31. Kellemetlen meglepetések

Sziasztook :D Megint nagyon későn hoztam, mostanában ilyen lesz a részek gyakorisága... Ez most egy ilyen időszak..:D Remélem tetszik, 7 komment után jön a következő rész. Azt hiszem..:D

                       

Liamtől Conversees pulcsit kaptam, Louistól pedig öhm… egy „I love Louis Tomlinson”-os pólót. Tőle nem is vártam mást…

Ezután én is csatlakoztam a bulizó tömeghez, de hamar meguntam. Inkább elmentem egy italért és félreálltam. Meglepődtem mikor Liam is csatlakozott. Egy pohár kólával. Vágtam neki egy olyan „are you fucking kidding me?!” fejet, aztán rá is kérdeztem:
- Hogyhogy nem iszol? – húztam fel a szemöldököm, mire ő sóhajtott egyet.
- Hosszú történet. Kiskorom óta úgy élek, hogy az egyik vesém nem működik. Pár hete viszont elmentem ultrahangra és kiderült hogy mégis működik. – magyarázta
- Akkor most mi a probléma? – értetlenkedtem. Most rajta volt a sor hogy felhúzott szemöldökkel bámuljon rám
- 18 éven keresztül, összesen egy pohárnyi alkoholt ittam meg. Talán annyit sem. Akármilyen furcsa is, nem most szeretném elkezdeni. Engem nem vonzz ez az élet hogy ne emlékezzem a péntek estéimre. Most hogy kiderült hogy mind a két vesém működik, nem kell arra vigyáznom hogy egy csepp alkoholt sem igyak, de ennél nem több.
- Húú… A legtöbb 18 éves elmenne a legközelebbi szórakozóhelyre és a detoxba inná magát. – mondtam, mire Liam felnevetett, megemelte a poharát és beleivott.
- Egyébként te miért nem iszol? Vagy bulizol? Amit itt látsz, az csak miattad van itt. – kérdezett rá kedvesen
- Tudom, tudom, hogy ez mind miattam van itt… Lehet hogy csak nem vagyok bulizós hangulatban. – vontam vállat
- Keress egy ismerős arcot és csatlakozz a többiekhez! – tanácsolta
- Talán az lesz. – mosolyogtam rá
Már épp indultam volna keresni valakit amikor odalépett elém egy számomra még ismeretlen lány. Hosszú hullámos barna haja volt, barna szeme és eléggé szép volt. Először azt hittem hogy Harry egyik volt barátnője, vagy akármi.. Aztán bemutatkozott.
- Szia, én Eleanor vagyok. – mosolygott rám. Ismerős volt ez a név, de nem ugrott be azonnal hogy honnan. – Louis barátnője. – tette hozzá, mert gondolom látta az értetlenséget az arcomon.
- Tényleg! Louis rengeteget mesélt rólad, csak elég rossz a név memóriám. – azt a rengeteg mesélést úgy értem hogy egyszer elhangzott a neve és még azt sem kellett volna hallanom…
- Remélem csak jókat. – mosolygott tovább. Igazából kedves lánynak tűnt, csak nem bírom ha valaki magára erőlteti a művigyort és le sem lehet törölni a képéről.
- Csak jókat. – válaszoltam, aztán szétnéztem a tömegben, hátha akad valaki aki kimenthetne. Meg is pillantottam Jessiet, akinek tényleg megörültem, mert rég láttam már, és nem is tudtam hogy eljött.
Úgy terveztem hogy most lelépek és odamegyek Jesshez, de Eleanor nagyon erőltette azt a beszélgetést.
- Jaj de hülye vagyok! Boldog születésnapot! – kapott a fejéhez. Legszívesebben rögtön válaszoltam volna hogy igen, az vagy, de nem akartam bunkó lenni és egyébként sem tudtam hogy honnan jött ez az undor vagy utálat amit iránta éreztem, mert még nem is ismerem. Ha más kérdezi, akkor talán ráfoghatom arra hogy túl szép. Vagy túl kedves. Vagy akármi.
- Köszönöm. – mosolyogtam, mert hát nem akarom én hogy annyira látszódjon rajtam hogy nem kívánom a társaságát.
Nagy szerencsémre Jessie is észrevett engem, így elindult felém, két sráccal az oldalán. Most vagy nagyon összejött neki… vagy úgy gondolta hogy ez elijeszti Eleanort. Mindegy is, mert sikerült.
- Sziasztok. – vigyorgott Jessie amikor sikerült átverekednie magát az embereken hogy odajusson hozzánk. Mi is köszöntünk, meg a srácok is, akik közül az egyiket felismertem, Jessie barátja volt. A másikat még életemben nem láttam.
- Azt hiszem én odamegyek Louishoz, még alig beszéltünk mióta megérkeztünk. – mondta Eleanor, aztán gyorsan el is menekült.
- Pacsiit! – vigyorogtam Jessre miután Eleanor eltűnt szem elől. Lepacsiztunk és ki is röhögtük magunkat. Két ilyen idiótát.
- Ez amúgy ki volt? – kérdezte Jess
- Louis csaja. – válaszoltam félig röhögve. A barátnőjéről mindig olyanokat hallottam, hogy olyan mint Louis, de szerintem ég és föld.
- Eleanor? Te jó ég, képeken teljesen máshogy néz ki. Meg sem ismertem basszus. – mondta Jess. Hát oké.

*Jó sok pohárnyi itallal, fél órával és egy csokis sütivel később, a konyhában*

- Gyere táncolni! – mondta Louis nevetve és elkezdett húzni kifelé a konyhából
- Neee, neem én nem tudok táncolni, hagyj békén. – röhögtem. A hangulat már megvolt, rengeteget ittunk, de a „tudok idegen nyelveken beszélni, jól nézek ki és jól is táncolok” szintre még nem jutottunk el. Legalábbis én még nem. Félreértés ne essék, nem azért vagyok Louisval a konyhában amiért… a múltkor voltam vele az én konyhámban. Csak piáért jöttünk ki. Találtunk is, és most itt tartunk. A kezemben egy üveg whisky, amit én túl drága piának tartok ahhoz hogy csak így pazaroljuk egy házibulin, félig tele de már félig üres. Louis fogja a derekamat és kifelé próbál húzni én pedig kapaszkodom a konyhapultba. Hát így néztünk mi ki.
Végül az lett, hogy Louis egyszerűen felkapott és kivitt a konyhából.
Alapjáraton megbámultak volna, de túl jó volt a buli ahhoz, hogy két szerencsétlenen legyenek fennakadva az emberek. Viszont 4 szempár sokkolt pillantását magunkon tudhattuk, név szerint Zayn, Liam, Niall és Harry. Annyira nem figyeltem, igazából csak azt vettem észre hogy Jessie kiröhögött minket. Nem is vártam mást, ugyanis én kapálóztam mint egy hülye, Louis meg csak a képembe röhögött.
Végül a tömeg közepén rakott le, ott meg már mindegy volt, sem kedvem sem energiám nem volt ahhoz, hogy visszamenjek vagy valami. Ha már ott voltam akkor azt csináltam amit a többiek. Táncoltam. Talán nem is annyira rosszul. De lehet hogy ezt csak én láttam így..
Igazából egész jól elvoltam Louisval, szerintem egész este vele táncolok ha tehetem.

De megláttam Harryt… aki éppen Eleanor torkát tisztogatta a nyelvével. Nem tudtam mit reagáljak, mert Harry nem volt a pasim. Mondhattuk volna úgy is hogy az, de hivatalosan nem volt az. Mégis úgy éreztem magam mintha megcsalt volna. És ez szar érzés volt.
Louis is észrevette őket. Azt is látta, hogy csalódott vagyok. És mintha egy kicsit ideges lett volna.
- Nem szeretnél visszavágni? – húzogatta a szemöldökét
- De neked barátnőd van. – nevettem. Fogalmam sem volt hogy tudtam nevetni rajta, de nevettem.
- Normál esetben azt mondanám hogy a barátnőm épp most smárol a barátoddal, de elárulom, hogy Eleanor nem a barátnőm. – nézett rám sunyin
- Dehogynem. Mennyit ittál? – röhögtem tovább
- Tényleg nem a barátnőm. – komolyodott meg Louis