szólni akarok hogy mikor lesz új rész, mikorra várjátok :)
Két teljes napig szenvedtem vele (a HTML kódolást nagyon nem bírom), szóval remélem tetszik!:D

Ui.: Chat-ben természetesen kérdéseket is lehet feltenni nekem, szívesen válaszolok mindenre ami érdekel titeket a bloggal kapcsolatban :)

30. Kávé, süti, meglepetés

Sziasztok! Hát ez a nap is eljött, meghoztam a következő részt :D Bocsánat hogy megvárakoztattalak titeket, de sok volt a dolgom :) Remélem tetszik a rész, hamarosan jön a folytatása..:D azért írtam a végére amit írtam, mert félbehagytam a sztorit, ezért megint bocsi :D Kommentelni szabad..♥

*Vasárnap*

Eljött az idő, indulnom kellett a Harryvel való találkára. Fejben már szinte az egészet lejátszottam, elképzeltem ahogy leordítom a fejét az utca kellős közepén amiért szó nélkül lelépett a bandájával együtt. Elképzeltem az arcát, a reakcióját. Millióféleképpen játszódott le a képzeletemben, több verziót is el tudtam képzelni. Végül is, tudtam hogy ha eltervezek valamit akkor az biztosan máshogy történik, szóval ezek a fikciók csak a saját magam szórakoztatására jöttek létre.

Kicsit késve, de elindultam. Harry már ott volt. Újra látni őt, olyan volt mintha… megállt volna a szívem. Egy pillanatig levegőt sem vettem. Tudtam hogy miért hatott rám így, ugyanakkor mégsem. Vagy csak nem ismertem be magamnak.
Félbeszakítottam a gondolatmenetem mielőtt jobban belemegyek a dolgokba.

- Szia! – köszönt vidáman Harry. Az ő vidámsága rögtön átragadt rám is. Elvégre szülinapom van, miért ne érezhetném jól magam?
- Hali! Mizu? – kérdeztem. Igen, az ordibálós tervet feladtam, nem férne bele a „jól érzem magam a szülinapomon” féle imidzsembe.
- Semmi új. Louis kitett minket a házból, mert egyedül szeretne lenni Eleanorral, tudod… rég nem látták egymást.
- Aha. Szóval Louis kanos. – vigyorodtam el
- Valahogy úgy. – vigyorgott ő is
- Akkor száműztek titeket? A többiek hol vannak? – kíváncsiskodtam. Úgy terveztem ezután támadom le a „Na és hol a francban voltatok eddig?” kérdésemmel. De csak szépen finoman.
- Liam Daniellel, Zayn és Niall elmentek ebédelni.
- Ebédelni? Ilyenkor?
- Ööö egész nap stúdióztunk, szóval nem volt időnk enni. Képzelheted Niall milyen lelki traumát élhet most át. – vakargatta a tarkóját. Tudtam hogy hazudik, de inkább nem kérdeztem rá.
- Szegény gyerek. Egyébként kérdeznék valamit.
- Csak nyugodtan.
- Hova a francba tűntetek mit tudom én hány napja? – ennyit a „jól érzem magam a szülinapomon” imidzsemről.
- Hazamentünk. – vonta meg a vállát Harry
- Hazamentetek. – húztam fel a szemöldököm
- Hazamentünk. – ismételte
- Hova haza?
- Van egy nagy házunk itt Londonban. A hotelbe eredetileg azért mentünk, mert a rajongók egyszer betörtek hozzánk. – magyarázta
- Oké, és mi tartott vissza attól hogy szóljatok?
- Ööö bemegyünk a Starbucks-ba kávézni? Meghívlak. – mondta gyorsan Harry. Elnevettem magam.

*Egy süti, egy kávé és néhány óra múlva, este 7:30-kor*

- Haaaarrry, most már haza akarok menni. – nyígtam az említett személynek
- Jó, jó, de előtte muszáj megnézned a házunkat! Ez kihagyhatatlan, higgy nekem. – győzködött
- Miért, mi olyan nagy szám abban a házban? Ha nem kísértetkastély, akkor nem érdekel. – vigyorogtam

- Nem kísértetkastély, de eszméletlen! Imádnád. – próbálkozott tovább, egyre nagyobb sikerrel
- De azt mondtad Louis és Eleanor kettesben akarnak lenni. Én semmi jónak nem vagyok az elrontója. – mondtam sunyin
- Szerintem ez alatt a 2 óra alatt már össze is házasodtak, naaaa gyere máár. – biggyesztette le az alsó ajkát. Kitaláljátok a válaszom?
- Oké, renden. – sóhajtottam

Elindultunk egy számomra ismeretlen úton (mily’ meglepő), végül egy valóban hatalmas háznál lyukadtunk ki. Kellemes volt a környezet, leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy az „Amerikai álom”. Csak Londonban. Még két ekkora ház volt a közelben, de mind a kettőn egy nagy ELADÓ felirat csüngött.

Már épp be akartam volna menni a házba, mikor Harry megállított.
- A városban elfelejtettem ezt odaadni… - kezdte, majd elővett a zsebéből egy kis dobozkát, aztán kinyitotta. Egy nyaklánc volt benne, egy „forever”-ös medállal. Azt hittem ott olvadok el.
- Ez a tiéd. Boldog szülinapot! – vette ki a nyakláncot a dobozból és a nyakamba tette
- Olyan szép! Nem kellett volna, egy öleléssel is megelégedtem volna. – mosolyogtam rá csillogó szemekkel
- Azt is kapsz. – vigyorodott el és megölelt
- Köszönöm. – suttogtam a fülébe miközben magamhoz szorítottam, aztán nyomtam egy puszit az arcára

Ezután bementünk, ahol a nap második meglepetése ért. Hirtelen rengeteg emberrel találtam szembe magam, egy részüket ismertem, a másik része pedig teljesen idegen volt. Ahogy beléptem, egyszerre kiáltották nekem, hogy „Boldog szülinapot Emma!”.  Teljesen mesébe illő volt az egész, mintha egy idegen személy életébe csöppentem volna, úgy változott meg egyik pillanatról a másikra az életem. Pár hónapja még Ausztráliában süttettem a hasam a tengerparton, most pedig itt állok a One Direction házban és annyi ember van itt csak miattam, amennyivel életemben nem találkoztam még. Mondhatni meghatódtam. De csak egy kicsit.

Elindult a zene, mindenki bulizott, ezzel párhuzamosan  jöttek hozzám az emberek köszönteni, néhányuk ajándékkal a kezében. Így összegezve, Nialltől kaptam egy baseball sapit, Zayn megkísérelt egy iPhonet (!!!) adni nekem, nem nyugodott bele hogy nem fogadhatom el. Na de most komolyan. iPhone? Nem is tudom mit gondolt.
Liamtől Conversees pulcsit kaptam, Louistól pedig öhm… egy „I ♥ Louis Tomlinson”-os pólót. Tőle nem is vártam mást…

TO BE CONTINUED

PLÍZ

ITT az a link ahol most lehet rám szavazni. Már négyen leszavaztak sooo gondoltam segíthetnétek :c

Utána jön a rész is :3

So.

Hejhó!
Nyilván mindenki kitekerné most a nyakam amiért még mindig nem a résszel jövök, de higgyétek el, megvan rá az okom :D Viszont úgy gondolom, hogy megérdemeltek egy kis "spoilert".
Elárulom, hogy a következő rész vasárnap, azaz Emma születésnapján játszódik. És azt is elárulom, hogy ismét Nina (@Ninettaa_) segítségét fogom kérni egy bizonyos részlet megírásához. Ezzel már sok mindent elárultam, lehet találgatni csibék!:D

29. Most az egyszer ne...

Az a helyzet gyerekek, hogy ez itt egy rövid szar rész, de megígérem hogy a következő megint khm... durva lesz:DDDD kommentekért nem haragszom♥

„Csak úgy itthagytak.”

*Még aznap este*

Azt hittem a fiúk fel fognak hívni, vagy valami, de arra várhattam. Nem hívtak, nem írtak, nem kerestek. Két dologra tudtam csak gondolni. Vagy elfelejtettek szólni, vagy csak simán nem érdekli őket hogy én itt idegeskedek miattuk. Bár ez nem igaz, nem csak erre a két dologra tudtam gondolni. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy gyártottam a szánalmasabbnál szánalmasabb fikciókat, hogy miért nem jelentkeztek. Végül oda jutottam, este 9 órakor, hogy írok Harrynek. Ne kérdezzétek, hogy eddig miért nem jutott ez eszembe, magam sem tudom. A lényeg, hogy most rászántam magam és megfogalmaztam egy szellemes és sokat mondó üzenetet Harrynek.

„Hova tűntetek?!”

Legnagyobb meglepetésemre, hamar jött a válasz.

„Vasárnap nincs kedved találkozni?”

Na jó, ezt most komolyan gondolta? Nem is válaszolt a kérdésemre. Mellesleg én sem tudtam az övére válaszolni, mivel nem tudom mit tervez John vasárnapra. Hogy miért is tervezne bármit is? Még nem mondtam, de vasárnap lesz a szülinapom. Bizony! Ezt igazából senki nem tudja, persze a családom és közeli barátaim igen, de azok közül akiket itt Londonban ismertem meg, senki.
Így nem is gondoltam másra, csak egy véletlen egybeesésre. Gondolkoztam egy kicsit, majd megírtam a választ. Majd ha John tervez valamit azt tervezheti máskorra is.

„Lehet. Nem tudom mikor vagyok szabad.”

Ja igen… Nem adtam pontos választ, lehet hogy most ez hülyén hangzik, de nem akarok könnyen kaphatónak tűnni. Már így is ribancnak érzem magam, nem tudom hogy fogok egyáltalán Harry szemébe nézni. Főleg hogy még mindig nem tudom Louis megtartja-e a titkunkat. De bíztam benne, hiszen ez rá sem vetne jó fényt.
Le kéne már akadnom a témáról, biztos el is felejtette az egészet…
Idő közben a válaszom is megérkezett.

„5:30 PM – Hyde park”

Elmosolyodtam mikor olvastam a választ, de egy kicsit fel is voltam háborodva. Ne ugráltasson már csak így… Azt hiszi ha megmondja az időpontot és a helyet akkor percre pontosan megjelenek neki? Azt már nem. Nem írtam vissza neki, nem volt már kedvem. Inkább ledobtam az asztalra a telefonom, és ledőltem az ágyamra. Holnap szerintem meglátogatom Christ, nagyon rég nem láttam. Mióta Londonba jött, egyszer sem. És még azt sem kérdeztem meg tőle, miért jött Londonba. Na nem baj, majd holnap. Reméltem odatalálok egyedül, múltkor Harry vitt minket. Úgy döntöttem most alszom, másnap majd felhívom Christ, hogy jöjjön ide.

Átöltöztem pizsibe, befeküdtem az ágyba és már aludtam is.

Az előző napi korai lefekvésemnek köszönhetően, reggel korán fel tudtam kelni. Első dolgom volt, hogy felhívtam Christ. Ő jó tesóhoz méltóan jött is, mire rendbe szedtem magam már kopogtatott is az ajtómon. Én már utcai ruhában vártam rá, mivel úgy gondoltam séta közben csak jobb beszélgetni.
Így is történt, összeszedtem ami kellett és elindultunk. London utcáin sétálgattunk, miközben ő elmesélte mi minden történt vele. Aztán jöttem én.
- Veled mi történt amíg nem láttalak hugi? - boxolt a vállamba Chris
- Semmi különös, még mindig apánál vagyok. És tudom hogy ez nem fog tetszeni, de még mindig Harryékkel barátkozom. Egész jól kijövünk.
- Szóval mindig sztárocskákkal lógsz. – mondta Chris. Hát igen… Nem szívleli hogy a One Directionnel haverkodom.
- Igen, velük lógok és szeretek velük lógni.
- Lóghatnál normális emberekkel is, nem kell mindig az idióták társaságát keresned.

- Chris, nem tudnál megbékélni velük? Nem fogom a kedvedért megszakítani velük a kapcsolatot. – Azt már nem mondtam, hogy ők előbb hagynak itt szó nélkül mint hogy annyit tudja mondani „Menjetek a picsába”.
- Én nem kértem ezt. De te is tudod, hogy nem kedvelem azt a gyereket sem akivel legutóbb láttalak.
- Harry… - morogtam
- Akkor az. Tudod, hogy csak jót akarok neked. Hagyd őket a francba és inkább szerezz igazi barátokat.
- Tessék? Szerinted ők nem igazi barátok? – álltam meg. Az utca közepén voltunk és veszekedtünk. Az emberek is megbámultak, de most nem érdekelt.
- Nem, szerintem nem igazi barátok. Csak kihasználnak, vagy tudom is én mit akarnak veled! De hagyd ott őket mielőtt ők hagynak szarban.
- Nem is ismered őket.
- Nem ismerem őket, de Emma, higgy nekem! Túl naiv vagy, meg fognak bántani.
- Kösz a jó tanácsot anyuci. – vetettem oda neki, majd ott is hagytam. Chrisszel nekem nagyon jó a kapcsolatom, szinte mindent megbeszélünk és én mindig hallgatok rá, de ebben most nincs igaza.
- Meg fogod bánni! – kiáltotta utánam. Nem, ő nem szokott utánam jönni. Ő tudja hogy ha békén hagy, akkor hamarabb megbékélek. Persze ez nincs mindig így… de most tényleg jobban teszi ha egyedül hagy.

Nagy nehezen visszataláltam a szállodához. A mai napig nem tudom hogyan csináltam, mivel ennyi idő alatt sem sikerült megismerkednem Londonnal. Ez kezd egy kicsit nyomasztó lenni, mert végül is kinek van kedve minden nap eltévedni?
Mindegy, nem is erről akartam írni. Miután hazamentem (szállodába), elgondolkoztam azon amit a bátyám mondott. Igazából tökre igaza volt. Csak nem akartam bevallani magamnak. Ő megmondta hogy itt fognak hagyni. Ez részben már meg is történt… Igaz hogy Harryt el tudtam érni, de valahogy pont idevágott amit Christ mondott.
De lehet hogy csak bemesélem magamnak… képes vagyok rá. Majd minden kiderül. Csak ne Chrisnek legyen igaza. Most az egyszer ne…

♥

Először is, imádlak titeket, rengetegen szavaztatok rám, tényleg nem is tudom mit mondjak♥ Remélem a következő döntőkben is legalább ennyi szavazatot kapok :').
Másodszor pedig, sajnálom hogy ilyen későn jelentkezem, de csak estére várható az új rész. Nem sikerült tegnap befejeznem, szóval na...:D
But i still love you♥

LÉGYSZI LÉGYSZI

Mindjárt hozom az új részt, de előtte az óriási kérés!
Légyszi szavazzatok rám ebben a blogversenyben, az 5. elődöntőben: http://probacskaa.blog.neon.hu/
Gida12345-re kéne szavazni, mivel ilyen néven indultam. Ez most még fontosabb nekem mint előtte, tényleg nagyon megköszönném♥
Ha lement az 5. elődöntő, hozom a részt :)) De ha sok szavazatot kapok oda, akkor szerintem még előtte is:D

28. Hova lettek?

Sziasztok csibéim, meghoztam az új részt és szeretnék megint olyan jó sok komit kapni rá*-* ha tetszik akkor mutasd ki! Ha nem, azt is:"DD 

Ui.: Mindenben meglátom a szépet 

*Másnap reggel 8 órakor*

Arra ébredtem, hogy valaki félresimítja az arcomból a hajam, utána egy puszit nyom a számra. Rögtön kipattantak a szemeim, és legnagyobb meglepetésemre Louisval találtam szembe magam.
- Te meg mi a szart csinálsz?! – kiabáltam rá suttogva (igen úgy is lehet kiabálni) tekintetbe véve a körülöttem alvó társaságot. Az üvegezés helyszínén voltunk, gondoltam túl sokat ittunk és a végén mindenki bealudt.
- Hogyhogy mit csinálok? Nem emlékszel a tegnap estére? – vigyorodott el sunyin. Ledermedtem. A tegnap… estére? A baj az volt, hogy valóban… semmire sem emlékeztem.
- Nem. – mondtam szűkszavúan. Louis elcsodálkozott.
- Jó, akkor felfrissítem az emlékezeted… Mi ketten. A konyhapulton. Egy répa társaságában.
Értetlenül nézhettem, mivel kicsit ingerülten folytatta.
- Az Isten szerelmére, szexeltünk a konyhapulton! – mondta ki hangosan. Első reakcióm az volt, hogy a kezem a szájára tapasztottam hogy fogja be, mivel nagy esély van rá hogy így fel fognak ébredni. Hogy mi van a második reakciómmal? Egy szóval tudnám leírni. Elmebaj.
- Hogy mit mondtál?
- Hallottad. És ami azt illeti nem ellenkeztél. – kacsintott rám. Elhúztam a szám. – Amúgy egy 17 éveshez képest elég jól nyomtad. – mondta sunyiban.
- Te sem vagy több 18-nál… - válaszoltam a fejemet elfordítva.
- 20 éves vagyok. – nevetett fel
- Tessék?! Ilyen nincs. A 20 éves Louis Tomlinsonnal vesztettem el a szüzességem.
- Mi van? TE SZŰZ VOLTÁL? – nézett rám nagy szemekkel.
- Aha. Voltam. De remélem ez itt a Punk’d és kijelented hogy átvertél.
- Szűz voltál… - ismételte Louis megilletődött fejjel bámulva maga elé.
- Igen az voltam, de lépjünk már túl ezen! – emeltem fel a hangom, mire befogta a számat. – Elmondanád hogy akkor hogy kerültem megint ide? Mert konyhapultot említettél… - folytottam, miután sikerült Lou kezét lehámozni a pofázmányomról.
- Az nem is érdekel hogy kerültünk a konyhába? – nézett rám felháborodva.
- De, persze, mondd el azt is. – sóhajtottam
- Te kérted! Szóval az volt a feladatod hogy etess meg répával, ezért kimentél a konyhába, én meg utánad lopóztam. Nem is törődtünk azzal, hogy a fiúk meghallanak vagy valami. Miután végeztünk, te a nyakamba borultál és azt ecsetelgetted mennyire szeretsz engem, de gondolom elfáradt a szád ezért befogtad. Azt is észrevettem, hogy elaludtál a vállamon, tudod nem is csoda hogy nem emlékszel, nagyon kiütötted magad. Miután elaludtál, úgy döntöttem behozlak ide és a fiúknak majd azt mondom hogy az ő hibájuk amiért leitattak, de erre nem került sor, mivel ők már rég bealudtak. Ne kérdezd miért, vagy hogyan, én sem tudom. Röviden ennyi. Tényleg nem emlékszel? – kérdezte a végén egy kicsit szomorúan.
Egy hangyányit megsajnáltam, és még bűntudatom is lett. Nem, nem azért mert nem emlékeztem, hanem azért mert megtörtént… Még mindig vártam a csodára, hogy ez csak egy rossz vicc. Már az is mesébe illő, hogy én jelenleg Louis Tomlinsonnal beszélgetek, a tegnapi események pedig… Egy ribancnak érzem magam. Adammel is kavartam, utána jött Harry (akivel egyébként nem volt szándékom kitolni), most meg Louis?! Ez nem én vagyok. London megváltoztat engem… Vagy inkább ne is fogjuk Londonra. Fogjuk saját magunkra. Megváltoztam. Ez az igazság.
- Figyelj Louis… Én nem akarlak megbántani… De erről senkinek, ismétlem senkinek ne szólj. Kérlek. Főleg ne Harrynek. – néztem rá jelentőségteljesen. Louis a banda mókamestere, de igazán tud komoly is lenni. Most is láttam rajta, hogy megértette amit mondtam, de mégis csak vonakodva válaszolt.
- Rendben. – húzta el a száját – Ha ezt akarod, akkor nem szólok senkinek. Gondoltam hogy te is Harryért vagy oda. – fejezte  be lenézően. Tátva maradt a szám.
- Mi az hogy én is Harryért vagyok oda?
- Jaj, tudod te! Harry a kedvenc, a kimondatlan frontember, mindenki cuki Harryje, Hazza az álompasi, Harry a megunhatatlan, Harry a tökéletes, Mr. Mindenkinekénkellek. Tudod jól, hogy miről beszélek.
- Én azt hittem barátok vagytok. Ennyit jelent neked ugye? Egy nem kívánt bandatag akivel muszáj együtt élned és szerepelned? – kezdtem a szemrehányást. Valahogy nem tudtam eltűrni hogy így beszél velem… róla.
- Dehogy! Mi Harryvel a legjobb barátok vagyunk. Tudod, a Larry Stylinson. – itt grimaszolt – Csak az a helyzet, hogy mindenki kezdi unni, ahogy folyamatosan a középpontba akar kerülni, de egy helyes mosoly és sikerül is neki. Ezt talán csak én érzem így, de mindig a levegőben kering ez a kellemetlen érzés, hogyha One Directionként állunk a színpadra, de úgy jövünk le, mint Harry Styles énekes pajtikái. Le sem tagadhatná.
- Te utálod. – állapítottam meg döbbenten. El voltam képedve. Persze minden énekes szerepet játszik a sajtó előtt, de az életben is? Barátok között? Hogy Louis ennyire jól színészkedne? Ezt soha nem gondoltam volna róla.
- Nem utálom. Nem erről van szó. Csak a faszom kivan már Harry Stylesszal! – állt fel a földről (ahol amúgy addig beszélgettünk) és ment el a fürdőszobába. Ez volt a végszó. És sajnáltam, hogy most ezen törtem a fejem, de már nem voltam teljesen biztos benne, hogy Louis megőrzi a mi kis titkunkat. Nem volt választásom. Vakon kellett bíznom benne…

*Péntek reggel*

Csörgött az ébresztő, nyűgösen keltem ki az ágyból. Vége a szabadságomnak, újra munkába állok. Ezúttal pincérkedem. Nemrég helyezett át John, mert nem voltam hajlandó Mirandával egy légtérben maradni. Mázli hogy ez egy csúcsszuper szálloda, és nem svédasztal van, hanem pincéres kiszolgálás.

Szóval ott jártam, hogy nyűgösen kikelek a pihe-puha ágyikómból. Még mindig élnek bennem a múltkori veszekedés emlékei, Louisval… Azóta nem is nagyon beszéltem a fiúkkal. Mikor felébredtek közölték hogy csúcs volt, aztán le is léptek. Nem is baj. De talán ma találkozom velük.

Gyorsan elmentem zuhanyozni, amint végeztem vele kibányásztam a szekrényből néhány ruhadarabot, úgysem látszik mit veszek fel a kötény miatt. Egyszerű farmer-póló összeállítás mellett döntöttem (milyen meglepő), aztán szaladtam sminkelni. Ugyebár a természetesség híve vagyok, ezért megelégedtem a szempillaspirállal. Többre nem is lett volna időm, mert akár az igazgató lánya vagyok akár nem, időben kell érkeznem. Össze is kaptam magam, megfogtam a kulcsom, kiviharzottam a szobából, bezártam azt és már mentem is a lifthez.
Még pont időben estem be Johnhoz, hogy megkérdezzem mit is kell pontosan csinálnom. Mert hát semmi szakképzettségem nem volt sem a recepciózáshoz, sem ehhez, akármi is kell hozzá. Csak úgy beraktak ide, hogy dolgozzak… Ez azt jelenti hogy feketén dolgoztatnak. Nem is értem hogy engedi ezt apám.

De megint elkalandoztam, arról volt szó, hogy beugrottam Johnhoz. Azt mondta lesz ott egy csomó pincér, és megkért egy Matt nevű srácot, hogy mutasson meg mindent. Szuper…

A Matt nevű srác egy bunkó, nagyképű, parancsolgató, fölényeskedő paraszt volt. Így tudnám röviden leírni. Ebből lehet hogy ki is derült mennyire kedveltem a gyereket. Nem is kerestem többet a társaságát, elég volt annyi hogy elmondja mit kell csinálnom.
Felveszem a rendeléseket, ami nem nehéz feladat mivel minden nap 2 menüből lehet választani, megjegyzem hogy kinek vigyem, és kiviszem ha készen van. Aztán munka után asztaltörölgetés, mosogatás, felmosás… Nagyjából beállítottak csicskásnak.

Hogy milyen volt az első napom? Olyan mint amilyennek egy első napnak kell lennie. Végigbénáztam az egészet, rossz helyre vittem a kaját, rossz innivalót vittem ki, rosszul csináltam mindent. Rendesen ki is akadtak miatta. Bár annyi jó származott belőle, hogy már a mosogatást sem merték rám bízni, ezért ahogy vége volt a munkaidőnek elküldtek.
Gondoltam felnézek a fiúkhoz, mert amint már említettem, semmit nem hallani felőlük. Még emlékeztem a szobaszámra, hát vettem a fáradtságot hogy felmenjek, és bekopogjak. Fogalmam sem volt miért kopogtam, de ez esetben jól jártam hogy nem rontottam be…
Ugyanis egy középkorú nő nyitott nekem ajtót, számomra ismeretlen.
- Öööö Harryt keresem. – mondtam neki szerencsétlenül. Gondoltam menedzser, stylist, vagy akármi…
- Milyen Harryt? Itt nincsen semmiféle Harry. – ellenkezett enyhe akcentussal. Nem tudtam megállapítani milyen akcentusa volt.
- Dehogynem, itt lakik jelenleg. Harry Styles, One Direction. Ismerős? – halmoztam elé az információkat, de láttam az arcán hogy nem rémlik neki.
- Itt nem lakik Harry. Szerintem elnézte a szobaszámot. – nézett rám furcsán.
- Nem, nem néztem el. Itt kell lennie…
- Márpedig nincs. Biztos a dolgában?
Jó kérdés volt. Megráztam a fejem, elnézést kértem majd leléptem. A saját szobámba mentem, ahol ledőltem az ágyamra és az előbbin gondolkoztam. Mivel biztos vagyok benne hogy jó volt a szobaszám, nagyon úgy tűnt hogy elmentek. Szó nélkül léptek le.
Persze, nem kéne így drámáznom ezen, mert alig ismertem őket, de akkor is… Csak úgy itthagytak.

27. Üvegezés, elfajulás...

Kikérem magamnak. A rövid szar részekre 16 komit kaptam, a leghosszabb részre pedig csak 6 érkezett. Tudom, hogy mostanában nem a minőség az erősségem, de ez azért na :/
Gondoltam most megérdemeltek egy vadabb részt, hát tessék:D A szexjelenetet @Ninettaa_ írta ;) most indult a közös blogunk:  http://everydayiineverywhere.blogspot.hu/ 
Ui.: gondoltam a répa slusszpoén lesz :"DDDD

- Unatkozom. Csináljunk már valami értelmeset. – néztem rá ártatlanul, mire ő elkezdte perverzen húzogatni a szemöldökét. Sóhajtottam. Reménytelen a gyerek.
- Harry. Valami értelmeset. – hangsúlyoztam a második mondatot. Harry is sóhajtott, nyilván belátta, hogy semmi olyanra nem gondoltam.
- Mit szeretnél csinálni? – kérdezte
Már épp válaszoltam volna, mikor berontottak hozzánk, a… Mondanom sem kell kik rontottak be hozzánk! Ki más lenne olyan hülye? A One Direction rohamozta meg a hotelszobámat, és nem jöttek magányosan. Jó néhány üveg piát hoztak magukkal. Nem is telt sok időbe amíg kitaláltam mit akarnak. Bár lehet hogy az is rásegített, hogy torkuk szakadtából üvöltötték azt a bizonyos szót, hogy „ÜVEGEZÉS”.
- Azt hiszem megvan mit fogunk csinálni. – vigyorogtam Harryre. Ő annyira nem volt lelkes. Hát… most így járt.
- Már számítottam rátok srácok. – mondta a fiúknak Harry. De tényleg... nem is ők lennének ha nem zavarnának meg. Most viszont benyalták, mert nem csináltunk semmi félreérthetőt.

Jó kisgyerekekhez híven, szó nélkül el is foglaltuk a helyünket a padlón (mert az üvegezés ugyebár csak a padlón menő tevékenység). Elég cink volt így egyedüli lányként, mert nem néztem ki a srácokból hogy buzipornót akarnak rendezni. Ezért számoltam a velem kapcsolatos feladatokkal.
- Emma, van üres üveg nálad? – kérdezte Lou. Levágtam neki egy olyan „Te most kacsának nézel?!” nézést, mire levágta hogy nem, nincs…
- Akkor szerintem az egyik üveget kiürítjük. Úgy is kellett volna valami kedvcsinálónak. – vigyorgott Zayn. – Liam te is iszol? – nézett rá barátságosan. Én személy szerint nem értettem a kérdést. Miért ne inna? 18 éves, akárcsak a többiek. Egyáltalán nem értettem.
- Most kihagyom szerintem. – válaszolt Liam. Erről egyszer még megkérdezem…
- Akkor igyunk! – emelt fel Harry találomra egy üveget a sok közül. Fel sem tudom fogni miért hoztak ennyi piát ha csak hatan vagyunk.
Harry meghúzta az üveget, amiben egyébként vodka volt, aztán továbbadta nekem.
- Nem keverjük valamivel? – kérdeztem mielőtt még beleittam volna.
- A vodkát sosem az ízéért isszuk. – vigyorodott el Louis. Hát jó. Én is meghúztam az üveget, már épp adtam volna tovább Niallnek mikor megszólalt.
- A-a. te duplát iszol.
- Ugyan miért? – csodálkoztam el.
- Mert lány vagy. – jött az egyszerű válasz
- Biztos vagy benne? – vigyorodtam el sejtelmesen. Azok a hülyék még komolyan is vették. Újra ittam a vodkából.
Így ment körbe-körbe, amíg el nem fogyott. Nekem mindig duplát kellett innom, ebből kifolyólag jobban is hatott rám. De egy kis vodka még nem készít ki olyan könnyen.. Bár az is igaz, hogy a fiúk tettek róla hogy kikészítsenek. De ne szaladjunk annyira előre.
Kiürült az üveg, tudtunk pörgetni. Egyébként megegyeztünk abban, hogy aki nem teljesíti a feladatot, vagy nem hajlandó válaszolni egy kérdésre, az iszik. Ezt az ötletet én ajánlottam fel a vetkőzős változat helyett, mert bármennyire is szeretnének látni fehérneműben, én nem akarok mindenkit hasonlóképp megcsodálni.
Tehát ott jártunk, hogy pörgettünk. Egészen pontosan Zayn. Az üveg szája Lounál állt meg. Hahah! Pedig fel voltam készülve rá, hogy rögtön nekem kell megbirkóznom eme idióta népség perverz fantáziájával.
- Felelsz vagy mersz? – kérdezte tőle Zayn
- Merek! – vigyorodott el Louis
- Rendben. Kezdésnek mondjuk igyál még egy kicsit a vodkából.
- Te le akarsz itatni, ember? – nevetett fel Lou, de teljesítette a feladatot. Az igazság hogy ennek semmi értelme nem volt. Na mindegy…

Mikor Lou pörgetett, nálam állt meg az üveg szája. Hát persze. Ha elsőre nem is, másodjára tuti kifogom.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek. – válaszoltam vonakodva. Szinte biztos voltam benne hogy ha a felelést választom akkor Harryvel kapcsolatosat kérdeznek. És jelen pillanatomban nem voltam elég részeg hozzá, hogy egy olyan kérdést meg tudjak válaszolni. Akkor már inkább merek.
- Harry, hozd a tejszínhabot! – utasította Lou.
- Tessék? – nézett rá a göndör riadtan
- Hallottad. – nézett rá tettetett szigorral
Harry fapofával felállt, és megtette amit Louis mondott. Kíváncsi voltam mi sül ki ebből.
- Szóval Em, az lesz a feladat hogy erotikusan nyaldosd le Harold barátunk pocakjáról a tejszínhabot. – jelentette be egyszerűen. Uram atyám.
- De miért hozattad ide előre a tejszínhabot? Lehet hogy az ivást választottam volna.
- Dehogy választottad volna. – vigyorodott el perverzen, utána Harryre nézett. Ezek ki fognak készíteni.
Amíg Louis előkészítette nekem a terepet, ez esetben Harryt, azon gondolkoztam hogyan fogom visszaszívatni. Ötletem sem volt.

Amint megláttam mit művelt Louis, azt hittem ott rögtön lekeverek neki egy pofont. Nem hogy Harry hasára nyomta a tejszínhabot… hanem pontosan a nadrágja vonalához. Igen, az még a hasa aljának számít, de akkor is... Mi ez?!
- Jó hogy nem a pöcséről kell lenyalnom Louis… - mondtam a fejemet fogva. A többiek csak vigyorogtak. Harryt is beleértve. Ő egyenesen élvezte a helyzetet.
- Jó ötlet. Következő feladatod az lesz. – mondta nevetve Lou. Kinyírom.

Megcsináltam a feladatot, „erotikusan lenyaldostam” Harryről a tejszínhabot. Kicsit sem nézett ki másnak, ááá nem… A tejszínhab még rátett egy lapáttal. A fiúk „ÚÚÚ”-ztak és a végén még tapsoltak is.
Bevezettük, hogy minden feladat elvégzés és kérdés megválaszolás után körbeadjuk az épp kezünkbe akadó piát. Ez elég jól működött… Persze én kétszer ittam. Mint kiderült azért is, hogy igyak Liam helyett. A játék pedig ment tovább, perverzebbnél perverzebb feladatokkal. Nekem meg kellett csókolnom Zaynt, amit nem teljesítettem ezért ittam. Meg kellett volna csókolnom még Harryt is, amit szintén nem teljesítettem ezért ittam. Harry meg is sértődött amiért nem akartam megtenni.
Mire negyedszerre is én következtem, már Liamen kívül mindenki teljesen kiütötte magát. Én szédültem és azt sem tudtam hol vagyok. Olyan volt mintha csak álmodnám. Egyfolytában nevettem, ami a többiekre is igaz volt, de mint már említettem én duplán kaptam minden alkalommal. Szóval ott jártam, hogy újra rám mutatott az üveg.
- Emma. - kiáltott fel Liam. - Felelsz vagy mersz? - vigyorgott rám a fiú.
- Merek. - mosolyogtam vissza.
- Etesd meg Louis-t egy répával. - vágta rá.
- Csak ennyi? - jegyeztem meg szemforgatva, tény hogy sokat ittunk, de azért valami ütősebbre számítottam.
- Ennyi. - rántott vállat a fiú, én pedig feltápászkodtam majd a konyhába rohantam, elővettem a hűtőből a lehető legnagyobb répát, majd elővettem egy kést és pucolni kezdtem.
Hirtelen két kar kulcsolódott a derekamra, majd az illető csókjait éreztem a nyakamon.
- Har.. - fordultam szembe vele. - Louis. - lepődtem meg. - Hát te? - vontam fel szemöldököm.
- Akarlak. - suttogta kéjesen, majd ajkaimra támadott, nem ellenkeztem, ugyan miért is tettem volna? A pultra dobtam a kést és a répát, majd egyik kezem Louis nyakára vezettem, a másikkal pedig a hajába túrtam. A fiú belemarkolt fenekembe majd felrakott a pultra, lehámozta rólam a pólómat, majd ismét nyakamat kezdte szívni.
-Lou. - nyögtem fel, majd lerángattam róla pólóját, kigombolta, s lecipzározta nadrágom végül pedig lerántotta rólam, ott ültem egy szál bugyiban és melltartóban a márvány pult közepén. Louis tekintetét kerestem, majd mikor megtaláltam lerántottam róla a piros nadrágot.
Rutinosan pattinotta ki melltartómat,majd mellbimbóimat kezdte szopogatni, a hátamon futkosott a hideg, felemelő érzés volt. Megszabadított alsóneműmtől, s megragadta csiklómat, körmeimet hátába vájtam. A pulton kezdett el matatni, majd felemelte a megpucolt répát.
- Louis az egy répa. - jelentettem ki, nem mintha ő nem tudta volna. - Azt enni szokták.
- Hát mi most nem enni fogjuk. - vigyorodott el ádázul, majd nemi szervemhez helyezte.
- Lou ne, ne csináld. - kezdtem védekezni. - Louis ha megtesz…- fenyegetésem egy sikításba torkollott, a vállába kapaszkodtam.
- Dance with me tonight. - dudorászta a Tomlinson srác, miközben tovább húzgálta bennem a répát.
- Ez most komoly? - engedtem el. - Te Olly Murs-ot énekelsz miközben egy répa van a vaginámban?
- Aha. - nevetett fel majd kirántotta a sárga zöldséget. Ajkaimba haraptam ahogy dudorodó alsógatyájára pillantottam, majd ajkaira, ajkamon kiszaladt egy nyögés, mire Louis sunyin elmosolyodott, elrohant a nadrágjáért, majd a pénztálcájából, ismétlem a pénztárcájából kivett egy óvszeres tasakot.
- Gondoltam…- kezdte.
- Csak csináld. - szóltam rá, a fiú szó nélkül teljesítette amit kértem. Amint lehúzta boxerét erekciója boldogan szabadult fel.
- Louis ne tökölj már anny… - kezdtem hisztizni, de rögtön elhallgattam ahogy a srác bejáratomhoz pozicionálta magát. - Kérlek. – suttogtam, mire Lou teljesen belém tolta magát. - felnyögtem. Hatalmas volt,és gyors tempóban tolt.

- El. - nyögött. - El fogok menni. - minden lökésével egyre közelebb éreztem magam a csúcshoz, ismét letámadta ajkaim, majd finoman ajkaimba harapott, körmeimmel hátát karmolásztam. Louis egy hatalmas nyögés következtében belém élvezett, majd tolt még párat engem is eljuttatva a csúcsra. 

Asdfghjkl

Itt vagyok megint:D Most még nem az új résszel, inkább egy újabb kéréssel :') Szóval, már ezelőtt is beszéltem nektek a blogversenyről, és láttam, hogy szavaztatok rám, amit nagyon köszönök mindenkinek :D ♥
Most hogy továbbjutottam, jönnek az elődöntők. Fogok természetesen szólni, hogy mikor :)) Ha lehet akkor megint szavazni kéne rám :$ Majd ITT lehet rám szavazni, de mint mondtam, majd szólok, hogy mikor:D
Az új rész hamarosan jön, megpróbálom hosszúra csinálni ;D

26. *Fantáziátlan cím*

Itt is van a szuperhosszú rész :DDD Annyira talán nem lett hosszú, de word-ben 4 oldal :|| Becsüljétek meg, mert napokon át írtam:DDD És légyszi írjatok kommenteket, csak onnan tudom, hogy mit kell jobban csinálnom :) 

„Azt hiszem kezdtem otthon érezni magam.”

Ahogy beléptem a kis lakás ajtaján, meghallottam Jessie felszabadult nevetését. Nagyon úgy tűnt, elvan a fiúkkal. Ennek örültem.
- Kop-kop! – kiabáltam, mert nem nagyon akartak észrevenni.  Louis nézett fel, aki egyébként TV-zett. A többiek a konyhában lehettek, ők is előjöttek és köszöntek.
- Harryt hol hagytad? – kérdezte Jess vigyorogva.
- Khm. A szobámban. – mosolyogtam sunyin. Tudtam hogy félreérti. Perverz fantáziája van. Mondjuk nekem is…
 A többiek rögtön elkezdtek „ÚÚÚ”-zni, bár ebben a kijelentésemben semmi érdekes nem volt. Szemforgatva mentem el mellettük, hogy megkeressem Harry szobáját. Pontosan emlékeztem, hogy melyik szobában nem találtunk reggel senkit, de 3-an is ébren voltak, szóval 3 az 1-hez volt az esélye, hogy Harryét fogom ki. Hát nem zseniális?
Miután végigfuttattam az agyamon ezt a bonyolult matematikai számítást, megfordultam, hogy informálódjak a szobák tulajdonosairól.
- Melyik Harry szobája? – kérdeztem. Igen, ez volt a nagy informálódás. Szépen megoldottam, ugye?
- Miért, óvszert keresel? Az van nálam is, adhatok ha akarod. Nem akarom, hogy 3 pici Harold szaladgáljon körülöttem. – kötött belém Louis vigyorogva.
- Ha-ha, nagyon vicces vagy Tomlinson. Ha nem látnád eláztunk, és mivel ilyen kedves lélek vagyok, átjöttem ruháért, amíg Harry zuhanyozik.
- Eláztál? – vágott „döbbent” arcot Lou. – Te szegény. Ezek szerint Harry jól végezte a dolgát az első randin. Ha érted mire gondolok. – húzogatta a végén a szemöldökét.
Úgy tűnt nagyon jó kedvében volt, még nevetett is a saját viccén. Ezt mások úgy mondanák, hogy pacsit ad saját magának az utcán. De én még nem láttam magában tapsoló embereket Londonban, szóval szerintem elég szar hasonlat. Ha jobban belegondolok, Ausztráliában sem látni tapsikoló emberkéket ha az utcán, de ez más téma.
Visszatérve a jelenbe, újra megkérdeztem a nézőközönségem (4/5 One Dierction + Jessie), hogy merre is találom a drága Harry szobáját. Első értelmes választ Zayntől kaptam, aki elárulta, hogy az első szoba az övé. Azt hiszem jobban jártam volna, ha nem szólok semmit és benyitok. Máskor hanyagolom a fiúk szellemi szintjének feszegetését. Bocsi Zayn.

Szóval ott jártam, hogy elindulok Harry szobájába. Ez így is történt, bár a küszöbtől beljebb aligha tudtam menni. Mindenütt ruhák hevertek, mozdulni sem lehetett tőlük. Azért én megkíséreltem, utat törtem a textil-dzsungelben és eljutottam a szekrényig. Ne kérdezzétek miért a szekrényben kerestem ruhát, most így utólag én is rájöttem, hogy valószínűleg az egész ruhatára a földön volt. A homlokomra csaptam, aztán az ágyáról próbáltam kimenteni a tiszta és használható ruhákat. Nem volt könnyű. 15 percet töltöttem a nehéz és izzasztó munkával, ezalatt az idő alatt sikerült egy fehér pólót szerezni, olyat mint ami most is rajta volt. Egy egyszerű farmert és boxert szereztem még, aztán igyekeztem gyorsan elhagyni a tett színhelyét (mint a bűnügyi nyomozós filmekben :DD – szerk.megj.). Még gyorsan odaköszöntem a srácoknak és Jessienek, akik tényleg nagyon jól elvoltak. Talán túl jól?
Ha jobban belegondolok, Jessie az én felelősségem, mert én hoztam ide, és még nem emlékeztettem a fiúkat, hogy Jessre nem nyomulhatnak, mert neki van barátja. Vagy erre inkább Jessiet kéne emlékeztetnem? Lehet. Mindenesetre én csak köszöntem és mentem. Nem volt szükség most a kioktatásra.

Felmentem a hotelszobába, ahol Harry már vígan zuhanyozott. Pontosabban már végzett is vele. Éppen jött ki a fürdőből, mikor én bezártam az ajtót. Lassan végignéztem rajta, a lábától egészen az aranyos göndör hajáig. Csak egy törülköző takarta a testét deréktól lefelé, és ahogy az izmos hasához értem beharaptam a számat. Erre elvigyorodott és egy olyan nézését vetette be, amibe a létező összes perverz gondolatát belesűrítette. Megforgattam a szemeim, aztán odadobtam neki a ruhákat.
- Remélem jó lesz. – vigyorogtam, de nem azon amit mondtam, hanem az előbbi nézésén. Meg úgy mindenen. A félmeztelen Harrytől jobb kedvem lett. Ez egy kicsit furán hangzott. Na mindegy…
- Tökéletes. – válaszolt Harry. Egy ideig még csendben néztünk egymás szemébe, fogalmam sincs miért. Végül én törtem meg a csendet.
- Öhm… akkor én is elmegyek zuhanyozni. Addig átöltözhetsz. Gyors leszek. – kacsintottam a végén hirtelen felindulásból. Nem szoktam én ilyeneket csinálni. Kicsit bele is pirultam, ezért úgy döntöttem mindenkinek előnyösebb lesz, ha tényleg elmegyek zuhanyozni.

Miután végeztem a gyors 10 perces zuhanyzásommal, frissen mosott hajjal, és immáron tisztán léptem ki, természetesen törülközőbe csavarva a fürdőből. Kicsit gáz volt hogy nem vittem be magammal ruhát, de már mindegy.
Ahogy drága jó nagymamám mondaná: „Aki hülye, az haljon meg!”
Persze nem szó szerint, de ezt most én is megkaptam. Amint átléptem azt a bizonyos küszöböt, Harold barátunk vizslató tekintetével találkoztam, de nem ám a szememet vizslatta. Zavaromban gyorsan közöltem vele, hogy elfelejtettem ruhát bevinni, mire a válaszában megerősítette, hogy őt nem zavarná az sem ha meztelenül szaladgálnék a szobában. Engem azért egy picit rosszul érintene. Nem is tudom, talán… nevet változtatnék, átplasztikáztatnám az arcom, aztán költöznék. De mivel plasztikára nincs pénzem, felbérelek valakit, hogy üsse az arcom a felismerhetetlenségig. Esetleg ha az sem jó, akkor legrosszabb esetben addig verem a betonba a fejem, amíg jó nem lesz.

De térjünk vissza a jelenbe! Miután a ruhás vagy ruhátlan kérdés megvitatása után előkotortam a szekrényből egy elviselhető ruha összeállítást, majd becipeltem magammal a fürdőbe. Gyorsan magamra kaptam és már kint is voltam.
- Na, mit csináljunk? – tettem fel az óriási kérdést. Olyannyira óriási, hogy Harry megint elvigyorodott. Ez esetben nem akartam tudni mire gondol.
- Tudod… volt nekünk egy fogadásunk. – jött hozzám közelebb. Ezt egyébként ilyen sejtelmes hangon mondta, amitől rossz előérzetem támadt. Lehet, hogy másnak már egyértelmű lenne mit akar Harry, de nem nekem, aki nem One Direction rajongó, nem tudja kívülről életük minden másodpercét, nem tudom mit szeretnek és úgy egyáltalán semmit sem tudok róluk.
- Igen. Tudom. 3 kívánság. – mondtam sóhajtva. Harry már csak centiméterekre volt tőlem. Azt hiszem rájöttem mi az első kívánsága.
- Bizony 3. – vigyorgott – Az első…
Nem fejezte be a mondatot, egyszerűen megcsókolt. Kicsit cink hogy összehasonlítottam Adammel, de Harry jobban csókolt. Amint elszakadt tőlem, elvigyorodtam.
- Olyan hülye vagy. Elhasználtál egy kívánságot. Ezt kérni sem kellett volna. – mondtam még mindig vigyorogva. Megforgatta a szemeit és nyomott egy gyors puszit a számra.
- Szóval itt vagyok, mi a másik két kívánságod? – kérdeztem tőle még mindig vigyorogva.
- Hééé, ez az én szövegem! – játszotta a sértődöttet
- Igen? Mióta? – húztam fel a szemöldököm
- Hát nem is tudom… Régóta. – gondolkozott el rajta. Még simogatta is a nem létező szakállát, hogy hitelesebb legyen.

- Jó, jó, de akkor is. Mi a másik két kívánságod? – sürgettem Harryt.
- Azt akarom, hogy gumicukor folyjon a csapból! – csillant fel a szeme, mint egy kisgyereknek
- Szerintem ma már mondtam, hogy nem vagyok dzsinn. – nevettem fel
- Akkor gyere el velem a boltba gumicukorért. – vonta meg a vállát.
- Ugye tudod hogy most éppen elbaszod a kívánságaid? Már csak egy van.
- Tudom. – válaszolt vigyorogva. Nem tudtam miért vigyorgott, de éreztem hogy ki fog derülni.
- Menjünk gumicukrot venni. – mondtam, mire bólintott.

*30 perccel később*

Újra otthon. Vagyis nem teljesen otthon, csak a szállodai otthonomban. Fél óra telt el azóta, hogy elindultunk a gumicukrunkért. Az alatt a fél óra alatt megvettük a cukrot (nem is keveset), futottunk a rajongók elől, megkerültük a parkot hogy ne találkozzunk fotósokkal és visszajöttünk. Mozgalmas volt. A szobába érve, egy ideig csak néztük egymást.
- Gumicukrot? – kérdezte váratlanul Harry. Mindketten elnevettük magunkat. Egyszerűen olyan lehetetlen helyzetbe keveredtem… Ha nem találkozom ezzel az idiótával, soha nem kell parkot kerülni, vagy futni az őrült és fanatikus rajongók elől. Ezek nem éppen pozitív dolgok, de én mégis örültem, hogy átéltem. Talán nyálasan hangzik (sőt biztos), de azért örültem neki, mert Harryvel éltem át ezeket. Ugye mondtam, hogy nyálasan hangzik?

Miután kiröhögcséltük magunkat, leültünk a TV elé. Ez idáig nem is tudtam, hogy Harry ennyire szereti a gumicukrot. Félelmetes. Ilyenkor elgondolkozom, hogy vajon jó vagy rossz hogy nem vagyok One Direction fan? Mit is mondott a rajongókra Jessie? Directiner, vagy directionator… directiner… Nem tudom. Majd megkérdezem tőle.

*Harry szemszöge*

Éppen TV-ztünk. Ez pont jó alkalom lett volna, hogy kicsit közelebb kerüljek hozzá, de nem ismertem eléggé. Bizonytalan voltam, mert nem tudtam hogyan reagálna. Ennyire még sosem éreztem magam elveszettnek egy lánnyal kapcsolatban. Általában elviszem őket egy randira, aztán már sima ügy. Minden mozdulatukkal könyörögnek, hogy velem maradhassanak. Ő nem ilyen. Ő olyan mint… azelőtt. Az X-Factor előtt. Azelőtt a lányokkal normálisan mentek a dolgok. Miattam voltak velem, nem azért mert Harry Styles volt a nevem. Az X-Factor után pedig… A rajongók, a híresebbek, az átlagos lányok. Mindegyik csak szerepet játszott. Hírnevet akartak, hogy ők lehessenek „A híres fiúbanda szívtiprójának, Harry Stylesnak a barátnője”. Én egész végig tudtam, hogy csak azért kellek nekik. Nem is kedveltem őket annyira. De a menedzser ragaszkodott hozzá, hogy legyen barátnőm, mert elvileg jót tett a bandának. Mármint az hogy én vagyok a „nőcsábász” vagy a „nőfaló” a bandában. Szerinte a botrányok lendítenek a karrierünkön. Hülyeség…
A legrosszabb, hogy most jöttem rá igazán, mennyi hamis barátnőm volt. A látszat miatt. Kezd nagyon elegem lenni belőle, hogy a legjobb oldalunkat mutassuk a világnak. A rajongók mindig mondják nekünk, hogy ők nem a külsőségekért szeretnek minket. Akkor miért nem mutathatjuk meg hogy kik vagyunk valójában? Óh igen. A menedzser miatt. A menedzser bekaphatja. Elvette az életünket. Az igazi életünket. Elérte, hogy csak egymásra számíthassunk. Még szerencse, hogy tényleg nagyon jól kijövünk a fiúkkal. Legjobb barátok lettünk az X-Factor alatt, azóta sem romlott a kapcsolatunk. Pletykák persze vannak, voltak és lesznek is. De megtanultuk kizárni a rosszakaróinkat.Ez nekem és Niallnek kicsit nehezebben megy. Nekem azért, mert nekem minden vélemény nagyon számít. Tényleg. És akármilyen gáz is, de mindegyiket a szívemre veszem. Többnyire a rosszakat…
Niall pedig… Niall sok gyűlölködő üzenetet kap. Olyanokat, hogy nem való a bandába. Ilyenkor mindenki felhúzza magát. Mindig kiállunk a másik mellett. Ezt egyébként sokszor félreértik. Mindenki a Larry Stylinsonról beszél. Szárnyra kapott a Niam is. A neten rengeteg képet lehet találni ilyen témában. Egy rossz mozdulat, egy rossz időpont, kattognak a fényképezők, felteszik őket a netre és rögtön kitalálnak hozzá egy sztorit. Persze az is benne van, hogy a rajongók jobban nyomoznak mint az FBI. És ez most komoly. Azt is kiderítették, hogy hány centi a khm… nemi szervünk. Ezt még én sem tudom mindenkiről! Mondjuk engem nem is érdekel.

Szóval ott tartottam, hogy Emma más mint a többi lány. Talán azért mert ő nem szereti a zenénket. Vagy mert egyáltalán nem is ismer minket. Csak a nevünket tudja. És én sem ismerem őt. Van esélyem rá, hogy úgy ismerkedhessek meg egy lánnyal, mint a One Direction előtt. És kedvelem. Nagyon is kedvelem. Ezért nem akarom elsietni… Elronthatok mindent. Az a baj, hogy magamat ismerve, úgyis el fogom baszni a lehetőséget… Majd igyekszem.

*Emma szemszöge*

Hogy őszinte legyek, a TV bámulása kezdett kicsit unalmassá válni. A műsor nem kötött le különösebben, Harryn pedig láttam, hogy hasonló problémákkal küzd. Gondoltam feldobom a hangulatot...
- Harry? - kérdeztem sejtelmesen. Harry felém fordította a fejét.
- Hm?

Ui.: Címet nem tudtam kitalálni, ezért van hogy *Fantáziátlan cím* xdd. Bocsi x

Sálálá

KÖSZÖNÖM *o* Tovább jutottam a versenyben, láttam a szavazatokat, mindenkinek hálás vagyok :) Hogy ne unatkozzatok annyira, hoztam egy kis részletet a következő giga-mega-óriási részből. :D Tényleg hosszú lesz!:D puszi♥

"- Melyik Harry szobája? - kérdeztem. Igen, ez volt a nagy informálódás. Szépen megoldottam, ugye?
- Miért, óvszert keresel? Az van nálam, is, adhatok ha akarod. Nem szeretném hogy 3 pici Harold szaladgáljon körülöttem. - kötött belém Louis vigyorogva
- Ha-ha, nagoyn vicces vagy Tomlinson. Ha nem látnád eláztunk, és mivel én ilyen kedves lélek vagyok, átjöttem ruháért, amíg Harry zuhanyzik nálam.
- Eláztál? - vágott "döbbent" arcot Lou - Te szegény. Ezek szerint Harryvel már az első randin jól szórakoztatok. Ha érted mire gondolok. - húzogatta a szemöldökét
Úgy tűnt nagyon jó kedvében volt, még nevetett is a saját viccén. Ezt mások úgy mondanák, hogy pacsit ad saját magának az utcán. De én még nem láttam magában tapsoló embereket Londonban, szóval szerintem elég szar hasonlat. Ha jobban belegondolok, Ausztráliában sem látni tapsikoló emberkéket az utcán, de ez más téma.
Visszatérve a jelenve, újra megkérdeztem, a nézőközönségem (One Dierction + Jessie), hogy merre is találom a drága Harry szobáját. Első értelmes választ Zayntől kaptam, aki elárulta hogy az első szoba Harryé. Azt hiszem jobban jártam volna, ha nem szólok semmit és elkezdem nyitogatni az ajtókat. Máskor majd hanyagolom a fiúk szellemi szintjének feszegetését. Bocsi Zayn.

Szóval ott jártam, hogy elindulok Harry szobájába. Ez így is történt, bár a küszöbtől beljebb aligha tudtam menni. Mindenütt ruhák hevertek, mozdulni sem lehetett tőlük- Azért én megkíséreltem, utat törtem a textil-dzsungelben és eljutottam a szekrényig. Ne kérdezzétek miért a szekrényben kerestem ruhát, most így utólag én is rájöttem, hogy valószínűleg az egész ruhatára a földön volt."

!!!FONTOS!!!

Itt vagyok megint, és mivel nem nagyon olvassátok a részek előtti kis üzeneteimet, (tisztelet a kivételnek) ezért muszáj itt leírnom. Most azért van kevés rész mert nyaralni vagyok. 19-éig vagyunk itt a Balatonon, szóval addig max 4 részt teszek fel, de lehet hogy csak egyet.

A LÉNYEG:
Jelentkeztem egy blog versenyre, és mivel a NEVEMET meg a BLOGOMAT is elírták, ötszöri kérésemre sem kijavítva, ezért kedves olvasóimat kérem meg, hogy szavazzanak rám, a kedves blogger "Gid12345"-ként indít versenyre. Szóval ha egy kicsit is szeretitek amit csinálok, akkor KÉRLEK szavazzatok rám ITT
MÁR VERSENYBEN VAGYOK. Minden szavazatot köszönök :)

PS.: VAN ÚJ RÉSZ :D

25. Nagy Izé

Ugyan még nincs meg a 10 komment, de mivel tudom hogy elég gyatra lett az előző rész ezért előbb hoztam nektek a mostanit :D Azért ne szokjatok hozzá :D Amúgy ez rövid lett mert csak ennyit tudtam gyorsan összedobni. puszipá♥

"- Menjünk. - vigyorgott továbbra is, majd kézen ragadott és szó szerint behúzott a kapun."

- Na, mire üljünk fel először? - nézett rám Harry, miután már bent voltunk.
Lassan körbenéztem. Rögtön kiszúrtam a legnagyobb "játékszert". Mindig is adrenalin függő voltam. És a bajt is vonzom. Az óriási szerkezet nevét nem tudtam, de a lényege az volt, hogy össze-vissza dobálta az embereket, hirtelen irányváltoztatásokkal és hihetetlen sebességgel, hihetetlen magasságban.
Már éreztem is azt a bizonyos bizsergést a gyomromban, a látványtól is felpörögtem.
- Arra ott! - mutogattam az előbb említett szerkezet felé. Harry elnevette magát.
- Jó vicc. - vigyorgott - De komolyan. Mire üljünk fel először?
Fapofával bámultam rá, amíg le nem esett neki.
- Nem! Én arra nem ülök fel. Most reggeliztem. És mióta vagy te öngyilkos hajlamú?  - húzta fel a szemöldökét.
- Szerintem nem halok bele ha lógok egy kicsit a levegőben, de most hogy mondod... Siessünk, kezd nagy lenni a sor. - vigyorogtam rá kihívóan. Élveztem hogy betojt a magasságtól, meg úgy az egésztől. - Vagy talán félsz? - húztam tovább az agyát. Tudtam hogy ezzel most megfogtam.
- Hogy én? Félni? Dehooogy! Menjünk! Fogadok előbb elhányod magad mint én. - húzta ki magát büszkén. Hát... Nem akartam kiábrándítani hogy ezeknél kicsit durvább dolgokban is részem volt már, ezért belementem egy fogadásba, amit úgy terveztem megnyerek. Mint mindig ugyebár.
- Tuti nem. Miben fogadunk? - vigyorogtam rá, már most is elégedetten. Nem tudja még hogy mire vállalkozott.
- Ha én nyerek, eltöltesz velem egy éjszakát. - nézett rám perverzen Harry.
- A-a. Már fogadtunk egyszer, hogy kibírok nálatok egy hetet. - ráztam meg a fejem makacsul. Gondolkozni kezdett.
- Hmm... Akkor ha nyerek teljesíted 3 kívánságom.
- Mi vagyok én, dzsinn?! - nevettem fel, de azért beleegyeztem. - Ha én nyerek akkor 1 hétig azt csinálod amit mondok.
- Rendben. - húzta el a száját.
Már indultam volna a Nagy Izé felé (fantáziadús nevet adtam neki), mikor Harry megállított.
- Na mi van már? - kérdeztem türelmetlenül. Alig bírtam magammal, fent akartam már ülni a Nagy Izére.
- Nem kérsz előtte vattacukrot? - nézett ártatlan szemekkel. Hát persze! Azt hiszi ez segít neki a fogadás megnyerésében. Akkor sem fog győzni.
- Ha már így kérded... - válaszoltam neki a lehető legjobb színészi tudásaimat bevetve. Kicsi koromban színésznő akartam lenni. Jártam is drámaórákra. Imádtam őket. Azóta is imádok színészkedni, kisebb szerepekre fel is kértek. Persze ez mind Ausztráliában volt. Itt Londonban ez az első alkalom hogy megcsillogtathatom a tudásomat. Ironikus hogy egy randin színészkedem. De kizárólag nemes cél érdekében.

Eközben Harry vett nekem vattacukrot, amit elintéztem, hogy ketten fogyasszunk el. Ördögi? Szerintem sem.
Ahogy ezzel is végeztünk, VÉGRE elindultunk a Nagy Izéhez. Beálltunk a nem túl nagy sorba, gyorsan oda is értünk. Két személyes ülések voltak. Remegve beültünk az ülésekbe, én az izgalomtól, Harry reméltem hogy a félelemtől.

*a Nagy Izé után*

- Aaah... - szálltunk ki mind a ketten a hasunkat fogva. Ez most tényleg nagyon megviselt. Nem gondoltam volna, tényleg mindenben volt már részem. Ez biztos sátáni erőkkel működik ami elszívja az életerődet. Meg az életkedvedet is. Jelen pillanatban veszélyesen közeledett felém a hányinger, de szerencsémre Harry is hasonló állapotokban volt. Csak addig kell kitartanom amíg be nem dobja a törülközőt.
Azért biztonság kedvéért egy bokor mellé álltam, és mily' szerencse, mert abban a pillanatban derékig el is tűntem a bokorban és kirókáztam a reggelimet. De nem csak én voltam így. Akik leszálltak erről a pokolgépről, azok is mind ezt tették. Csak én egy kicsit tovább bírtam. Sajnos Harrynél nem tovább.
- Cseszd meg Harry. - nyögtem neki mikor már felegyenesedtem.
- Jól vagy? - nézett rám aggódó tekintettel, miközben a keze a vállamra csúszott.
- Jól. De attól még cseszd meg. - vigyorodtam el a végén.

Úgy döntöttünk, haza megyünk. Igaz hogy még alig próbáltunk ki valamit, de a Nagy Izé pont elég volt. Egyébként később Harry is kiadta magából a reggelijét. Amin én elég jól szórakoztam. De így visszagondolva lehet hogy egy kicsit köcsög voltam.
Megegyeztünk, hogy az én szobámba megyünk. vagyis nem egyeztünk meg, egyszerűen csak oda mentünk. Csakhogy út közben természetesen eleredt az eső, mi meg bőrig áztunk. Harryt nem zavarta és már én is kezdtem hozzászokni a Londoni időjáráshoz.
Miranda kicsit morgott mikor összevizeztük az egész hallt. Úgy járt. Gyorsan beszálltunk a liftbe és már fent is voltunk a 9.-en. A kulcsommal kinyitottam ajtót és betereltem Harryt a szobába (igen, terelgetni kellett). Sóhajtva ledobtam a táskám a földre, majd Harryre néztem.
- Nem akarsz lezuhanyozni? - kérdeztem tőle, szerintem jogosan. Ugyanis mint már említettem, tiszta víz volt mindkettőnk ruhája meg úgy alapból.
- Itt? Nem lehet. Nincs itt egy darab ruhám sem amit felvehetnék utána.
- Ha akarod hozhatok a szobátokból. - néztem rá kölyökkutya szemekkel. Nem nagyon akartam hogy elmenjen. Szerintem ezt ő is érezte.
- Rendben. Addig lezuhanyzom, oké?
Bólintottam, majd otthagyva Harryt, elindultam a srácok szobája felé. Újra kopogás nélkül nyitottam be hozzájuk. Azt hiszem kezdtem otthon érezni magam. 

Díj.

Na hát ez a nap is eljött :') KAPTAM EGY DÍJAT :DDDD Itt is nagyon köszönöm bebe0909-nek!:)

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell elmondania magáról
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolnia kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4.) 11 embert meg kell jelölni!

1.)
- Londonban szeretnék élni :D
- Imádom a One Directiont♥
- Szeretem az állatokat:D
- Utálom a kétszínű embereket
- Szeretek rajzolni
- A zenét is szeretem :DD
- Félek a pókoktól :|
- A 8 a szerencseszámom :DD
- Angolt tanulok
- Imádom az olvasóimat :3
- Nem tudnék élni a telefonom meg a laptopom nélkül:D

2.)
Van kedvenc könyved, regényed, versed?
Köny: Csitt-csitt, Halál Ereklyéi sorozat :) a verseket utálom :DDD
Mikor döntöttél úgy, hogy blogot írsz?
Talán egy éve :o Csak akkor még nem kezdtem neki :)
Ki a kedvenc magyar énekesed/énekesnőd?
Nem szeretem a magyar zenét.
Hány éves korodtól írsz?
13.
Ki álmaid férfia?
One Direction összes tagja *o* meg Joe Brooks
Ha a világon bármely ember bőrébe belebújhatsz, ki lenne az?
Ariana Grande valószínűleg. Vagy Eleanor :)
Hogy jellemeznéd magad?
Egoista, szókimondó, akiket szeretek azokkal jófej és kedves
Hol dolgoznál legszívesebben?
Londonban lennék újságíró.
Hogy képzeled el a jövődet?
Londonban élek, van egy nagy házam, újságíró vagyok, és persze boldog :D
Kötődsz valamihez?
Csak az emlékeimhez...
Sportolsz valamit?
Nem vagyok valami sportember :3 Sportszerűen űzöm a twitterezést.

3.)
Mi a kedvenc számod?
Mi a szerencseszámod?
Miért döntöttél úgy, hogy blogot írsz?
Honnan jött az ötlet?
Hova mennél nyaralni?
Mit jelent számodra az álom otthon?
Ki a kedvenc színészed/színésznőt?
Megváltoztatnád a múltat?
A blogodban megváltoztatnál valamit (a történéseket)?
Mennyit foglalkozol a blogoddal?
Hány éves vagy most?

4.) Most egy kicsit csalni fogok, mert nem olvasok 11 blogot, úgyhogy nem tudok annyit megjelölni :)
juvika
Daniella.:)
Zitussh
Vasi
StarZone
firstLife
BiankaTheWanted
snuggly

24. Menjünk

Na, én már nagyon rég hoztam részt :D Remélem azért nem utált meg mindenki :) De most itt a rész, nekem annyira nem tetszik. Remélem nektek annál jobban :) ja és még valami... az enyéim nélkül 13 (!!!) KOMMENT ÉRKEZETT *___* köszönöm srácok, tényleg imádlak titeket :) 10 komment ---> új rész ♥

Ui.: Az első évadot 35-40 részesre tervezem ;)

"- Határozottan nem. És mint hűséges rajongójuk, kötelességemnek érzem hogy vigyázzak az egészségükre. - vigyorodott el."

Egyszerre álltunk fel a kanapéról, és indultunk meg az egyik szoba felé. Óvatosan benyitottunk, de csak egy üres szoba volt. Valószínűleg Harryé vagy Louisé. Tovább mentünk, és megtaláltuk Zaynt. Lábujjhegyen bementünk a szobába, de mikor már az ágya fölött álltunk alig bírtunk magunkkal. Én a röhögőgörcs szélén álltam, Jessie meg egyszerűen csak vonaglott.
Miután túljutottunk a kezdeti sokkon, nekiálltunk megbeszélni, hogy mit tegyünk az áldozattal, jelen esetben Zaynnel. Persze csak suttogva.
- Húzzuk le róla a takarót! - javasoltam, mire Jess egy kicsit elfintorodott. - Mi az?
- Hát tudod... Egyesek szerint Zayn meztelenül alszik. Nem mintha engem zavarna, de nem akarok kockáztatni. - vigyorodott el a végén. Fúj. Asszem a takarólehúzós ébresztést hanyagolom.
- Énekeljünk neki. - vigyorogtam.
- Neeem, az éneklést Liamnek tartogatom. Inkább lökjük le az ágyról.
- Azt meg én tartogatom Niallnek. - nevettem fel halkan, mire Zayn mocorogni kezdett. Azonnal befogtam. Szerencsére nem ébredt fel, csak megfordult.
- Ágyon ugrálás? - kérdezte Jess. Bólintottam. A régi jó ágyon ugrálás. Felléptünk az ágyra, aztán Jessie szinte hangtalanul visszaszámolt.
- 3... 2... 1!
Elkezdtünk visítozva ugrálni az ágyon mint az őrült. Zayn egy ideig tűrte, aztán csak simán a fejére húzta a párnát. Mi még jobban ugráltunk az ágyon, Zayn pedig olyan volt mint egy hulla. Aztán egyszer csak elkapta Jess lábát, és kirántotta alóla. Jessie az ágyra esett, az arca egyszerre volt sértődött és meglepett. Én ez alatt végig nevettem, nevettem és nevettem.
Mikor már mindenki abbahagyott mindent (én a röhögcsélést, Jess az ágyon fetrengést), Zayn teljes lelki nyugalomban borult vissza az ágyba. Rögtön fel is ült.
- Francba! Most már nem tudok visszaaludni. - mondta durcásan.
Elvigyorodtam, és lepacsiztam Jessievel. Felálltunk, otthagyva Zaynt, és mentünk tovább. A következő szobában Niall aludta az igazak álmát. Már megbeszéltük, hogy őt leborítjuk az ágyról...
Egy pillanatig elgondolkodtam rajta, hogy tényleg jó ötlet ez? Kicsit durva lenne... És miért haragszom még rá? Ő már elismerte hogy tévedett. Sőt...
De akkor Jessie elkezdett könyörtelenül bökdösni, és hirtelen több kedvet kaptam hozzá, mint eredetileg. Odalopóztunk az ágya egyik oldalára, én még egy tétova pillantást vetettem az alvó Niallre. Aztán Jessre. Ahogy megláttam azt az ördögi vigyort a száján, biztos lettem a dolgomban. Ezúttal nem kellett visszaszámolni, valahogy egy húron pendültünk Jessievel. Teljes összhangban emeltük meg a súlyos matracot, ezzel letaszítva Niallt a padlóra. Miközben Niall nyögdécselt a földön, belőlünk újra előtört a nevetés.
Niall elaludt hajjal és morcos fejjel állt fel a földről.
- Ezt most miért kaptam?! Olyan szépet álmodtam.
- Hahah... a... hajad.... kicsit.... szarul áll. - nyögtem ki, két szó között küszködve a röhögőgörcsömmel.
- Mi? - nézett ránk értetlen fejjel, majd megfordult és a háta mögött található óriási tükörbe bámult. Jó ideig nézegette magát, forgatta a fejét és piszkálta a haját. Szerintem az összes létező szögből végigtanulmányozta már az egész hajszerkezetét. És még Zaynre mondja Jess hogy a mindene a tükör és a haja.
Nagyjából 5 percet állhattunk ott, mire Niall megint felénk fordult.
- Szerintem jól áll. - vigyorodott el. - De most ha megbocsátotok. Aludni szeretnék. - mondta és felkapta a földről az ágyneműjét. Talán mondani sem kell, megakadályoztuk célja elérésében.
- Azt már nem! Harry szólt hogy segíteni kéne a konyhában. Összetört valamit. Ha feltakarítod ad neked csokit. - állt elő Jessie a nagy ötlettel. Én személy szerint nem értettem hogyan lehet valakit csokival megvesztegetni, tekintetbe véve hogy az illető 18 éves, de úgy tűnt nagyon is hatással volt Niallre. Eldobta az ágyneműt, és úgy ahogy volt (boxerben) kirohant a szobából.
- Ez meg.. ? - tátogtam Jessre mint egy hal, miközben az ajtóra mutogattam. Jess csak legyintett olyan "úgy sem értenéd" stílusban. Megvontam a vállam, és már mentünk is tovább a következő áldozat felé.
Megint találtunk egy üres szobát, otthagytuk. A furcsa az volt, hogy az utána következő szobák mind üresek voltak. Liam sehol.
Jessievel tanácstalanul néztünk egymásra.
- Biztos felkelt már. - vontam meg a vállam végül.
Jess és én kicsit csalódottan, de mégis büszkén mentünk a már feltakarított konyhába. Niall a csokiját majszolta éppen, ami kicsit furcsa volt, ugyanis Harry egy szóval sem mondta hogy ad neki egy csokit ha feltakarít. Ezt csak Jess találta ki. Kérdőn néztem Harryre, aki idő közben felöltözött.
Fehér egyszínű rövid ujjú felső és egy világosbarna, kicsit ülepes gatya volt rajta. El kellett ismernem, nagyon jól állt neki.
- Mi az? Ha már felsöpörte a szilánkokat, adtam neki egy csokit. - válaszolt Harry. Elvigyorodtam. Ezt csak én meg Jessie érthettük.
- Amúgy te ki vagy? - kérdezte Zayn (mert hogy ő is ott volt) és közben Jessre mutogatott. Mily' udvarias.
- Ja, bocsi. Ő itt Jessie Johnson, egy jó barátom. És a rajongótok. - mutattam be barátnőmet a nagy közönségnek.
- De ugye nem a sikítozós fajta? - kérdezte Niall
- Úgy nézek én ki?! - háborodott fel Jess. A konyhában lévő fiúk azonnal heves bólogatásba kezdtek. Ezen nem lehetett nem mosolyogni (jól elmagyaráztam - szerk. megj.).
Harry megköszörülte a torkát. Rögtön odakaptam a fejem.
- Mehetünk? - kérdezte vigyorogva. Bólintottam.
Elköszöntünk a srácoktól, még Liam is előkerült. Aztán elindultunk a vidámparkba Harryvel. Jesst a fiúkkal hagytuk. Reméltem hogy azért nem szedik szét.

Út közben nem nagyon beszélgettünk Harryvel. De nem volt kínos csönd. Én többnyire nézelődtem, mert Londonnak ezt az oldalát még sohasem láttam. Eddig még csak a szálloda környékén járkáltam. De ez... csodálatos volt. Jól megfigyeltem minden egyes részét.
- Gyönyörű, ugye? - törte meg váratlanul a csendet Harry.
- Igen. - csak ennyi volt a válaszom. Szerintem többet nem is kellett mondanom, mindent leolvasott az arcomról.
Egy ideig még mentünk egymás mellett, aztán Harry hirtelen leparkolt. Először nem tudtam mi van, de rájöttem hogy megérkeztünk. Már a vidámpark bejárata is díszes és színes volt. Ilyet nem mindenhol látni. Volt egy sanda gyanúm, hogy Harry London legszuperebb vidámparkjába hozott. És ezt az elégedett vigyora is megerősítette.
- Menjünk. - vigyorgott továbbra is, majd kézen ragadott és szó szerint behúzott a kapun.